Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Küldetésem van
 
Isten azért teremtett engem,
hogy úgy szolgáljak neki,
ahogyan senki más.
Küldetésem van.
Lehetséges, hogy soha nem ismerem fel
teljesen ebben az életben, de odaát majd igen.
Kapcsolat vagyok,
személyek közötti kötelék.
Nem azért alkotott engem az Úr,
hogy semmittevő legyek, hanem, hogy
tegyem, jól tegyem a dolgom.
A békesség angyala,
a magam helyén, az igazság hirdetője
vagyok, míg megtartom parancsait.
Bízom benne.
Akármilyen is voltam és vagyok,
nem vet el.
Ha beteg vagyok, betegségem
szolgálja Őt,
ha fürge, akkor fürgeségem.
Semmit sem tesz hiába,
tudja, mi a szándéka.
Elveheti barátaimat,
idegenek közé küldhet engem,
magánnyal, kedvetlenséggel
tehet próbára, és elrejtheti
előlem a jövőt:
Ő akkor is tudja, mit akar.
 
(Newman bíboros, 1801-1890)

 


Szükségünk van egymásra
 
Szükségünk van virrasztókra,
amikor alszunk –
szükségünk van hívőkre,
amikor kételkedünk,
és imádkozókra
némaságunk idején.
Szükségünk van útitársra
reményben  és félelemben,
azokra, akik ha fáradtak
sem adják fel,
akikre támaszkodhatunk
gondjainkkal, bajainkkal.
Szükségünk van azokra,
akikkel együtt Eléd állhatunk,
Téged kérdezgethetünk és
kérlelhetünk,
akikkel hálát adhatunk
és rendelkezésedre állhatunk.
Szükségünk van másokra,
mert ha őket szeretjük
szeretünk Téged –
s mert velük találkozva
az úton, Te erősítesz meg minket.
 
(ismeretlen szerző)
 
 
 


Gégény István: Útravaló
(szerzetesi beöltözésre)
 
 
Uram, nem én választottalak,
Hiszen ismered jól az álmomat.
De hívtál, s most itt vagyok,
Érdemtelen apostolod.
Te ismered minden vágyamat,
A zenét, a pénzt, a bálokat,
Érted mégis mindent otthagyok,
Mert Tőled egészen mást kapok.
Nem lesz többé zene, és nem lesz többé álom,
S lehet, hogy nem szól többé gitárom,
Ám egy húron pendülni Veled,
Nekem minden dallamnál ékesebb.
Ugyan nem ígérsz kincset, pénzeszsákot,
De ígérsz hitet, s valóságot:
Idelenn az édes keresztet,
S végül az örök életet.