Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Keresztút
Erre az oldalra a nagyböjt hátralevő részében minden nap felkerül Jézus keresztútjának egy-egy állomása. Elmélkedjük át közösen a keresztutat napról napra, hogy átérezzük a szenvedést, amit megváltónk értünk vállalt!
1. állomás
Jézust halálra ítélik
Az életem keresztút, és a Jézus által végigjárt keresztút az én utam is. A keresztény embert, minél aktívabban éli meg a hitét, annál jobban ítéli el nem hívő környezete. Sokszor mutogatnak rá ujjal, megvetik, szentfazéknak tarják. “Ti keresztények... ti katolikusok...”
Egyik keresztem, amit Jézus mellett viszek az úton, az ítélkezés keresztje. El kell viselnem, hogy elítélnek a körülöttem élők, talán azok is, akiket barátaimnak tekintek. Jézus viselkedése Pilátus előtt minta számomra. Két dolgot mutat meg. Az első: tanuljak meg várni akkor, ha igazságtalanul ítélnek el. Nyugtalanság nélkül, Istenre bízni az életem. A második: az életben egyedül Jézus az, akire mindig számíthatok, aki nem ítél el, aki kitart mellettem. Ő ott jön velem az úton. Ő is cipeli a keresztjét, ami valójában sokkal nehezebb, mint az enyém, hiszen annak súlyát az én bűneim mellett az egész világ bűnei teszik végtelenül naggyá.
És Jézus ott lépdel mellettem a kereszttel...
2. állomás
Jézus vállára veszi a keresztet
Ez az állomás arra tanít, hogy képes legyek elfogadni a keresztemet amit az életre kaptam. Tehát a feladataimat, a kellemetlenségeket, a betegségeket, a rosszakarókat, vagy olykor a kissé nehézkes szülőket.
Jézus töviskoszorúval a fején, meggyalázva és félholtra verve is vállára vette a keresztet, mert ebben a súlyos gerendában rejlik az én megmentésem. Értem veszi fel a keresztet, értem vállalja a szenvedésének minden percét. Hogy van az, kérdezem magamtól, hogy én az a piciny kis keresztemet, amit minden reggel a vállamra kell vennem, sokszor olyan nehezen akaródzik magamhoz szorítani?
Higgyem, hogy az életem keresztje személyesen rám van szabva. Döntenem kell, hogy a vállamra veszem-e, és ezzel teljesen Jézus követője leszek-e.
Hiszen Jézus ott lépdel mellettem a kereszttel...
3. állomás
Jézus először esik el a kereszttel
A bűn a jókat és a rosszakat egyaránt a porba rántja. Ha végiggondolod napod, az elmúlt hetedet, látod mennyire könnyű nap mind nap elbukni. Ez nem szégyen. Kellemetlen ugyan, újra és újra a visszatérő bűneink áldozatává válni, de ha nem esünk el, nem értjük meg igazán milyen volt Jézusnak a kereszt súlya alatt a porban feküdni, miközben mindenki kigúnyolta.
Vannak, akik csalódnak ilyenkor benned, úgy, ahogy Jézusban is csalódtak. Ha ezt megérzed és megérted, akkor ott a földön fekve fogsz találkozni Jézussal. Együtt keltek fel, és indultok el újra. Fontos, hogy megértsd: a bűn és az igazságtalanság fölötti harcban nem vagy egyedül!
Hiszen Jézus ilyenkor is ott lépdel melletted a kereszttel...
4. állomás
Jézus találkozik édesanyjával
Elszomorítani azokat, akiket igazán szeretek. Ez elkerülhetetlen! Szembenézni azzal az emberrel, aki a fogantatásod pillanatától kezdve szeret, és mindvégig szeretni fog, és látni szemében a fájdalom könnyeit. Mindenki kinevet, már elestél a keresztjeid súlya alatt is. Ott vagy lent a mélyben, ahonnan úgy tűnik, nincs visszaút, és még annak is szenvedést okozol, akit szeretsz.
Mária, Jézus édesanyja, a mi égi édesanyánk is. Ő az, aki velünk szenved, értünk sír, és ő az, aki soha nem hagy el, hiszen ő a szomorúak vigasztalója, akit az elesett, szenvedő emberek simogató anyjává rendelt az Isten.
