Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Húsvéti gondolatok
 
Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön
Volt már olyan élményetek, hogy valaminek nagyon örültetek, de annyira, hogy el sem akartátok hinni, hogy ez valóság lehet? Az ember ilyenkor nem túl okos képpel néz, néz, és lassan felragyog a tekintete. Például karácsonykor, ha szüleink kitalálták a legtitkosabb vágyunkat, vagy a nem remélt ajándék ott áll a születésnapi torta mellett! Ilyenkor szoktuk olyanokat mondani, hogy csípj meg, ébren vagyok-e, vagy a barátunk, édesanyánk mondja: mit bámulsz? Valami ilyesfajta gyöngédséggel "bökték oldalba" az angyalok az apostolokat: - Mit álltok itt, jeruzsálemi férfiak? És rögvest el is küldik őket, szétvinni az örömhírt! De valóban, ha igazán örülünk, nem fér belénk az öröm, meg akarjuk osztani. Ilyen szinte fölfoghatatlan öröm részesei vagyunk: valami csodálatos, fölülmúlhatatlan országba várnak minket haza! A még csodálatosabb az, hogy örömünk minden EMBER öröme lehet. Hogyan?!
Amikor Gagarin először áttörte a Föld vonzerejét, vagy amikor a két amerikai űrhajós a Holdra szállt, minden újság ezzel a címmel jelent meg: EMBER az űrben! EMBER a Holdon! Így: EMBER! Mert ami egynek sikerült, az már bárkinek! Az az egy a mi képviseletünkben ment oda. Akkor mi is ugyanilyen szenzációs örömként tudjuk mondani: EMBER a mennyben! EMBER a Szentháromságban!
De ha az EMBEREK nem tudnak erről az örömről, akkor milyen nagy hírből estek ki. Éppen ezért a mai üzenet egyben ígéret, egyben meghívás... Jézus feltámadt, és megkapott minden hatalmat az égen és a földön! Milyen ez a hatalom? Olyan, hogy mindent egyedül akar végrehajtani? Vagy az, hogy szüksége van ránk? Igen! Neki ez a hatalom, hogy nemcsak az örömhírt osztja meg velünk, hanem alkalmat ad, hogy mi is tegyünk valamit érte. Kér minket és nem kényszerít! Mire kér? Hogy mondjuk el örömünket másoknak! Arra kér, hogy "merjünk" örülni, a jóban hinni még akkor is, amikor nagyon rossznak néz ki a helyzet. Hogy merjünk jót tenni, akkor is, amikor mindenki körülöttünk csal, vagy nem törődően néz másokra.
Ha azt mondod "Én túl kicsi vagyok ehhez a feladathoz!"; "Ki vagyok én, hogy ÉN tegyek valamit?!" Te vagy az, akivel a hatalmát megosztja, hogy mások is meghallják az örömhírt. Jézus Krisztus él!
(Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási felügyelősége)
Krisztus mennybemenetele
Krisztus más világba ment. Más világba, egészen másba. Az ember a föld szülöttje, világa ez a föld s ez a naprendszer; érzékei e világ benyomásai; fogalmait érzelmek, ösztönök, hangulatok színezik. Ő e világ exponense, funkciója, ő a rezgő fóliája. E világ nyelvét beszéli, érzelmeit, igényeit, reményeit érti. De van más világ is. Ha majd kiszakadunk érzékiségünk kategóriáiból s a földgömb s a csillagok ködbe vesznek; ha az éterrezgés nem lesz többé szín, s ha a hang nem üti meg fülünket; mikor a valóság az érthetőség mély, isteni fényében mutatkozik majd be: akkor megismerjük azt a másik világot. Mily látás lesz ez, mily szemlélet! Mily életfakadás s mily világfölényesség és uralom! Lelkem új energiái ébrednek majd a lét ez új tavaszában! Mint ahogy a gyermekben kifejlődik az öntudat csodálatos világa: úgy bontakoznak ki a kiköltözött lélekben is az örök élet mélységes világai.
