Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A honlap kezdődő átalakítása miatt ez az oldal zárolásra került.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Érték

(Napsugár, 2009.12.24 14:36)

Nemegyszer, ha érték forog veszélyben; van, akinek le kell mondania róla, el kell veszítenie, hogy mások megtarthassák.

J. R. R. Tolkien

Mentes Mihály: Az Úr bennem

(Tulcsi, 2009.12.12 14:41)

Vette a gyenge nádat az Úr;
Állította a magas hegyre.
És szólt: Tölgy légy, kemény, erős.
Ezer apró virágot fedj be.

Viharok zúgnak, meg ne hajolj.
Villámok zengnek: meg ne reszkess.
Túl viharon, túl fellegeken
Emeld fejedet az egekhez.

Vette a csöppnyi kis ibolyát;
Tette a kertnek közepére.
S mondotta: Rózsa légy, piros
Az ajkad, arcod, szíved vére.

Lila bánatok könnye ha mos,
Te mosolyogj, míg mások sírnak.
Égi kertemnek szépsége légy,
Mosolygás, béke, öröm, illat.

Fogta a tudatlan koldust az Úr;
Elindította messze útnak.
S mondotta: Légy az apostolom,
Vezér, ki után ezrek futnak.

Rajongnak érted: vissza ne nézz!
Kővel dobálnak: menj előre!
Akarom koldus, hogy Te vezess
Ezer lelket a hegytetőre.

Kemény derekam, arcom ragyog:
Zeng a szavam: életem oly dús…
A nád vagyok, a könnyes ibolya
S az útszéli tudatlan koldus.

De magamban hordom Istent,
Az Eget minden sugarastól:
Ő az Erő, Jóság, Igazság,
Ő a tölgy, rózsa és apostol.

Az Úr bennem

(Napsugár, 2009.12.12 12:27)

Vette a gyenge nádat az Úr;
Állította a magas hegyre.
És szólt: Tölgy légy, kemény, erős.
Ezer apró virágot fedj be.

Viharok zúgnak, meg ne hajolj.
Villámok zengnek: meg ne reszkess.
Túl viharon, túl fellegeken
Emeld fejedet az egekhez

Karinthy Frigyes: Barabbás (2.) folyt.

(Tulcsi, 2009.11.16 22:33)

És így mentek tovább, és egyre több béna és sánta és nyomorult bélpoklos csatlakozott hozzájuk, akiket Barabbás tönkretett. És mindegyik külön-külön zokogva verte mellét és könyörgött neki, hogy intsen majd, ha kiáltani kell: ,,A názáretit!''; mintha azt kiáltanák: ,,Békesség, békesség! Békesség e földön!''
Estére pedig megérkeztek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé.
Pilátus a tornácon ült és estebédjét költötte Barabbással, a gyilkossal. Kövéren és fénylő arccal ültek ott, nehéz borokat ittak, és drága ételeket ettek arany edények fenekéről: skarlátpiros palástjuk messze világított.
A názáreti pedig, élén a sokaságnak, mely követte őt, a tornác elé járult és felemelvén átszegezett kezeit, szelíden szólni kezdett:
- A pászkák ünnepe nem múlt még el, Pilátus! Törvény és szokás, hogy húsvétkor egyikét az elítélteknek elbocsátod, úgy, ahogy a nép kívánja. A nép Barabbást kívánta, engem megfeszítettek - de vissza kellett térnem halottaimból, mert láttam, hogy a nép nem tudta, mit cselekszik. E sokaság mögöttem megismerte Barabbást és most új törvényt akar. Kérdezd meg őket újból, amint a törvényeinkben meg vagyon írva.
Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, és kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon és szólt:
- Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit?
És akkor ő intett nekik.
És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság.
És a sokaság ezt kiáltotta: ,,Barabbást!''
És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: ,,A názáretit!''
A Mester pedig halovány lett és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön megismeré mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába, véres szemei hunyorogtak és szájából büdös lé szivárgott és torkából úgy bömbölt rekedten: ,,Barabbást!''; mintha azt hörögné: ,,Halál! Halál! Halál!''
Pilátus pedig zavartan lesütötte az ő szemeit és mondá neki: ,,Te látod...''
Ó pedig bólintott fejével és csendesen felmenvén a lépcsőn, kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg.
1917. január

Karinthy Frigyes: Barabbás (1.)