5. állomás
Cirenei Simon segít Jézusnak
Cirenei Simon volt az első, aki Jézus után valóban, tudatosan vette fel a keresztet. És annak ellenére, hogy ez Jézus keresztje volt, kényszeríteni kellett rá. Felvenni a saját keresztemet sokkal nehezebb, hiszen sokszor nem látom értelmét, átkozódva, szitkozódva cipelem. Ilyenkor a kereszt rettenetes teher. Viszont nincs mentség, valahogy el kell viselni, Jézus is végigcipelte a keresztet. És az Ő keresztje volt a legnehezebb. Ez az állomás arra figyelmeztet, hogy én is odaállhatok mögé az én kis keresztemmel, és Ő vezet engem.
Az állomás másik üzenete: engedd, hogy mások segítsenek neked. Ha megnyitod a szívedet, akkor Jézus tölti azt el, nem leszel egyedül. Ő is megengedte azt, hogy Simon vigye a keresztjét, pedig mindenható volt. Néha nekem is le kell vetkőznöm a büszkeségemet, és el kell fogadnom a segítséget.
6. állomás
Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
Ajándékot elfogadni viszonzás nélkül. Meg kell tanulnom megengedni, hogy az emberek jót tegyenek velem, és elfogadni, hogy nem mindig tudom viszonozni azt. Adós maradni? Ezt nem kívánhatom magamnak. De Jézus is ezt tette. Valóban? Viszonzás helyett meg kell tanulnom önmagamat adni. Az időmet, a figyelmemet, az őszinte szeretetemet . Ez sokkal nehezebb, hiszen nem lehet bemenni a boltba és megvenni. Másrészt meg kell tanulnom viszonzást nem várva adni. Az Atya sem vár viszonzást azért, amit ajándékoz. Ha megtanulok adni anélkül, hogy várjak érte valamit, akkor kezd el Jézus arca tükröződni a lelkemben úgy, mint Veronika kendőjén.
Talán ez a legnehezebb...
7. állomás
Jézus másodszor esik el a kereszttel
Újra elesik. Jézus második esése a kereszttel a test gyengesége volt. Az én második esésem a lélek gyengesége. Amikor másodszor esem el a kereszttel, akkor már a környezetem se gúnyol, hanem egyszerűen csalódott lesz. Ilyenkor minden esélyem megvan arra, hogy a bűn mocsarába ragadjak. Jézus felállt. A lélek ereje segítette fel újra, és ezzel megmutatta nekem, hogy ez az erő még innen is felsegít. Magyarázkodás nélkül be kell látnom bűnösségem, el kell fogadnom, hogy újra és újra el fogok esni, de fel kell állnom. Mert ha ilyenkor Jézusba kapaszkodom, akkor valóban megtalálom Őt. Innen felállni nagyon nehéz, teljesen Jézusra kell bíznom magam, de Ő segíteni fog, hiszen még mindig ott lépdel mellettem a kereszttel...
8. állomás
Jézus a siránkozó asszonyokkal találkozik
Másokat vigasztalni akkor, amikor a legnagyobb fájdalmak között vagyok. Vannak halálos betegek, akik a kórházban vigasztalják a látogatókat. Soha nem értettem, honnan van ereje ehhez valakinek. Illetve nekem lenne-e erőm túlnőni a saját nyavalyámon, az önsajnálatomon és őszinte segítő figyelemmel és szeretettel fordulni azok felé akik valóban bajban vannak? Jézus is azt mondja az őt sirató asszonyoknak: "Jeruzsálem leányai – mondta nekik -, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok.“(LK. 23, 28)
Van ennek az állomásnak egy másik üzenete is: megtanít magam fölött könnyezni. Nem sajnálkozni, nem nyavalyogni, hanem tiszta őszinteséggel a bűneim miatt sírni. Az őszinte bűnbánat az, mely Jézushoz vezet, hiszen ezek a könnyek mossák tisztára a lelkemet.
9. állomás
Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt
Újra elesni és mindent elveszíteni! Most már nincs senki, aki bízna bennem. Az emberek, a barátaim, a szeretteim is leírtak, és a magam erejében sem bízom. Nem hiszem el, hogy még innen is föl lehet állni. Hiszen ott voltam a cél előtt! Már kétszer felálltam, újrakezdtem! Nem igaz, hogy újra és újra megtörténik! Ilyenkor csak Jézus marad velem. Most kell megszólítanom! Most kell hívnom és kérni, hogy segítsen engem, aki mindent elvesztett, akit mindenki elhagyott. Erő és hihetetlen bizalom kell ahhoz, hogy elfogadjam, csak Ő az, aki rajtam segíteni tud, aki felhúz engem, ha a keresztjébe kapaszkodok, hiszen Ő is, harmadszor is fölállt a kereszttel...