"Atyám házában sok lakóhely vagyon" (Jn 14,2). A mi városunk s házunk az, ahol otthon vagyunk, ahová belenőttünk. Az anyagi lét korlátaiból kikelve pedig más házunk, más fogalmaink, más vágyaink, más ízlésünk lesz. Áthatolunk a léten, elmerülünk nagyságába s szépségébe, s Istent magát s teremtését szemlélni fogjuk. Minden fűszál, minden levél extázisba ragad, mert telve lesz Istennel s keze remeklésével. A földön túl a sok csillag "mansiones multae" [sok lakóhely]. Az ember most csak sejti e teremtéseket, azután élvezi majd. Földünkről fölnézünk a lelkek úszó szigeteire.
Mily titok a lelkem, akárcsak az évülő gyökér a téli avarban, vagy a mag téli álmában! Lekötött szellemi világ vagyok, mely egykor fölszabadul, s színeivel, világosságával, vonalainak harmóniájával, bájával halhatatlan, szép életet párosít. Ez értelemben is igaz, hogy elásott kincs, ismeretlen gyöngy a lelkem. Mikor jövök, mikor lépek eléd, Istenem? Mikor indítod meg bennem ezt a csodálatos metamorfózist, hogy földiből égi legyek? Jöjj, Úr Jézus! Erősen dolgozom, hogy a föld ne rontsa el az eget bennem!
Prohászka Ottokár
Alexandriai Szent Cirill imája
Jézus, feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek! Hadd legyen életem is fény a sötétségben: szeressek ott, ahol gyűlölnek, megbocsássak, ahol sértegetnek, összekössek, ahol szakadás van, reményt ébresszek, ahol elkeserednek, vigasz legyek, ahol szenvednek, örömet vigyek, ahol szomorúak. Uram, add, hogy fény legyek a sötétségben! Ámen.
Prohászka Ottokár gondolatai
A keresztfa alatt. Ott állok magamban... az Isten végtelen szeretetének igézetében; lelkemet elfogja a könyörület s az imádás mély érzése, szemembe könny gyűl; lehajtanám fejemet, de a kereszt vonz, késztet, hogy nézzek rá; mert „rám néznek és sírnak...” ígéri.
Mit adtunk neked Uram, neked, kit szeretnünk s imádnunk kellett volna. Eljöttél s barlangba szorultál; körülnéztél s Egyiptomba futottál; álruhában járó, faragó ács voltál. Egyszer indultunk eléd pálmaágakkal s te sírtál; egyszer bíztad magad ránk s Barabbást választottuk; egyszer akartunk koszorút kötni neked s tövisből kötöttük; egy arcképedet vettük s az „Ecce homo” arca maradt ránk; egyszer tűnt föl, hogy anyád is van s íme, fájdalmas anya lett belőle; egyszer kértél inni s ecetet nyújtottunk.
Ó, ki hitte volna, hogy ez legyen köztünk sorsod, hogy ilyen legyen utad. S most függsz itt, mint megfagyott imádság, mint megkövült, kiáltó szó. Kitárt karokkal s nyílt ajakkal kiáltasz irgalomért. Sok hegyen imádkoztál; de az ezen hegyen végzett imád az örök „interpellatio” kiáltása. A végtelen nagy Isten bús haragjának éjjelében megfagyott ajkadon a fohász. Nagy, szent az az Úr, ki önfiának sem kegyelmezett...! Mily rémséges fölségben hirdeti ezt a kereszt! Emberek, féljétek az Istent s szeressétek Krisztust. Ezt kiáltja ő felétek, kiáltja a végkimerülésig. Ó ha, valamikor, hát ma halljátok meg szavát; esd, hogy kíméljétek s becsüljétek meg lelketeket.
Húsvéti szekvencia
Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják. Bárány megváltja nyáját, és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját. Élet itt a halállal megvítt csodacsatával, A holt Életvezér ma úr és él! Mária, szent asszony, mondd, mit láttál utadon? "Az élő Krisztusnak sírját, s a Felkeltnek láttam glóriáját. Angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat. Feltámadt reményem, Krisztus Galileába elétek indult." Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas. Ő győztes Királyunk, légy irgalmas!