Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Útravaló
 
 
2018.10.14 - Évközi 28. vasárnap
 
"A kereszténység, bár látszólag az égre mutat,
mégis az emberiség földi boldogulásának legjobb útja."
Montesquieu
Evangélium - Mk 10, 17-30
Kép
Az apostoli igehirdetés józanul megőrizte Jézus tanítását. Különbséget tett Isten akaratának teljesítése és az evangéliumi tanácsok követése között. Az Isten és az emberek iránti kötelességeinket, vagyis ,,a törvényt'' kötelezően meg kell tartani, ez az üdvösség feltétele. Lehetnek azonban olyanok, akik többre éreznek hivatást, és Jézus áldozatos életét is követni akarják. Elsősorban nekik szól a felhívás, hogy vállalják a szeretet áldozatos gyakorlását. A teve és a tű foka mint keleti hasonlat viszont rámutat arra, hogy a földi javak mennyire le tudják kötni az ember érdeklődését, s akkor alig marad hely az örök igazságok számára.
 
Abban az időben, amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: "Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"
Jézus megkérdezte: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!"
Ekkor az így válaszolt: "Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva."
Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: "Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!" Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: "Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!" A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: "Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába." Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: "Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk nézett és folytatta: "Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges."
Ekkor Péter megszólalt és ezt mondta neki: "Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged."
Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százasnyit kap, most, ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet - bár üldözések közepette - -, az eljövendő világban pedig örök életet."
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Miben áll az én gazdagságom: mi az a fölös "vagyon", ami akadályoz a Jézussal való találkozásban?
• Mitől kell megválnom, hogy osztatlan szívvel állhassak elé és tanítvány lehessek?
• Hogyan tapasztaltam meg Isten ajándékozó kezét, ha sikerült önzetlenül megválnom valamilyen ragaszkodástól, amely nem szolgálta a növekedésemet?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy az ítélet napján nyugodtan adhassunk számot a földi javak használatáról.
Szent Teréz és a szentségi Jézus
Aki ismeri Nagy Szent Terézt, aki olvassa írásait, annak összes benyomását őróla ebben lehetne összegezni: mindene Jézus! Ezt a drága Nevet írta fel minden munkája élére, Őt emlegeti írása minden lapján, reá hivatkozik, Őt szólítja meg, Őt dicséri, magasztalja, Hozzá imádkozik. Nincs életének semmiféle vonatkozása, eseménye, semmiféle ügye, amelyet Vele összefüggésbe ne hozna. Neki több Jézus, mint a gyermeknek az anyja, mint a szegénynek a pártfogója, több mint a menyasszonynak a vőlegénye, neki a szentségi Jézus - az élete. Ezért az az édes, fájdalomtól túláradó kesergés, amikor a kietlenné lett, az Oltáriszentségtől megfosztott templomokról beszél; panasza az Úrhoz e szörnyű rombolások miatt úgy hangzik ajkáról, mint akit valóban szíven sebeztek. Ő tudta, vallotta és átélte, hogy az Oltáriszentség a legnagyobb jó a világon.
Mi is szeretnénk, ha így beszélhetnénk a szentségi Jézusról, ha számunkra is valóban az elképzelhető legeslegnagyobb jót jelentené a világon. Kérdezzük tehát, hogyan jutott el idáig Szent Teréz? Mert ez a nagy összeforradás a szentségi Jézussal, ez a Vele való, szinte szüntelen együttélés - eredménye egy útnak, amelyet meg kellett tennie, amíg ideért. Más szóval, mi visz a szentségi Jézussal való egyesüléshez? Mi szükséges ahhoz, hogy számunkra is ugyanazt a napot, ugyanazt a legnagyobb jót jelentse a tabernákulum, mint Szent Teréz számára? Három dolog: a hit, a bizalom és a szeretet az Oltáriszentség iránt.
1. A hit. Hinni kell, hogy Jézus köztünk van, hogy valósággal ott rejtezik a tabernákulum mélyén az Ostya színe alatt. Hinni, de nemcsak valahogyan, hanem oly eleven hittel, mint amilyen volt Szent Teréz hite. Csodálkozott, amikor hallotta a megjegyzést: mily jó lett volna élni akkor, amikor Jézus a földön járt! Ő ezután nem vágyakozott. Hiszen itt van Jézus, ugyanaz az Istenember, aki akkor élt. A tanítványok nem lehettek szerencsésebbek, mint mi; s aki a ruhája szegélyét érintette és az érintéstől meggyógyult, alig dicsekedhetnék lelkesebben, mint mi; hiszen mi mindennap érinthetjük, szívünkbe fogadhatjuk; mi boldogabbak lehetünk, mint az apostolok, mert mindennap táplálkozhatunk Vele!
2. A bizalom. Rejtőzzünk el Szent Teréz valamelyik kolostorában, hol itt, hol ott, és lessük meg őt a lélek szemeivel olyankor, amikor egyedül van a cellájában vagy a tabernákulum előtt! Mindig ugyanazt a jelenetet láthatjuk: ahogy bizalmas beszélgetésben van elmerülve Jézusával. Határtalan bizalommal tárgyalja meg vele rendi ügyes-bajos dolgait, személyi ügyeket, anyagi kérdéseket s mindenekfölött a lelkek ügyét. Úgy kér, úgy könyörög, mint aki tudja, érzi, hogy meg is kapja azt, amit kér; oly bizalommal, hogy az Úr nem tud neki ellenállni, és ezt az édes, gyermeki lelket valósággal a tenyerén hordja.
A tabernákulumot hihetetlen közelségbe hozza a mi lelkünkhöz is. Amikor látjuk ezt a soha nem tapasztalt, bizalmas viszonyt, amelyben ők ketten vannak, Jézus és Teréz, az ámuló szemlélőnek az az érzése támad, hogy Jézus kilépett az aranykalitkából, megnövekedett és édes elmerülésben társalog Jegyesével. Mintha látnánk mi is Jézust, és mintha ez egészen természetes volna.
3. A szeretet az, ami biztosítja a két szerető szívnek, az isteni és az emberi szívnek egyesülését. A hit magára vonja a tabernákulum lakójának figyelmét, sőt leköti az érdeklődését; a bizalom megnyeri a Szívét, behálózza azt, hogy szabadulni ne tudjon, mintegy foglyul ejti - a szeretet egyesíti vele. ők egészen egymáséi! Eggyé lettek. Mint a tűzbe dobott fahasáb. Eleinte még különbözik lángja a tűz lángjától, még füstöt is ád, amíg kiizzadja a nedveket; de aztán kiszárítja a tűz, lángba kap, és a két láng - már nem külön-külön, hanem teljesen egybefonódva - együtt lobog az ég felé.
Jézus így beszél Jegyeséhez: Te az enyém vagy, én a tied. Az én ügyeim a te ügyeid, a tieid az enyéimek! - Az ilyen szív már mindent szeretetből tesz, s mindent szerelmeséért. Teste-lelke az övé, akarata nincs, és gondolatvilága tökéletesen megegyezik az Övével. A világ az ilyen lélek számára megszűnik, a Sátánnak sincs semmi hatalma fölötte; énje elveszett, él ugyan, de már nem ö él, hanem Jézus él őbenne. Ketten vannak csak e földön: a két lélek, Istené és az emberé. De e kettő is eggyé lett.
P. Marton Marcell OCD: A Kármel nagy szentje
A hét szentje: Antióchiai Szent Ignác
Kép
Szent Ignác a II. század elején szenvedett vértanúságot. Tudva, hogy Isten nem feledkezik meg róla, megerősíti a küzdelemben, vállalta a püspöki szolgálatot és a vértanúságot.
Valószínűleg Szíriában született az első század közepén. Antiochiában Euodiosz püspök után Szent Péter második utóda volt. Antiochia a római birodalom keleti részének székhelye volt, pogánykeresztényekből alakult itt először hitközség. Volt itt egy zsidókeresztény csoport is. A konfliktusokat csak gyarapította a gnosztikusokkal való küzdelem is.
A Domitianusz császár üldözése ugyan lényegében a lázongó zsidók ellen irányult, azonban a feljelentések miatt sok keresztény került vád alá, mivel nem volt hajlandó hitét megtagadni. Ignácot is feljelentette valaki 110 és 115 között, elfogták és állhatatossága miatt vadállatok elé dobásra ítélték.
Megkötözve szigorú katonai őrizettel Rómába vitték. A hajó a kisázsiai kikötővárosokat érintette, így az ottani keresztények találkozhattak a fogoly Ignáccal. Útközben hét levelet írt a különböző egyházakhoz, ezekben tanított Krisztusról, az Egyház szervezetéről, keresztény életről. Sokat szenvedett a kisérő katonák önkényessége miatt.
Rómában az egyik állami ünnepen az amfiteátrumban a nézők szeme láttára tépték szét a vadállatok. Halálát bátran fogadta. Tertullián mondja: "A mártírok vére keresztények magva". Földi maradványait a keresztények Antiochiába vitték.
Bajban ne ess kétségbe! Az élet nem állhat meg! Reménykedj!
 