10. állomás
Jézust megfosztják ruháitól
A bűn lemezteleníti a lelket. Magányossá és védtelenné tesz. Kifoszt és megszégyenít. Jézus azért vállalta ezt a megalázott állapotot, mert tudta, hogy ha testemet nem is, de a bűn által a lelkemet fogja lemezteleníteni a világ. Ha Jézust követem, a világ csak akkor tud beszennyezni, ha hagyom, hiszen az Ő megalázottsága véd meg engem a szennytől. Kereszt ez a mindennapokban, a szemérmesség, a szégyenérzet, az ártatlanság utáni vágy, egy bűntől, paráznaságtól átszőtt világban. Ez alatt a kereszt alatt sokszor, nap mind nap elesek. Ilyenkor meg kell engednem az Atyának, hogy új ruhát adjon nekem, és tökéletes ártatlanságba öltöztessen föl.
11. állomás
Jézust keresztre feszítik
Jézus haláláig hordozta keresztjét. Jel ez számomra, hiszen vannak keresztek, melyeket egész életemen át kell cipelnem. Csak akkor érhetek célba, ha engedem majd, hogy ezekre a keresztre legyek felfeszítve a végső napon. E nélkül nincs esélyem találkozni Jézussal, nincs reményem az örök életre. A kereszthalál által való szabadulás így kap teljes értelmet az én életemben is. Hiszen Jézus megmutatta, hogy a világi élet vége az örök élet kezdete. Ehhez a véghez viszont kellenek a keresztek...
12. állomás
Jézus meghal a kereszten
Meghalt a kereszten, mint egy ember, testi mivoltában. Meghal a test, és ezzel együtt minden, ami bűnös, ami rossz. Kapaszkodom az életbe, nem akarom elfogadni a halált. De nem is akarok örökké élni, hiszen minden nap felkelni, és ugyanazt a munkát végezni örökké, ezt nem kívánhatom magamnak. A halált az Isten gyógyszerként adta, mondta az első évezredben egy egyházatya. Jézus meg is mutatja: meghal, és átadja lelkét az Atyának:
"A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: 'Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.' E szavakkal kilehelte lelkét." (Lk. 23,46)
A halál megszabadít az élettől, a keresztektől, és megadja a lehetőséget a teljes, örök életre. Nemcsak a nagy végső halálra gondolhatok most, hanem a bennem élő bűnös ember halálára is. Meg kell halnia lelkemben a bűnnek, hogy az Élet örök legyen.
13. állomás
Jézust leveszik a keresztről
Úgy tűnik, nincs hatalmas győzelem. Senki nem rohan Krisztus halálhírével, a megváltás hírével. Leveszik a keresztről , még aznap eltemetik, és nagy követ gördítenek sírja elé. Az emberré lett Isten elvégezte küldetését, de úgy tűnik kereszthalálának nincs azonnali hatása. Azokkal a keresztekkel, amiket mi hordunk, szintén így lesz. Nincs azonnal eredménye mindannak a szenvedésnek és fáradságnak, amit keresztjeink jelentettek. A siker nem jön azonnal, mert az új világ számára kell vetni. Halálunk után leveszi vállunkról a keresztet az Isten. Az örök élet keresztek nélküli élet lesz.
Ezt elfogadni nagyon nehéz: azért munkálkodni, fáradozni, azért szenvedni, vetni, hogy mások arassanak, az életemet teljesen odaadni. Ezt elfogadni kegyelem. Ekkor jön majd el a teljes egység az Istennel, ekkor jön el a feltámadás.
14. állomás
Jézust a sírba teszik
Jézus meghalt, hogy feltámadjon. Alászállt a poklokra, hogy onnan, az enyészetből kiragadja az embert. „Spe salvi facti sumus“ – Mert megváltásunk még reménybeli (Rom 8,24).
A halál után jön a feltámadás. Jézus halála akkor tölt el reménységgel, ha engedem, hogy a bennem lévő bűn meghalljon, és helyet kapjon lelkemben a feltámadt Krisztus. Az örök élet reménye Jézus halála óta ott lebeg minden sír felett az égre magasodó keresztben. Ez a remény viszont akkor teljesedik be igazán, ha hitem életemet formáló erővé válik, és Jézus halála és feltámadása nem csak információ marad számomra. Imádkozzunk, hogy dönteni tudjunk a kereszt mellett. Hogy ne a rohanó világ, hanem a Kereszt üzenetét halljam meg, és a feltámadás reménye segítsen hordozni a keresztet. Hiszen Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!