Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pünkösdi gondolatok
 
Az ateisták kísértése
Pünkösd van. Ez a Szellem fesztiválja az anyagban, lélekjárás a testben, az ateisták kísértése, a világ egyetlen esélye a túlélésre. Nemcsak Csíksomlyó jeles napja, karizmatikusok élménye, hívők reménye, hanem üzenet mindnyájunknak.
Vigasztalannak hat világunk jó néhány gondja: etnikumok testvérisége, piacok igazsága, hazaszeretet és világra nyitottság, hithűség és korszerűség, etika oktatás és türelmi zónák... Mintha igazolódnának Váci Mihály szavai: „Hiába verekszünk érte halálig: - ha a miénk is, - a boldogságból hiányzik valami.”
Pünkösd mindezek közben hirdeti,
van más Vigasztalónk,
nem kell borba fojtani bánatunkat,
élhető a világ!
Feloldhatatlannak látszik nemzedékek ellentéte, a személyi jogok istenítése, ugyanakkor a közösség mentése, vagy a választásaink szabadsága és döntésünk szilárdsága ügyében,
pünkösd mégis tanúsítja
a Bölcsesség velünk van mindennap,
akik ráfigyelnek, azok tegnap se tévedtek,
holnap se vétkeznek,
lehetséges a fejlődés!
Elérhetetlennek bizonyul a munkaerkölcs, ha a teljesítményből hiányzik a szeretet. Lehetetlen viszont szeretni az élet távlata nélkül, a jövő pedig védtelen a pisztolyok és paragrafusok párharcában. Tragikomikus lenne a helybenjárás, ördögi a körbenforgás, ha annak idején Jézus magunkra hagyott volna. Áldott legyen érte, hogy megtervezte műve folytatását.
Pünkösd ugyanis elvezet a teljes igazságra,
mert az ünnep mélyén Isten Szentlelke működik,
vele kezdődik értelmes világunk,
vele is érkezik céljához,
tehát biztos a jövőnk!
Balás Béla megyéspüspök
Térfigyelők
Szerelik a kamerákat. Őrszem híján helyettünk ők látnak. Ugatni ugyan képtelenek, de segítségükkel utólag lebuktathatjuk a gonoszt. Eltöprengtem, mi lenne, ha egyszer előre figyelnénk, de másként, mint a nyomozók és többet érzékelnénk a fizikusoknál.
Megpróbálom, amit eddig nem mertem. Leírom, hogy látom a hazát, a tüzet és a vizet, az embert és a gépet, a munkát, a nótát, meg a halált, egyszóval a világot. Szerintem mindez, amit Szent Pál Athénban megfogalmazta (ApCsel 17,28), majd ahogy a jezsuita tudós Teilhard elnevezte, isteni miliő. A minket körülvevő mindenség túlmutat puszta létén. Fensége némán, de Keresztelő Jánosként hirdeti, utánam, vagy előttem, körülöttem vagy bennem jön, aki nagyobb nálam. (Mk 1,7), közel a Teremtő! A világ, s benne a munkás, az érzékeny szem, a halló fül számára „üzenő-fal”, része egy szellemi internetnek, vagyis teológiát hordoz. Ami létezik körülöttünk, az a Szentháromság első személyének, az Atyának nyomát viseli. Szépsége és igazsága láttán illik imádni, no persze nem az elemeket, hanem azok alkotóját. Így mondta ezt már Izajás próféta (Iz 1,3) és erről írt Pál apostol (Róm 1,21). Eddig a hittudomány zöme számunkra a legsürgetőbb igazságokkal a megtestesüléssel és a megváltással foglalkozott. A Biblia első olvasatra előkészít Krisztusra, majd bemutatja Őt és országát. Erre épül az Egyház, ezt járja körbe a liturgia, és ez így jó, de úgy érzem az evangéliumi gazdag ifjúnak mondottak nekünk is szólnak: „valami még hiányzik” (Lk 18,22)
A művészek, feltalálók az „elfelejtett” harmadik személynek, a Szentléleknek prófétái. A mérnökök, a kutatók a nemegyszer káromolt Atyaisten választottai. Lényegi egység van a Szentháromságon belül, és az ő „kifelé” áradó szeretet tartja össze a teremtést. Az Egyház papjai, akik a lényeget tanítják nem féltékenykedhetnek a Világ „papjaira”, akik a részleteket megvilágítják. Jézus nem mondott el mindent (Jn 16,12), mi pedig azt a keveset is alig jegyeztük meg (Jn 20,30). Ezért a teljesség megközelítésére minden forrásra szükségünk van. A kinyilatkoztatás nem csak leírt betű. A Szűzanya tehát figyelt a pásztorokra, Jézus pedig nem engedte elhallgattatni az „idegeneket” (Mk 9,39). Eddig is tudtuk, ahol véget ér a fizika, ott kezdődik a metafizika, a pszichológia nyomában a parapszichológia settenkedik, amikor pedig az intenzív osztályon reanimál a professzor, csodát gyanít. Ezek a titkok azonban csak látóhatáron belüliek, immanensek. Szerepük csak annyi, mint a gondolkodás trambulinja, a következtetés startpisztolya. A titkok java ekkor és itt kezdődik.
És még valami. A látszatokkal ellentétben érlelődik a vallás új hajnala, hiszen nyomra vezet maga a világ (Róm 9,39). Igen ám, de a kereszténység nem egy „vallás” a sok közül. Az első pünkösdkor a „térfigyelőket” hazaküldték (Ap Csel 1,11). Isten nem akart félrevezetni minket. Már Kopernikusz felfedezése előtt megkaptuk tőle az elirányítást az ügyben, hogy az égiek nem „fönn” laknak. Isten országa felé nem lehet utazni, az érkezik. Nem csinálni, hanem befogadni kell, nem az ág hordoz, hanem a gyökér (Róm 11,18), és a szüretnek az a törvénye, hogy a szőlőtő termi gyümölcsét (Jn 15,4). Isten előbb szeret minket, mint mi őt (1 Jn 4,19). Ezeket egy térfigyelő mind nem sejti, de aki mindent tud, azt is tudja, hogy szeretjük (Jn 21,17).
Balás Béla megyéspüspök