(Tulcsi, 2009.11.16 22:32)

A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé.
Megállt előtte, és így szólt:
- Itt vagyok!
Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett.
- Rabbi, rabbi! - zokogott.
És a mester szelíden folytatta.
- Ne sírj! Állj fel és jöjj velem! Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás.
A nyomorult pedig feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta.
- Mester! - kiáltott elfulladva és könnyek között - ó mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak!
- Semmit, mondta ő szelíden - csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon és megkérdezett titeket: ,,Kit engedjek el hát közülük, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit?''
- Ó, én bolond! - kiáltott a nyomorult fejét öklével verve, - ó, én bolond, aki Barabbást kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott!
- Jól van - folytatta szelíden a mester - most jöjj hát velem Pilátus háza elé, ne törődj semmivel, ne figyelj semmire, csak rám, és amikor én intek neked, kiáltsd egész szívedből és egész tüdődből: ,,A názáretit!''; mintha azt kiáltanád: ,,Az életemet!''
Az pedig követte őt.
És találnak útközben egy másik nyavalyást, akinek Barabbás elvette házát, feleségét, gyermekét és szemeit kiszúratta.
És ő homlokon érinté csendesen kezével és így szólt:
- Én vagyok az. Jöjj velem Jeruzsálembe, és amikor én kezemmel érintelek, kiáltsad: ,,A názáretit!''; mintha azt kiáltanád: ,,A házamat! A gyermekemet! A szemem világát!''
Az pedig felzokogott és követte őt.
És találtak még másikat is, kinek lábai és kezei kötéllel voltak összekötve és nyakára hurkolva, őt magát pedig arccal lefelé bűzhödt mocsárba nyomta le Barabbás, tetvek és csúszómászók közé.
Odament hozzá, és megoldotta kötelékeit, és így szólt:
- Ismerlek téged. Te költő voltál, aki a lélek rajongó repülését hirdetted: Jöjj velem, és amikor intek, kiáltsad: ,,A názáretit!''; mintha ezt kiáltanád: ,,A szabadságot! A léleknek és a gondolatnak a szabadságát!'' Az pedig megcsókolta az ő saruját és csak a szemével könyörgött, mert a szája még tele volt sárral.

Az elfogadás imája

(Tulcsi, 2009.11.16 22:11)

Uram, segíts, hogy mindenki számára barát legyek,
aki nem fárad bele a várásba,
aki jósággal befogad,
aki szeretettel ad,
aki nem fárad bele a meghallgatásba,
aki örömmel hálálkodik.
Olyan barát, akit biztosan megtalálnak,
ha valakinek szüksége van rá.
Segíts, hogy biztos jelenlét legyek,
akihez bárki fordulhat,
amikor óhajtja;
hogy tudjak megnyugtató barátságot kínálni,
örömteli békét sugározni,
a Te békédet Uram.
Tedd, hogy készséges és szívélyes legyek,
főleg a leggyöngébbek és védtelenek iránt.
Így anélkül, hogy rendkívüli dolgokat tennék,
hozzá tudom segíteni a többieket,
hogy közelebb érezzenek magukhoz Téged
minden gyengédség Urát!

A gubbiói farkas élete

(Napsugár, 2009.11.16 21:09)

Milyen jó meglapulni
ennek az embernek a karjai között
Milyen jó odasimulni
ösztövér testéhez
Milyen jó lustán, kedveskedőn
nyalogatni a kezét meg az arcát
Milyen jó hosszan belemélyedni
szeretet-barna szemébe
Milyen jó hallgatni szíve-dobogását
- meleg, mély szíve dobogását.
Eddig nem értettem magamat.
Nem értettem, mi az az erő
az a kéjekre szomjas vad erő
ami űz, hajt az emberek ellen
most már tudom.
Azért harcoltam mindenki ellen,
mert azt akartam, hogy legyőzzenek.
Azért szaggattam ízekre annyi embert,
mert azt vártam, hogy megszelídítsenek.
De a testük nem volt elég meleg ahhoz,
hogy odabújjak mellé.
És a kezük nem volt elég szelíd ahhoz,
hogy megnyalogassam.
És a szemük nem volt elég tiszta ahhoz,
hogy megbabonázzon.
És a szívük nem volt elég nyugodt és mély dobogású,
hogy lecsendesítsen és álomba andalítson.
megöltem őket,
mert nem voltak elég nagyok ahhoz,
hogy megalázkodjam előttük.

És én úgy szeretek megalázkodni.