2018.10.07 - Évközi 27. vasárnap
 
"A legjobb katekizmus - Jézus Krisztus élete."
Holland katekizmus
Evangélium - Mk 10, 2-16
Kép
Itt képet kapunk arról, hogy Jézus hogyan emelte tökéletességre az ószövetségi törvényt. Rámutat arra, hogy Mózes a válás lehetőségével engedményt tett a szív keménységének. Amíg Krisztus példája és a kegyelem eszközei nem voltak jelen, addig az ember nem törhetett ki az ösztönös kívánságok köréből. Isten eredetileg is felbonthatatlannak akarta a házasságot, s az embert úgy alkotta meg, hogy a férfi és a nő egymásban megtalálja életének kiegészítését. Jézus a gyermekek megáldásával is kifejezi az anyák megbecsülését.
 
Abban az időben a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: "Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?" Próbára akarták ugyanis tenni.
Ő azonban kérdéssel válaszolt: "Mit parancsolt nektek Mózes?" Azt felelték: "Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk."
Jézus folytatta: "A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét."
Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: "Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör."
Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban elutasították őket. Amikor Jézus meglátta ezt, megharagudott, és ezt mondta nekik: "Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda." Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket.
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Milyen az én odaadottságom: tényleg mindent elhagytam a páromért?
• Valóban Istenben társam a feleségem/férjem, vagy úgy érzem, korlátoz a szabadságomban és már kifelé tekintgetek?
• Mennyiben tudatosítom, hogy a gyermekeimet Isten áldásként bízza rám?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy hogy a házastársak mindhalálig hűségben éljenek, és a családok együtt maradjanak.
Imádság a nap kezdetén –  Szent XXIII. János pápa
Mennyei Atyám!
Hálát adok neked az egészséges pihenésért,
amellyel megajándékoztál. Újra ébredt lelkem
legyen egészen a tiéd!
Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint Te:
mindenütt jót akarok cselekedni.
Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok,
mint akit Te küldtél hozzám. Ő a testvért lássa bennem,
az én szavaimból és tetteimből pedig
a krisztusi szeretet sugározzék reá.
Senki se távozzék tőlem anélkül,
hogy legalább egy jó szót ne kapott volna.
Add, hogy magamat elfelejtsem,
és bele tudjam élni magam mások helyzetébe.
Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat,
és ne legyek barátságtalan vagy sértő.
Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek,
és éljen bennem szikrányi humor,
hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban.
Végül add meg, hogy mindenkit legalább parányit
vezessek közelebb Szent Fiadhoz a Szűzanya által.
Ámen.
A hét szentje: Boldog XXIII. János pápa
Kép
Korunk szentje XXIII. János. Hosszú csendes, szolgáló évek után került Szent Péter székébe, és felismerve az idők jeleit elindította az Egyház megújulását. Egyszerűségében és Isten iránti szeretetében szeretnénk követni.
Angelo Giuseppe Roncalli a Bergamo melletti Sotto il Montéban született 1881-ben. Bergamóban és Rómában tanult. 1904-ben szentelték pappá. Az I. világháborúban tábori lelkész. Különböző feladatokat lát el Rómában, leginkább a missziók területén. 1925-ben c. érsekké nevezik ki, és Bulgáriában kezdi diplomáciai szolgálatát, amelyet Törökországban és Görögországban folytat. 1944 decemberétől Franciaországi nuntius. 1953-ban bíboros, és velencei pátriárka lett. 1958-ban váalsztják meg pápává. 1959 jamuár 25-én a Falakon kívüli szent Pál Bazilikában meghirdeti a II. Vatikáni Zsinat összehívását, amelyet 1962 október 11-én nyitott meg a világ püspökeinek résztvételével. 1963 június 3-án halt meg. Ünnepét II. Jáos Pál pápa a zsinat megnyitásának napjára helyezte.
 
2018.09.30 - Évközi 26. vasárnap
 
"A kegyelmet senki nem tudja kiérdemelni."
Otto Karrer
Evangélium - Mk 9, 38-43. 45. 47-48
Kép
Jézus nem elkülönülő vallási csoportot szervez, hanem olyan Egyházat, amely nyitva áll minden ember előtt. Azt is tudja, hogy az igazi hithez nem könnyű eljutni, de azért sok ember keresi az igazságot a kegyelem hatása alatt. Ilyenekre vonatkozik a megállapítás, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. A hívő ember azért is kerülje tudatosan a bűnt, mert azzal rossz példát adna. Természetes az is, hogy Jézus nem a testcsonkítást hirdeti, hanem a szokatlan képekkel elszántságra és komolyságra int. Az üdvösséget nem szabad evilági javakért veszélyeztetni.
 