(Tótfalusi István)

Minden pillanat kincs

(Tulcsi, 2009.11.01 20:03)

Képzelj el egy bankot, ahol minden reggel 86400 forint kerül a számládra.Ez nem marad meg a holnapi napra, minden este lenullázódik,akármennyit is használtál fel a nap folyamán.Hát akkor mit lehet tenni?Természetesen használd fel mindet!
Mindannyiunknak van egy ilyen bankja.Ez az idő.Minden reggel 86400 másodperccel gazdagabbak vagyunk.Minden este lenullázódik,akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez.Soha nem lesz több,egy perccel sem.Minden új nap új számlát nyit nekünk!
Hogy megértsd,mennyit ér EGY ÉV,kérdezd meg a diákot,akinek ismételnie kell.
Hogy megértsd,mennyit ér EGY HÓNAP,kérdezd meg az anyát,aki koraszülöttet hozott a világra.
Hogy megértsd,mennyit ér EGY HÉT,kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.
Hogy megértsd,mennyit ér EGY ÓRA,kérdezd meg a szerelmest,aki a találkozóra vár.
Hogy megértsd,mennyit ér EGY PERC,kérdezd meg az utast,aki lekéste a vonatot.
Hogy megértsd,mennyit ér EGY MÁSODPERC,kérdezd meg az autóst,aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd,mennyit ér EGY TIZEDMÁSODPERC,kérdezd meg a sportolót,aki csak ezüstérmet nyert az olimpián.
Minden pillanat kincs,ami a tiéd.
A tegnap történelem.A holnap rejtelem.A ma ajándék.

Várnak rám

(Napsugár, 2009.10.28 17:19)

Várnak rám



Várnak, hogy tegyek valamit értük
várják türelmemet, a tanácsomat és szavamat,
várják a levelem, várják látogatásom.
Számítanak arra, hogy sok időm van és sok az erőm.
Oly sokan vannak, akiknek szükségük van rám,
olyan sokan, akiket ismernem kellene,
akik velem találkozva elvárják, hogy tudjam nevüket.
Olyan sokan vannak,
akik nyitott ajtót keresnek nálam
egy széket és egy órányi időt, hogy meghallgassam őket.
Azt akarják, hogy terheiket velük együtt hordjam,
és azt a terhet is vállaljam, amit ők maguk.
Uram, Házad vendége vagyok, befogadtál,
hallasz engem, és velem viszed terheimet.
Hozzád jöttem, és Te elviselsz engem.
Hozzád hozom most mindazokat, akik hozzám jönnek.
Fogadd el őket is, engem is, összes terheinkkel.
Te vagy a házigazda és te vagy a ház.
Engedd, hogy benned nyugodjam,
és adj bátorságot,
hogy valamennyiünket újra bebocsássam,
hisz mindazok, akik engem keresnek,
Téged szeretnének megtalálni.

Reményik Sándor: Kegyelem

(Tulcsi, 2009.10.20 21:27)

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Levél Jézustól

(I. Anna, 2009.08.25 15:14)

Drága Barátom!

Apostolom által küldöm Neked e levelet, mert tudatni vágyom Veled, hogy milyen nagyon szeretlek, milyen hűségesen vigyázom lépteidet, és hogy milyen nagyon szeretném, ha életednek tudatos része lehetnék.

Ma reggel ébredéskor már ott voltam Veled a szépséges kelő napsugárban, és bearanyoztam szobádat.Reméltem, hogy "Jó reggelt" kívánsz majd nekem, de Te nem tetted. Azt gondoltam akkor, hogy talán kissé még korán van, s azért nem veszel észre.

Újból fel akartam hívni magamra a figyelmedet, amikor kiléptél az ajtódon. Könnyű szellővel megcsókoltam arcodat, bűvös virágillatot leheltem Rád, majd madárénekkel szóltam Hozzád... De Te csak elmentél mellettem.

Később, a nap folyamán figyeltelek, amint a barátaiddal csevegsz. Milyen nagyon kívántam, hogy hozzám is beszélj! Vártam és vártam, de Te csak mentél a magad útján vakon.

Ma délután hűsítő záport küldtem Neked. Ott voltam minden cseppjében; azután, hogy észrevegyél, még Rád is kiáltottam néhányszor az ég dübörgő viharával, remélve, hogy rámfigyelsz majd. Puha felhők közé sokszínű szivárványt festettem az égre Neked, gondolva, hogy biztosan észreveszel majd, de Te csak rohantál, jelenlétemet észre sem vetted...