Abban az időben János (apostol) így szólt Jézushoz: "Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket."
Jézus ezt válaszolta: "Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.
Aki inni ad nektek akár csak egy pohár vizet is az én nevemben - azért, mert Krisztuséi vagytok -, bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül.
De aki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe dobnák.
Ha a kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülnöd. Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik."
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Milyen a viszonyulásom azokhoz, akik nem az én hitem szerint szolgálják az Istent?
• Hogyan kezelem azokat a kritikákat, amelyek látszólag a közösség érdekében hangzanak el, valójában azonban az Egyház hitelességét rombolják?
• Mi az, amivel másokat botránkoztatok, és mit tehetek ellene?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy Egyházad pásztorai a püspökök, a papok és a szerzetesek az egész világon az igazságosság bátor hirdetői legyenek.
A felebarát szeretete
„Ebben az évben, drága Anyám, a jó Isten abban a kegyelemben részesített, hogy megértettem: mi a szeretet. Igaz, hogy azelőtt is értettem, de tökéletlen módon. Nem mélyedtem el Jézus szavaiban: „A második parancsolat HASONLÍT az elsőhöz: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.” Én főként arra törekedtem, hogy szeressem Istent, és őt szeretve megértettem: nem az kell, hogy szeretetem csak  szavakban jusson kifejezésre, mert: „Nem mind, aki mondja: Uram, Uram, megy be a Mennyek országába, hanem azok, akik Isten akaratát cselekszik.” Ezt az akaratot Jézus többször megismertette, azt kell mondanom, hogy Evangéliumának csaknem minden lapján, de az utolsó vacsorán, amikor tudja, hogy tanítványainak a szíve lángolóbb szeretettől ég Iránta, aki csak az imént adta nekik magát Eucharisztiájának mondhatatlan misztériumában, ez az édes Megváltó új parancsot akar adni számukra. Kifejezhetetlen gyengédséggel mondja? „Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást, AMINT ÉN SZERETTELEK BENNETEKET, HOGY TI IS ÚGY SZERESSÉTEK EGYMÁST. Arról fogja mindenki megismerni, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymáshoz.”
Hogyan szerette Jézus tanítványait, és miért szerette őket? Ó, természet adta tulajdonságaik nem vonzották őt, Közte és köztük végtelen távolság volt. Ő volt a tudás, az Örök Bölcsesség, azok pedig szegény bűnösök, tudatlanok, eltelve földi gondolatokkal. Ennek ellenére Jézus barátainak, testvéreinek nevezi őket. Azt akarja, hogy Vele együtt uralkodjanak Atyja birodalmában, s hogy kitárhassa előttük ezt a birodalmat, meg akar halni egy keresztfán, mert Ő mondta: „Senkinek sincsen nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja azokért, akiket szeret.”
Kedves Anyám, Jézus ezen szavain elmélkedve átértettem, hogy milyen tökéletlen volt nővéreim iránti szeretetem, láttam, hogy nem úgy szerettem őket, mint ahogy a Jó Isten szereti. Ó, most értem, hogy a tökéletes szeretet mások hibáinak elviselésében áll, abban, hogy egy cseppet sem csodálkozunk gyöngéiken, hogy épülünk a legcsekélyebb erényen, amelyet a szemünk láttára gyakorolnak, főleg pedig azt értettem meg, hogy a szeretet nem maradhat a szív mélyén elzárva. „Gyertyát sem azért gyújtanak – mondta Jézus –, hogy véka alá tegyék, hanem a gyertyatartóra, hogy világítson MINDAZOKNAK, akik a házban vannak.” Úgy gondolom, hogy ez a gyertya a szeretetet jelképezi, melynek világítania, boldogítania kell, nemcsak azok számára, akik nekem a legdrágábbak, hanem MINDENKINEK, aki csak a házban van, kivétel nélkül.
Ó, Uram! Tudom, hogy nem parancsolsz semmi olyat, ami lehetetlen, te jobban ismered gyengeségemet, tökéletlenségemet, mint én magam, te jól tudod, hogy én soha nem tudnám úgy szeretni a nővéreimet, ahogyan te szereted őket, ha csak te magad, ó én Jézusom, nem szeretnéd őket tovább énbennem. Oh, mennyire szeretem ezt a parancsot, hiszen bizonyítékát nyújtja annak, hogy a Te akaratod: bennem szeretni mindazokat, akiket szeretnem rendelsz!...
Igen, érzem, hogy mikor szerető szívű vagyok, egyedül Jézus cselekszik bennem, minél inkább egy vagyok Vele, annál jobban szeretem minden nővéremet.”
Kis Szent Teréz Önéletrajzából
A hét szentje: Szent Jeromos
Kép
Jeromos a Biblia fordító. Neki köszönhetjük a mai fordítások alapját képező vulgáta fordítást. Szeretnénk napról napra kezünkbe venni a Szentírást. Szeretnénk napról napra tanulni Istentől, megerősödni Isten üzenete által.
SZENT JEROMOS 349 tájékán született Dalmáciában, Stridon helységben. Vallásos szülői alapnevelést kapott, nagy világi műveltsége volt: latin, görög. Rómában a katakombákban elmélkedett, majd érett korában megkeresztelkedett, maga Liberiusz pápa keresztelte meg.
A mai Németország területén, Trier környékén ismerkedett meg a remete élettel, majd a keleti remeteséggel barátkozott. 374-ben Antiochiában súlyos beteg lett, utána két évig igen szigorú remete életet élt, és görögöt, hébert, valamint arámot tanult. 382-ben Rómába ment, már mint pap Damazusz pápa titkára lett. Latin nyelvű Szentírás-fordítást kellett készítenie, ezenkívül széleskörű és hatásos lelkipásztori munkát végzett. Női szerzetesi közösséget is igyekezett keleti mintára szervezni, emiatt irigyei támadtak, áskálódások, vádaskodások céltáblája volt.
Egyiptomba, Izraelbe, végül Betlehembe ment, itt kolostort épített. A Születés Barlangja közvetlen szomszédságában élt, tovább tanulta a hébert, éjszakánként egy rabbi 1-1 aranyért tanította. Szentírás fordítást készített, fordítását Vulgata néven ma is használja az Egyház. Sokat olvasott (Szent Ágoston szerint: minden megírt könyvet elolvasott!)
Kemény küzdelmet folytatott a tévtanitókkal: szerzetesi életről, papi szüzességről, Szűz Mária méltóságáról, a szentek, és az ereklyék tiszteletéről, a krisztusi kegyelem szükségességéről. A pelagiánusok gyújtogatása elől futva menekült. Jó emberei egymásután meghaltak körülötte. Mindezek ellenére töretlen szellemi erővel dolgozott, boldog halált élt 420. szeptember 30-án.
A Maria Maggiore templomban nyugszik, Rómában. A négy egyházatya egyike.
 
2018.09.23 - Évközi 25. vasárnap
 
"Csodálatos, hogy a kereszténység,
mely túlvilági boldogságra ítél bennünket,
még evilági életünkben is boldogít."
Montesquieu
Evangélium - Mk 9, 30-37
Kép
A tanítványok viselkedése is mutatja, hogy Jézusnak mennyire nem volt könnyű az igazi messiási eszményt elfogadtatni. Az emberben igen erős a hatalomvágy: első akar lenni mások feláldozásával is. Jézus előkészíti tanítványait arra, hogy az igazi nagyság a szolgáló szeretet. Szenvedése idején fogja megmutatni, hogy mennyire hűségesen teljesíti az Atya akaratát, s ezért kapja meg majd a megdicsőülést. A tanítványnak őt kell utánoznia.
 
Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: "Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad." Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztatok az úton?" Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
Leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: "Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája."
Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: "Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem."
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Hol találom meg az egyedül számomra adatott helyet Isten népében?
• Mit kezdek az Isten által nekem ajándékozott lehetőségekkel?
• Milyen lelkülettel, hogyan bánok a rám bízottakkal - akár gyerekről, akár másról van szó?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy családjaink szeretettel fogadják el a gyermekeket, és keresztény bölcsességgel neveljék őket.
Szent Mihály segítségéért
Könyörülő Istenünk, küldd el hozzánk hatalmas angyalodat, Szent Mihályt, hogy a mennyei seregek élén szent neved dicsőségéért és a mi lelki szabadságunkért küzdve, a sötétség fejedelmét visszaverje, a lázadó angyalokat elűzze, befolyásuktól mindnyájunkat szabaddá tegyen, s világgá kiáltsa: «Ki olyan, mint az Isten?»
Mert nincs szentség olyan, mint a Te szentséged, nincs hatalom olyan, mint a Te hatalmad, nincs jóság olyan, mint a Te jóságod, és nincs bölcsesség olyan, mint a Te bölcsességed, Urunk és Királyunk, emberek és angyalok Teremtője, aki Fiad vérével megváltást szereztél nekünk a sátán és a gonosz lelkek hatalmából.
Küldd el Szent Mihály arkangyalt és szent angyalaid tündöklő sokaságát oltalmunkra és megvilágosodásunkra, a bűn hálóinak szétszakítására, a csüggedés kísértésének leküzdésére, az istenkáromlás gyalázatának eloszlatására, a gyűlölet és gőg megfékezésére.
Szabadító Istenünk, tisztaság és békesség forrása, adj nekünk győzelmet Jézus föltámadása által, Lelked hatalma által, angyalaid közreműködése által! Oltalmazz meg a gonosztól, hogy a szent angyalok dicsőséges seregével egyesülve áldhassunk és magasztalhassunk mindörökkön örökké. Amen.
SZENT GÁBRIEL arkangyal, a megtestesülés titkát hordozó szent angyal, Isten hűséges követe! Nyisd fel fülünket Urunk irgalmas Szívének halk figyelmeztetésére és hívására! Esedezve kérünk, maradj mindig közelünkben, hogy helyesen értelmezzük, kövessük és engedelmesen fogadjuk Isten szavát! Segíts megtennünk mindazt, amit Isten tőlünk kíván! Segíts éber készenlétre, hogy ébren találjon az Úr, ha eljön! Amen.
SZENT RÁFÁEL arkangyal, Isten oltalmának követe, esedezve kérünk, érintsd meg szívünket égő szereteteddel! Segíts megmaradnunk a szeretet útján! Taníts, vezess, figyelmeztess arra, ami kedves Urunk és Istenünk előtt! Segíts felismernünk Isten szent akaratát és fedd fel előttünk Isten szent szeretetének boldogító örömét! Amen.
A hét szentje: Szent Kozma és Damján vértanúk
Kép
Szent Kozma arab orvos volt a hagyomány szerint. Diokletiánusz alatt Damján nevű társával, ikertestvérével együtt szenvedett vértanúságot. Liziás prefektus elsőnek az "apostol ingyen-orvosokat" vetette kínvallatásra, ám eredménytelenül. Állhatatosságuk miatt megkötözve a tengerbe vettette őket, azonban a köteleik feloldódtak, és sértetlenül jöttek ki a partra.
Ezután máglyára állíttatta őket, azonban a lángnyelvek kikerülték a két vértanút. Oszlophoz kötözték ezután a két embert de a nyilzápor sem tett kárt bennük. Megpróbáltatásaiknak a lefejezésük vetett véget 303-ban.
A hagyomány szerint a szíriai Cirruszban (Kürhosz) volt a sírjuk, tiszteletükre itt bazilikát is emeltek. Konstantinápolyban is épült templomuk, ugyanis I. Jusztinián császár a testvérpár közbenjárására halálos betegségéből kigyógyult. Tiszteletük a 6. században eljutott Rómába. Ekkor IV. Félix pápa (más forrás szerint Szimmachusz pápa) a Fórumon templomot építtetett nekik szentelve. Ezekután az egész Egyházban elterjedt tiszteletük. Nevük bekerült a szentmise kánonjába is. Az orvosok, patikusok és orvosegyetemek védőszentjei.
 
2018.09.16 - Évközi 24. vasárnap
 
"Ezer félkeresztény sem ér fel
egy egész kereszténnyel."
Donoso Cortez
Evangélium - Mk 8, 27-35
Kép
Három evangélista (Máté, Márk, Lukács) számol be arról, hogy Jézus tisztázni akarta tanítványai hitét. Magát Emberfiának nevezi, s ebben benne volt az utalás Dán 7,14-re. A tisztázáshoz a bevezetést a Jézusról elterjedt híresztelés adja, amelyben közös az a meggyőződés, hogy ő prófétai szerepet tölt be, tehát isteni küldött. A tanítványok azonban közelebb voltak hozzá, jobban megismerhették. Meggyőződésüket Péter fogalmazza meg: Te vagy a Messiás. Jézus azonban tudja, hogy a messiás-szó magyarázatra szorul, mert a zsidók földi királyt várnak. Ezért kezd nyíltan beszélni szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról. Követése az élet problémáinak megoldását hozza.
 
Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: "Kinek tartanak engem az emberek?"
Azok így válaszoltak: "Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának."
Erre megkérdezte tőlük: "Hát ti mit mondotok, ki vagyok?"
Péter válaszolt: "Te vagy a Messiás!" Ekkor Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek.
Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta.
Erre Péter félrevonta és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és így korholta Pétert: "Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon."
Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Kinek a tekintélye számít: Isten szándéka vagy emberi okoskodás fontosabb nekem?
• Akihez/amihez foggal-körömmel ragaszkodom, mennyiben életadó számomra?
• Felvállalom-e a keresztet, hogy én is, a másik is feltámadhasson?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy a népek felelős vezetői az igazságtalanság és a nyomor megszüntetésén fáradozzanak.
Te vagy a Messiás
Jézus és tanítványai Betszaidából észak felé haladtak, így érték el a Fülöp Cezáreája körül lévő falvakat. Közel voltak a Jordán forrásvidékéhez. Itt történik meg Jézus és tanítványai között az a párbeszéd, amely mintegy lezárja Jézus eddigi tevékenységét, galileai működését. Ez az evangélista elgondolása. Jézus kérdést tesz fel tanítványainak, mi a véleménye a népnek róla. Ez nagyon figyelemreméltó, mert eddig soha nem intézett hasonló kérdést tanítványaihoz. Tudjuk azt is, hogy eddig milyen gondosan vigyázott arra, hogy a személyéhez kapcsolódó titok rejtve maradjon. Itt azonban lezáródik az evangélium első része, így ez a kérdés, amelyet most Jézus szájából hallunk, igen fontossá vált. Így a válasznak is nagy jelentősége van, amelyet Péter fogalmaz meg társai nevében is. "Te vagy a Messiás." Ez a válasz azonban kérdést is rejt magában: mire gondol Jézus és mire gondol Péter, amikor a Messiás címet használja?
Jézus, mielőtt tanítványaihoz fordulna a kérdéssel, először azt kérdezi tőlük, ők mit tudnak arról, mi a nép véleménye róla. Ez az előzmények ismeretében egészen természetesen hangzik, ugyanis az evangélista eddig gyakran számolt be arról, Jézus hallgatóságában milyen benyomást keltettek beszédei és csodái. Ezek azonban soha nem voltak olyan megnyilatkozások, amelyek világossá tették volna azt, hogy valójában mi is a nép véleménye róla. Az evangélista legtöbbször arról számol be, hogy a jelenlévők elcsodálkoztak, magukon kívül voltak, amikor látták Jézus csodáit. Csak egy alkalommal mondanak a jelenlévők olyan szavakat Jézusról, amelyek világosabban jelzik, személyében az üdvösség ígéretei teljesednek be. Lelkesen hangoztatták: "Mindent jól tesz, a süketeknek visszaadja hallásukat, a némáknak beszédüket." Így már a tanítványok válaszában is volt valami új, amikor Jézus kérdésére válaszolnak. Ez azonban mégsem volt minden előzmény nélkül. A tizenkettő szétküldése után az evangélista Heródes véleményét idézi Jézussal kapcsolatban. "Keresztelő János támadt fel halottaiból, ezért működik benne a csodatévő erő." Itt megemlíti azt is, hogy mások Illésnek vagy egy prófétának tartották őt. A tanítványok válasza majdnem szó szerint megegyezik az akkor hallottakkal. Mégis van benne egy új adat. Arról tanúskodik, hogy a nép véleménye nem változott meg a kenyérszaporítás és a nagy gyógyítások láttán sem. Így a galileai népnek nincs világos ítélete Jézusról, nem képes arra, hogy határozottan ráismerjen Jézusban a Messiásra. Ezért Jézus figyelmen kívül hagyja a nép bizonytalan véleményét, és a tanítványokhoz fordul kérdésével: "Hát ti kinek tartotok engem?" Péter nyíltan és minden kétséget kizárólag válaszol: "Te vagy a Messiás" De hogyan érthette ezt akkor Péter?
Számunkra a válasz egyértelmű, de a szavak jelentése Jézus nyilvános működésének idején még nem volt ilyen világos, a kijelentést akkor félre lehetett érteni. Márk, Jánossal, az apostollal és az utolsó evangélistával együtt nagyon jól tudta, hogy Jézus soha nem nevezte volna magát Messiásnak abban az értelemben, ahogyan ezt a választott nép fiai szerették volna. Ők azt a Messiást várták, arra a Messiásra gondoltak, aki majd földi királya lesz népének és ebben az értelemben lesz Dávid fia. Jézus azonban nem akart földi értelemben népének királya és szabadítója lenni. Lehetséges, hogy a tanítványok is hajlottak erre a téves értelmezésre, és ez alól Péter sem volt kivétel. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy amikor most Jézust Messiásnak vallja, ezt teljesen ebben az értelemben tette volna. Inkább arra kell gondolnunk, hogy még nem volt számára teljesen világos, hogyan fogja Jézus messiási küldetését teljesíteni. Erről a bizonytalanságról árulkodnak azok a szavai, amelyeket akkor intéz Jézushoz, amikor ő először jövendöli meg szenvedését és halálát. Így Péter vallomása egyrészről nem egyezik meg a nép Jézusról alkotott téves véleményével és várakozásával, hanem annál sokkal tisztább, nyitott az igazság felé. De még nem teljesen egyértelmű, a tévedés lehetőségét nem zárja ki, ezért Jézus nem fogadhatja el teljesen: meg is tiltja az apostoloknak, hogy erről beszéljenek a nép körében, és a következőkben a messiási küldetésnek igazi tartalmáról szól tanítványainak. Ez magában foglalja az "Ember fia" misztériumát is, aki szenvedni fog, és meg is fog halni. Így teljesedik be Isten akarata.
MK
A hét szentje: Szent Januáriusz püspök
Kép
Beneventói püspök volt, társaival együtt Nápoly mellett, Puteoliban szenvedett vértanúságot Diokleciánusz keresztényüldözése idején, 305. szeptember 19-én.
Az 5. században ereklyéi Nápolyba kerültek, föléjük hatalmas dómot építettek. A város védőszentjéül választotta, azóta is főleg Nápolyban tisztelik. Vérének ereklyéjét évente, a szent ünnepein (máj. 1. és 2., szept. 19. valamint dec. 6.) körmenetben viszik körül: ekkor csodás módon mindig ismét folyóssá válik az egyébként alvadt állapotban lévő két ampolnányi vér. A Vezúv kitörései esetén több ízben vitték ereklyéit az izzó lávafolyam elé, és a város megmenekült.
Példája: A szenvedésnek sohasem tudhatjuk az értelmét, de bízunk abban, hogy Isten ezáltal is jelet alkot életünkből.
 