Ma este, hogy méltón búcsúzhass el a naptól, szépséges naplementét küldtem Neked, s utána millió csillagban mosolyogtam Rád, remélve, hogy visszamosolyogsz majd, de Te nem tetted.

Ma éjjel, amikor lefeküdtél, holdfénnyel sugároztam be arcodat, hogy jelezzem, ott vagyok Veled. Reméltem, hogy beszélgetsz velem majd egy kicsit, mielőtt elalszol, de nem szóltál egy szót sem. Ez nagyon fájt... Azért én Veled maradtam, és vigyáztam Rád egész éjjel, gondolva, hogy talán reggel, majd reggel köszöntesz engem.

Nap mint nap megjelenek Előtted az élet számtalan csodás eseményében, remélve, hogy barátodnak fogadsz. Én magam vagyok az Élet. Az én szeretetem Irántad mélyebb, mint a legmélyebb óceán, és nagyobb, mint a kéklő ég. Szépség és nagyszerűség forrása vagyok, és amim van, mind meg szeretném osztani Veled.

Várok válaszodra!
Örökké szerető barátod: Jézus

És a válasz :)

Drága Barátom!
Rosszul hitted, hiszen mindennap szólok Hozzád kislányom
is tudja Te vagy a legjobb barátunk és mikor mindenki
elhagy bennünket az üldözésben és bujdosásban akkor Te ott
vagy és vigyázod lépteinket az idegenben. Este mikor a Te
nevedben összegyülünk és hozzád fohászkodunk Te sose
késlekedsz ott lenni és a mi mindennapi bajainkat
meghalgatni a számkivetettségben. Várjuk a húsvéti újra
eljöveteledet mert mi TUDJUK, hogy Te vagy az élet.
(A családja nevében: Egy magyar édesapa)

Cél

(Napsugár, 2009.06.30 22:43)

"Házakat építenek, és ők laknak benne;szőlőt telepítenek, és ők élvezik gyümölcsét. Nem azért építkeznek, hogy más lakjék benne; s nem azért ültetnek, hogy más egye gyümölcsét."
Iz65,22

Tulcsinak :)

(Manó, 2009.06.24 20:30)

Egy filozófia professzor az elöadását úgy kezdte, hogy fogott egy konzerv-üveget és feltöltötte kb. 5 cm átméröjü kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg. Igen - volt a válasz.


Ezután elövett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.


A professzor ezután elövett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött. "És most" - mondta a prof, "vegyék észre, hogy ez az önök élete.


A kövek a fontos dolgok - a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid - ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be elöször, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idödet és eregiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetöek a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel. Szakíts idöt orvosi ellenörzésre. Vidd el a párodat táncolni. Mindig lesz idöd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Elöször a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi csak homok."

Gondolatok

(Tulcsi, 2009.05.28 20:22)

Minden ember bűnös. Minden ember szenved a többiek bűnei miatt.
Aki tovább hárítja a feszültségeit másokra, az Pilátus.
Aki bosszút áll értük, az Barabás.
Aki azonban elszenvedi, az Krisztus.
Aki számítóan épít a többiek gyarlóságára, az farizeus.
Aki a gazembereket érdekből védelmébe veszi, az írástudó.
Aki a vétlen áldozatokat bűnbakká teszi, az főpap.
Aki még kérkedik saját hitványságával, mert megteheti, az Heródes Antipás.
Aki pedig mindezt hallgatólagosan törvényesíti, az a csőcselék.
Aki azonban a képmutatást leleplezi, és az igazi bűnt néven nevezi, az Krisztus.
Minden ember maga is bántja bűneivel a többieket.
Aki fel sem fogja, mennyi szenvedést okoz másoknak, az Nagy Heródes.
Aki könnyen veszi, hogy bűneivel a Szent közelébe kerülhetett, az a bal lator.
Aki szenved bűneitől, és szeretne szabadulni, az vámszedő, parázna nő és bűnös.
Aki megbánja bűnét és újat kezd, az Zakeus.
Aki nem tud mit kezdeni a bocsánattal, az Júdás.
Aki azonban a feltétel nélküli bocsánatot adja, az Krisztus.

A Nő

(Tulcsi, 2009.05.28 20:12)

Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
- És ezt soha nem is fogod megérteni - válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.
- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt:
Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, hog a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.
Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.