2018.09.09 - Évközi 23. vasárnap
 
"Nem a dolgok birtoklása van Isten parancsai ellen,
hanem a szomszéd szegénysége."
Abbé Pierre
Evangélium - Mk 7, 31-37
Kép
Jézusnak legtöbb csodája gyógyítás volt. Ezekben kifejezésre jutott az Atya irgalma és az ő saját emberi együttérzése. Az evangélisták főleg azokat örökítették meg, amelyekből az Isten országára vonatkozó utalást ki lehetett olvasni. Süketnéma lehet valaki testileg és lelkileg. Utóbbi azoknál fordul elő, akik Isten szavát nem hallják meg és nem válaszolnak rá. Jézusnak megvan a hatalma, hogy mindkettőt meggyógyítsa.
 
Abban az időben Jézus elhagyta Tirusz vidékét, és Szidonon át a Galileai-tóhoz ment a Tízváros határába.
Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. (Jézus) félrevonta őt a tömegből, a fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét. Föltekintett az égre, fohászkodott és így szólt: "Effata, azaz: Nyílj meg!" Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt.
Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették.
Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: "Csupa jót tett: A süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!"
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Mi terheli meg annyira a mindennapjaimat, hogy süketté válok Jézus hangjára és minden egyébre a környezetemben?
• Mikor voltam olyan helyzetben, hogy azt éreztem: valaki vagy valami miatt képtelen vagyok kimondani, ami a lelkemet nyomja?
• Hogyan segített ebben, ha Jézussal együtt néztünk szembe a nehézséggel?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy elhunyt testvéreink boldog feltámadásra ébredjenek.
A Szent Kereszt felmagasztalása
Szeptember 14-én a Szent Kereszt felmagasztalását ünnepli Egyházunk.
A Szent Keresztet Szent Ilona találta meg a 4. században: a legendás történet szerint Nagy Konstantin császár édesanyja kiásatta a kereszteket a Kálvária földjéből. Mindhárom kereszt és az INRI-tábla is előkerült, amelyet Pilátus az Úr keresztjére tűzetett. Nem lehetett azonban megállapítani, hogy a három kereszt közül melyik volt Krisztusé, ezért Makárius jeruzsálemi püspök mindhármat hozzáérintette egy halálos beteg asszonyhoz, aki az egyiktől meggyógyult. Így azonosították, melyik Krisztus keresztfája.
335. szeptember 13-án ünnepélyesen felszentelték Jeruzsálemben a Szent Sír-bazilikát. Másnap mutatták fel először a népnek a megtalált keresztereklyét – felmagasztalták a világ előtt gyalázatot, de a keresztények számára a megváltást jelentő keresztet. Az ünnepet előbb Konstantinápolyban, majd a 7. századtól már a nyugati egyházban is megünnepelték.
614-ben a perzsák elrabolták az ereklyét. 628-ban Hérakleiosz császár szerezte vissza, és ünnepélyesen, mezítláb, viseltes ruhában vitte vissza Konstantinápolyba az Aranykapun át.
A keresztfa eredetének egyik legendaváltozata szerint a tudás fájáról hozott és a haldokló Ádám nyelve alá tett három almamagból háromágú fa nőtt: egyik ága cédrus, a másik ciprus, a harmadik olajág  volt. Ebből ácsolták a keresztfát, a halál fájából az élet fáját.
"Az emberi ész képtelen kimeríteni a szeretet kereszten megjelenő misztériumát; a kereszt ellenben meg tudja adni az észnek a végső választ, amit keres" – írta Szent II. János Pál pápa Fides et ratio kezdetű enciklikájában.
Istenünk, te azt akartad, hogy egyszülött Fiad a kereszten váltsa meg az emberiséget. Add, hogy mi, akik megismertük szeretetének titkát itt a földön, elnyerjük az üdvösséget a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
A hét szentje: Claver Szent Péter
Kép
1580-ban született egyszerű, mélyen vallásos paraszti családból. A barcelonai egyetemen tanult, majd 1602. augusztus 7-én felvételét kérte a jezsuita rendbe. Két év múlva tette le fogadalmát, majd Malorcába küldték. Az itteni kolostori évek alatt ismerkedett meg a kolostor kapusával, Rodriguez Szent Alfonzzal (1531-1617).
Egész életére kihatással volt ez a találkozás az áldozatvállalás e nagy egyéniségével. Tanulmányai befejeztével 1610. április 15-én indult Amerikába. A misszionáriusi munkát Cartagena hatalmas tengeri kikötővárosban végezte. Ide érkeztek a néger rabszolgákkal érkező hajók.
A jezsuita kollégium bejárata mellett egy kis cellát alakított ki, ahol összegyűjtötte az érkezők számára fontos dolgokat. Amikor meghallotta a hajók érkezését, sietett a szerencsétlenek, betegek segítésére. Oly szeretettel volt a négerek iránt, hogy azt mondták róla: Claver atyának voltaképpen négernek kell lennie, mert egy fehér sohasem szeretett volna minket ennyire. Harmincnégy évet töltött ebben a misszós munkában. 1654. szeptember 8-án halt meg, halálos ágya körül hatalmas tömeg gyűlt össze. 1888-ban avatta szentté XIII. Leó pápa, majd néhány évvel később a néger missziók védőszentjévé tette.
 
2018.09.02 - Évközi 22. vasárnap
 
"A kegyelem ösztönöz, de nem szorongat.
Elfogadhatjuk és elutasíthatjuk."
Szalézi Szent Ferenc
Evangélium - Mk 7, 1-8. 14-15. 21-23
Kép
Jézus maga is megtartotta, a mózesi törvényt, de annak igazi szelleme szerint túltette magát azokon az erőltetett magyarázatokon, amelyekben az írástudók saját fontosságukat hangsúlyozták. Innen keletkezett az összeütközés közte és azok között. Az aprólékos magyarázat azt is célozta, hogy a törvénytudók a maguk számára kibúvókat találjanak. Jézus követelménye az, hogy az ember szíve legyen tiszta, az Istennek engedelmeskedjék, és ne a törvény betűjének.
 
Abban az időben összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan , kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: "Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?"
Ezt a választ adta nekik: "Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: »Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok.« Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok."
Majd ismét magához szólította a népet, és így szólt: "Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Miben van bennem képmutatás, amit magamnak sem merek bevallani?
• Hová helyezem a hangsúlyt: a külsőségekre, hogy mit gondolnak rólam mások, vagy arra, hogy igazán békében legyek Istennel és önmagammal?
• Hogyan viszonyulok azokhoz, akiknek szívében még csak most ébredezik az Isten iránti vágy: szeretetlenséggel nem akadályozom-e a jóra törekvésüket?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy családjaink életéből eltűnjék minden civakodás, irigység és bosszúállás.
Szűz Mária születése – Kisboldogasszony
Szeptember 8-án, Kisboldogasszony (népi elnevezése: Kisasszony) napján Egyházunk Szűz Mária születésnapját (Nativitas Beatae Mariae Virginis) ünnepli.
A jeruzsálemi hagyomány a Betheszda fürdő mellett tisztelte Mária születésének helyét. Az 5. század elején Szent Anna tiszteletére templomot építettek itt, melynek felszentelési évfordulóján, szeptember 8-án emlékeztek meg Mária születéséről. A nyugati egyházba valószínűleg I. Sergius pápa vezette be az ünnepet a 7. század végén, majd IV. Ince pápa a 13. században nyolcadot csatolt hozzá, mely 1955-ig élt.
Az ünnep magyar elnevezése a 15. századig vezethető vissza. Kisboldogasszony ünnepe országszerte kedvelt búcsújárónap. A Stella puerpera Solis (’hajnali szép csillag’) tiszteletére szokás volt szeptember 8. hajnalán a napfelkeltét a szabadban várni, csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben. Azt tartották, hogy akinek „érdeme van rá”, meglátja a kelő napban Szűz Máriát. A népi megfigyelések szerint a fecskék Kisasszonykor indulnak útnak.
Mária Isten áldott földje, amelyből üdvösségünk virága és gyümölcse sarjadt. Ebből a szimbolikából nőtt az a 19–20. század fordulóján még élő Balaton-vidéki és göcseji szokás, hogy a vetőmagot az ünnepre virradó éjszaka, illetve kora hajnalban kitették a harmatra, hogy ne üszkösödjék meg. A nép nyelvén a két nagy Mária-ünnep (augusztus 15. és szeptember 8.) közti időszak neve a kétasszonyköze.
Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, s ezek kódexirodalmunkba is bekerültek. A 16. századi Teleki-kódex Anna-legendájában olvasható: „Szent Annának elkövetkezvén az órája, a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga.”
Magyar Kurír
A hét szentje: Szent Márk, István és Menyhért
Kép
Kőrösi Márk a nagyszombati papnevelde rektora, majd esztergomi kanonok volt. Azért ment Kassára, hogy a lelkipásztori életben segítségére legyen a két jezsuita szerzetesnek. Pongrácz István előkelő erdélyi család szülötte, jezsuita szerzetes.
Először Ausztriában, majd Kassán végezte a lelkipásztori szolgálatát. Lengyel származású társával, Grodecz Menyhérttel. A katolikus hit védelméért 1619. szept. 5-én elfogták őket Bethlen Gábor és Rákóczi György kálvinista hajdúi. Hitük elhagyására nem voltak hajlandók, ezért kegyetlen kínzások közepette szenvedtek vértanúhalált. II. János Pál pápa avatta őket szentté Kassán 1995. júl. 2-án. Az esztergomi bazilikában tiszteletükre külön oltár van, és ereklyéket is őriznek ott.
 
2018.08.26 - Évközi 21. vasárnap
 
"Csak a keresztény vallás teszi
egyszerre szeretetre méltóvá és boldoggá az embert."
B. Pascal
Evangélium - Jn 6, 60-69
Kép
Jézus a hit dolgában nem fogad el megalkuvást Az embernek tudomásul kell vennie, hogy Isten több, mint a világ, s ő többet nyújthat nekünk, mint amit a természetből megértünk. Aki elfogadja, hogy Jézus szava ,,lélek és élet”; az megérti, hogy ő magasabb szellemi életet hirdet és képvisel. Nála a földi élet bevezetés az örök életbe, amely nem más, mint az isteni életben való részesedés. Amikor tehát a hitben döntés előtt állunk, azt kell keresnünk, hogy Krisztus tanításán kívül kapunk-e valahol ígéretet az örök életre.
 