Tiszta szívből

(Tulcsi, 2009.05.28 20:05)

Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ífjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.

Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:

- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...

Az összegyült tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ífjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszodtak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótólták, csak a fájó seb látszott.

- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek.

A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:

- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.

- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet miliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyilt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyezö arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéböl és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.

Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség...

Tanulság

(Tulcsi, 2009.05.28 19:59)

Ez egy elgondolkodtató kis történet... érdemes elolvasni!

Volt egyszer egy 17 éves srác, aki az anyukájával élt és rákos volt.
Egy napon sétálgatott a városban és az egyik zeneboltban meglátott egy nagyon szép lányt. Bement, de nem tudott megszólalni.
A lány megkérdezte tőle: segíthetek?
Erre ő nem is nézte, hogy milyen CD-t vett ki és mondta, hogy azt kéri. A lány kérdezte, hogy becsomagolja-e? Erre azt felelte a fiú: igen.

A lány bement a raktárba és becsomagolva adta át a CD-t. És a srác onnantól kezdve naponta vett egy CD-t. Egy idő után vett egy szekrényt a sok CD-nek. Meg akarta hívni a
lányt, de nem merte, úgyhogy egyik napon otthagyott egy cetlit a boltban a telefonszámával. Amikor a lány felhívta, a srác anyukája vette fel, és elmondta, hogy a srác épp aznap meghalt.

A lány mesélt a CD-kről, és a nő megtalálta a szekrényben a sok-sok CD-t becsomagolva. Kibontott egyet és talált benne egy üzenetet: nem megyünk valahova szórakozni együtt? És minden CD-ben ugyanaz az üzenet volt.

Csak a srác nem volt elég figyelmes, és így nem jött össze neki.

Szóval, ha szeretsz valakit, mondd meg neki, mielőtt túl késő lenne.

Ne félj kifejezni önmagad. Nyújtsd ki a kezed, és mondd meg a másiknak, hogy mit jelent számodra.
Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő időpont, már túl késő lehet.

Ragadd meg a napot, soha ne sajnálkozz.

A feleség

(Tulcsi, 2009.05.28 19:13)

A férj hazaér a munkából és a három gyermekét pizsamában találja a kertben,a sárban hemperegve játszanak,körülöttük üres kekszes dobozok,chipszes zacsik,üdítős dobozok mindenhol szanaszét.
A feleség autójának az ajtaja tárva nyitva,csakúgy,mint a kert bejárata,a kutyának nyoma sincs.
Amikor belép a házba még nagyobb rendetlenség fogadja.Egy csillár leszakadva törötten hever a földön,a szőnyeg a falhoz gyűrve.A nappaliban a tv teljes hangerővel üvölt és mindenhol szanaszéjjel ruhadarabok és játékok hevernek.A konyhában a mosogató dugig edényekkel,az asztalon és a tűzhelyen ételmaradékok,a hűtő ajtaja tárva nyitva,a kutyakaja szétszórva a földön,egy törött pohár az asztal alatt,kis kupac homok az ajtó mögött...
Egyből rohan fel a lépcsőn(átgázolva a további játékokon,ruhadarabokon és egyéb akadályokon)aggódva keresi a feleségét,attól tartva,hogy valami baja esett.A hálószoba felé vezető úton észreveszi,hogy a fürdőszoba ajtaja alatt ömlik ki a víz a folyosóra,bent csurom víz minden,a wc papír legöngyölítve,borotvahab és fogkrém a tükörre kenve...
Most már rohan a hálószobába,felkészülve a legrosszabbra.És a feleségét ott találja az ágyban...édesen összekucorodva,könyvvel a kezében,aki észrevéve,hogy megjött,felnéz és mosolyogva megkérdi tőle:
-Szia drágám,hogy telt a napod?
A férj dühösen nézi:
-De mi a fene történt ma itt?
A feleség ártatlanul:
-Tudod,mikor hazajössz a munkából,meg szoktad kérdezni,hogy mi a csudát csinálok egész nap?
Férj még dühösebben:
-Persze!
Ekkor a feleség édesen rámosolyog:
-HÁT MA NEM CSINÁLTAM!

A cselekvő szeretet

(Tulcsi, 2009.05.27 18:05)

http://www.youtube.com/watch?v=cQZTcxHi9VY

Apa és fia

(Tamás atya, 2009.05.26 17:51)

Köszönjük szépen Tulcsi!