Abban az időben Jézus tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: "Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?"
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: "Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni.
Aztán így folytatta: "Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki."
Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele.
Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?" Simon Péter ezt válaszolta neki: "Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Felvállalom-e, hogy Krisztus nyomában járni következetességet és lemondást jelent, vagy inkább elriaszt a "kemény beszéd"?
• A Lélekre hallgatva élek, vagy "bedobom a gyeplőt a lovak közé", és test szerint sodródom?
• Milyenek az én döntéseim: elhamar-kodottak, vagy megfontolt megkülönböztetés után hozom meg őket?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy szenvedő és nélkülöző testvéreink Krisztus szavából erőt és vigasztalást merítsenek.
Augusztus 29. – Keresztelő Szent János vértanúsága
XVI. Benedek pápa szerint Keresztelő Szent János vértanúsága arra tanít bennünket, mai keresztényeket, hogy Krisztus szeretete, Igéjének és Igazságának szeretete terén nem köthetünk kompromisszumokat. Krisztus Igazsága az igazság – nem léteznek kompromisszumok. Keresztelő Szent János éppen az igazság iránti szeretet miatt nem félt attól, hogy erőteljes szavakat intézzen azokhoz, akik letértek Isten útjáról. A keresztény élet megkívánja, hogy nap mint nap megéljük az evangélium iránti hűség vértanúságát. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy hagyjuk magunkban növekedni Krisztust, hogy ő irányítsa gondolatainkat és tetteinket. Ez csak akkor következik be életünkben, ha szilárd kapcsolatban vagyunk Istennel, ahogyan Keresztelő Szent János élete és vértanúsága tanítja.
Az ima nem elveszett idő, nem azt jelenti, hogy időt lopunk el tevékenységeinktől, legyen az akár apostolkodás, hanem éppen az ellenkezője: ha képesek vagyunk a hűséges, kitartó, bizakodó imaéletre, Isten maga ad erőt és tesz képessé arra, hogy boldogan és kiegyensúlyozottan éljünk, hogy leküzdjük a nehézségeket és bátran tanúságot tegyünk róla. (Castel Gandolfo, 2012.08.30.)
A Szentatya boldog, kiegyensúlyozott életről beszélt. Mindannyian ezt szeretnénk. Ehelyett hány családban hiányzik a boldog kiegyensúlyozott élet. Miért? Már Boldog Teréz anya is megállapította: tudom, mi a baja a mai világnak – hiányzik az imádság. XVI. Benedek pápa is hasonlót mondott: akkor lesz boldog, kiegyensúlyozott életünk, „ha képesek vagyunk a hűséges, kitartó, bizakodó imaéletre”.
Napjainkban  sokat hallunk asztrológusoktól az energiafeltöltődésről, persze mindezt a divatos önmegvalósítás összefüggésében. Ez az eszmeiség oly távol esik a kereszténységtől, mint Makó Jeruzsálemtől. A 127. zsoltár jut eszembe: Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak. Vagyis életünket nem mi építjük fel, hanem a teremtő Isten.  Mi legfeljebb segédmunkások vagyunk. Életünk felépítéséhez nem asztrológiára és más okkult jelenségekre van szükség, hanem – ahogy Benedek pápa mondta – hűséges, kitartó, bizakodó imaéletre. Az ima adja azt a lelki energiát,  azt a kreativitást, amely aztán boldog, kiegyensúlyozott életet biztosít. Erre van szükség a családokban. Fontos, hogy már a kis gyermekek megszokják a családdal közösen végzett imádságot, a szentmisén való együttes részvételt. A szeretet energiaforrásai ezek: az isten- és emberszereteté.
Barbár világunkban a szeretet alternatíváját kell felmutatni. Ez az emberiség egyetlen esélye.
Farkasrét blogja
A hét szentje: Szent Egyed
Kép
Szent Egyed bencés szerzetes, apát. A kubikosok, lókereskedők, pásztorok, szíjgyártók védőszentje, bőrbaj, elmebaj, himlő, nehéz nyavalya, rák, vörheny, marhavész, szárazság, terméketlenség, tűzvész ellen kérik oltalmát. Ünnepe szeptember 1-jén van.
Szülei halála után örökségét szétosztotta a szegények között, s Galliába ment, ahol Provence-ban remetéskedett.
Legendája szerint az Isten egy szarvastehenet küldött neki, hogy tejével táplálja őt. Wamba vizigót király egy vadászaton rálőtt a szarvasra, de Szent Egyed a testével fogta föl a nyílvesszőt. A király ezután Egyednek ajándékozta a remeteség területét, ahol ő kolostort alapított, melyet később róla neveztek el (Saint Gilles-du-Gard). A szent sírja a középkorban híres zarándokhely volt, ereklyéi ma Toulouseban vannak. Európa szerte leginkább városok emeltek templomokat tiszteletére.
A ma Szlovákiában lévő bártfai Szent Egyed bazilika az UNESCO kulturális világörökségének része.
Esztergomban már a 11. században őrizték koponyájának három töredékét. Tiszteletének másik hazai nyoma a Szent László király által 1091-ben alapított somogyvári Szent Egyed monostor volt, amelyet közvetlenül Saint Gilles-du-Gard bencés szerzeteseivel népesített be a király. Valószínűleg a bencés kapcsolatokkal függ össze, hogy 1209 óta a garamszentbenedeki apátság plébániája szintén Szent Egyedet tiszteli védőszentjeként. A hagyomány szerint Eger közvetlen szomszédságában, a felnémeti völgyben is állott valamikor Szent Egyedről elnevezett bencés apátság, bár ennek létezésére egyelőre nincs bizonyíték. A Vas megyében fekvő Peresznye község temploma szintén Szent Egyed tiszteletére van szentelve, mai formáját 1702-ben nyerte el. A felső-magyarországi szászok „cipszerek” (német: Zipser) által lakott városokban (Bártfa, Poprád, Ruszt) kialakult Szent Egyed tisztelet azonban már feltehetően nem bencés gyökerű, hanem közvetlen nyugati ihletésű, melyet a nyugatról a városokba érkező kereskedők, iparosok hoztak magukkal. A Kárpát-medencében több település is a szent nevére felszentelt templomáról kapta nevét (az egykori somogyi Szentegyed, a mai Illés Szlovákiában, az erdélyi Vasasszentegyed) és Vasasszentegyedivölgy.
 
2018.08.19 - Évközi 20. vasárnap
 
"Mindazt, amit Isten nekünk mondani akar,
Jézus Krisztusról olvashatjuk le."
Klaus Hemmerle
Evangélium - Jn 6, 51-58
Kép
Jézus előre nem magyarázza meg, hogy hogyan adja testét és vérét a lelki táplálékul. Egyszerűen hitet követel, hiszen küldetését már eléggé tej igazolta. De rámutat a lelki táplálék egyedülálló hatására: az örök életet táplálja bennünk. Nem úgy működik, mint a természetes táplálék, hanem a Krisztussal fennálló személyes kapcsolatot biztosítja. ,,Aki eszi az én testemet, az bennem marad és én őbenne. '' Élete azért örök, mert az Atyától kapta. A mennyei kenyér erejének itt van a magyarázata.
 
Abban az időben így beszélt Jézus a zsidók sokaságához: "Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké élni fog. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ is életéért."
Vita támadt erre a zsidók között: "Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?" Jézus így felelt nekik: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és ti issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!"
Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Milyen életre vágyom: megelégszem a középszerűséggel - vagy az örök élet a célom?
• Mennyiben valóságos, erőt adó táplálék számomra Krisztus, az Élő Kenyér?
• Átgondolom-e időről-időre, ki is az, aki saját testét és vérét adja eledelül?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy az evangélium fénye hazánkban is megvilágítson minden embert.
Elmélkedés
"Fáradozzatok, de ne olyan eledelért, mely veszendő, hanem azért, mely megmarad az örök életre, melyet majd az Emberfia ad nektek" (Jn 6,27). Az emberek felfigyelnek: miféle eledelt fog nekünk adni, ha nem kenyeret? És Jézus most már nyíltan megmondja: "Én vagyok az élő kenyér... A kenyér, melyet majd én adok, az én testem a világ életéért" (Jn 6,51-52). "A világ életéért!" Vagyis a kenyér színe alatt azt a testet adom majd nektek, amely a keresztfán fog szenvedni a világ megváltásáért. Hallgatói szóról-szóra értették - úgy, ahogy ma is érti az Egyház - és éppen ezért nagy vita támadt köztük: "Hogyan adhatja ez nekünk az ő testét eledelül?" (Jn 6,53). Akárcsak a mai hitetleneket hallanók: Ugyan, hogy képzeltek olyat, hogy az a mozdulatlan kis ostya az élő Krisztus legyen?... Az Úr látja a mozgolódást, hallja a vitatkozást, - és mit csinál? Ha beszédét nem szóról-szóra akarta volna értetni, föltétlenül ki kellett volna javítania szavait: Ne vitatkozzatok, nem így értettem. De vajon kijavította-e? Annyira nem, hogy inkább még erősebben megismétli, amit első ízben mondott. "Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek."
...Egyenesen elképzelhetetlen, hogy Krisztus egy ennyire fontos, ennyire alapvető kérdésben tévedésben hagyta volna apostolait és általuk a hívek százmillióit egész a világ végéig! Krisztus soha nem szedett rá minket; csak ebben a legfontosabb hittételben tette volna meg? Ha Krisztus nincs jelen az Oltáriszentségben, akkor bálványozás, a legszörnyűbb bálványozás, amit mi a misében, amit az áldozásnál csinálunk! És Krisztus mindezt előre tudta, - hát megengedte volna, szó nélkül elnézte volna ezt a tévedésünket? Pedig nézzük csak, mit tesz Krisztus? Nem javít ki semmit! Nem von vissza semmit! Ellenben odafordul a legbensőbb barátaihoz, a tizenkettőhöz: "Csak nem akartok ti is elmenni?" (Jn 6,68) Mintha mondaná: Tudjátok, mennyire szeretlek titeket; ha azonban ti sem hiszitek, amit mondok, inkább menjetek el ti is, de szavaimból vissza nem vonok semmit!
Az Eucharisztiáról szóló egész katolikus hit, az egész eucharisztia-tan, az Úr Jézusnak három rövidke mondatán épül. Ez a három mondat: "Ez az én testem", "ez az én vérem", és "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre". Ez a három mondat egy egységbe olvad össze, és forrása mindannak, amit az Oltáriszentségről tanít a katolikus Egyház. És mit tanít? Valami egészen páratlan, egészen fölfoghatatlan, egészen megrendítő fönséges dolgot. "Ez az én testem", "ez az én vérem". A kenyér és bor külső megjelenési formája, íze, illata, alakja, súlya, szóval a kenyér és bor színei megmaradtak, de nem maradt meg a kenyér lényege: átváltozott Krisztus testévé és vérévé. És hogy ez ne csak egyszer történt légyen, az utolsó vacsorán, erről intézkedik az Úr parancsa: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre".
A világ ilyen döntő fontosságú szavakat még nem hallott. Páratlanul fönséges szavak voltak azok is, amik a világ teremtésekor elhagyták a Teremtő ajkát: "Legyen világosság! És lőn világosság" (1Mz 1,3); de ezek csak a világosságot hívták le a földre, míg amazok magát a világosság Teremtőjét hívják közénk. Nagyszerű szavak voltak azok, amiket Szűz Mária mondott az angyalnak: "Legyen nekem a te igéd szerint" (Lk 1,38); nagyszerűek, mert lehívták Krisztust a földre; de csak egyszer hívták le. Ellenben e szavak óta: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre", bármikor közénk hívhatjuk, mintegy állandóan fogva tarthatjuk Krisztust a földön.
Tóth Tihamér: Üdvözlégy, Oltári Szentség!
A hét szentje: Limai Szent Róza
Kép
1586. áprilisában született a perui Limában. Eredeti neve "Isabel de Flores" volt, édesanyja csak később, bérmáláskor, 1597-ben adta neki a Rózsa nevet, mert olyan szépnek látták a bölcsőben, mint egy kinyílt szép rózsát. Szépsége miatt kicsit el is kényeztették szülei, annak ellenére, hogy a nagy család miatt (11 gyermek) meglehetősen elszegényedtek. A szép lányt szerették volna előkelően férjhez adni, de ő máskép gondolkodott, "Jézus menyasszonya" szeretett volna lenni. Szeretett volna a szegényeken is segíteni, meg a családját is szolgálni.
Sok szidást és bántalmat kellett elviselnie. Már családjában elkezdte komolyabban gyakorolni az erényeket. Fiatal korától életét az imádságnak, vezeklésnek, a tisztaságnak és a boldogságos Szűz tiszteletének szentelte. Kertjükben kis kunyhó állt, ott elmélkedett, imádkozott és szemlélődött napi 12 órán keresztül is. Vallási gyakorlatait kézi munkával váltogatta, a kertet gondozta. Az eladott termékekért kapott pénzzel szüleit támogatta.
1606. augusztus 10-én Szent Domonkos harmadrendjének lett a tagja. A rendben felvette a "Szűz Máriáról nevezett" jelzőt, pontosabban a "Rosa de Santa Maria" nevet. Lelki kínok is gyötörték, rokonai is üldözték, az Egyház részéről is bizalmatlanság fogadta. A megpróbáltatásokat türelemmel viselte, sőt egyenesen kereste. Jelentős eredménnyel haladt előre a bűnbánat és a misztikus elmélkedés útján. Haláláig megőrizte vidámságát, énekes kedvét és természet szeretetét.
Három művet alkotott ebben a térben és időben messzi világban. Ő alapította az első kolostort Délamerikában, szemlélődő rendek számára. Elkészítette a terveket, kijelölte a megfelelő helyet, megszerezte a szükséges pénzt. Ő ebbe a kolostorba nem vonulhatott el, az halála után csak 1623-ban nyílt meg. Később cellája köré, melyben elhunyt felépült Lima második női kolostora is.
Másik nagy műve volt a szegények állandó szolgálata. A harmadik műve a misszió volt. Mint nő nem is gondolhatott arra, hogy elmenjen a legvadabb és legeldugottabb tartományokba az indiánok megtérítéséért. De lelkesen gondolt és imádkozott a hőslelkű misszionáriusokért. Őszintén szerette a vad és kegyetlen indiánokat, akikről Chilében élő fivére révén hallott.
Hosszú, sok fájdalommal teli haláltusát vívott az utolsó hetekben. A legnagyobb kínok dacára is örömmel készült a halálra. 1617. augusztus 24-én Limában halt meg, korán, 32 éves korában. 1668. február 12-én IX. Kelemen pápa boldoggá avatta. Lima védőszentjének nyilvánították 1669-ben, 1670-ben pedig egész Nyugat-India és a Fülöp szigetek védőszentjévé. X. Kelemen pápa avatta szentté 1671. április 12-én. Földi maradványai a limai domonkosoknál nyugszanak. Ő Délamerika, Peru első szentje. Limában az Ő tiszteletére épült Peru legnagyobb emlékműve.
Példája: Szeress minden embert: szegényt, színesbőrűt, beteget, ellenséget is!
 
2018.08.12 - Évközi 19. vasárnap
 
"A szentek olyan emberek,
akik tökéletesen átadják magukat Isten akaratának."
VI. Pál pápa
Evangélium - Jn 6, 41-51
Kép
Isten fenntartja magának a jogot, hogy természetfeletti dolgokat kinyilatkoztasson. Arra kell gondolnunk, hogy ő természetfeletti célra akar elvezetni bennünket. a feltámadásra és az örök életre. Ezt csak akkor teheti meg, ha van hozzá ereje. A csodák éppen ezt a hitet készítik elő. A titkok elfogadásával kifejezzük engedelmességünket és felébresztjük a vágyat az égi javak után. Az Oltáriszentség mint a hit titka így alakítja lelkületünket. A ,,mennyből alászállott kenyér'' hatásaiban is felfelé mutat.
 
Abban az időben a zsidók zúgolódni kezdtek Jézus ellen, amiért azt mondta: "Én vagyok az égből alászállott kenyér." Így érveltek: "Nem, Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát: az égből szálltam alá?"
Jézus azonban így szólt: "Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza, - és én feltámasztom az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.
Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely az égből szállott alá, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon.
Én vagyok az égből alászállott élő kenyér. Aki a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért."
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Mennyiben tudatos bennem, hogy Isten az, aki mindent adhat, és a kételkedéseimmel magamat gyengítem?
• "Mindnyájan Isten tanítványai lesznek" - hogyan élek ezzel a lehetőséggel?
• Mire vágyom: gyors éhségcsillapításra "mannával" - vagy annak az ételnek örök életre szóló erejére, amelyet Jézustól kaphatok?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy a nemzetek egymástól eltérő hagyományai ne gördítsenek akadályt a hit terjedésének útjába.
Nagyboldogasszony napja
A Boldogságos Szűz Mária mennybevitele főünnep a Mária-ünnepek között. XII. Piusz pápa hirdette ki 1950-ben hittételként, hogy halála után Mária fölvitetett a mennybe anélkül, hogy teste romlást látott volna. A krónikák szerint Szent István király e napon, augusztus 15-én ajánlotta Magyarországot a Szűzanya oltalmába, és Nagyboldogasszony napján hunyt el, 1038-ban.
Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának nem kellett a sírban várnia Jézus világ végi eljöveteléig, hanem halála után Isten föltámasztotta, és magához emelte a mennyei dicsőségbe. Ezt a népi vallásosságban is évszázadokon át öröklődő nézetet XII. Pius pápa Munificentissimus Deus kezdetű bullájában dogmai rangra emelte: 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe.
Nagyboldogasszony Szűz Máriának a magyarok által használt neve. A krónikák Szent Gellért érdemének tulajdonítják, hogy Jézus anyja magyar földön a Boldogasszony nevet kapta: a velencei származású püspök fehérvári beszédében nevezte Boldogasszonynak Máriát. Az Érdy-kódex szerint „Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szüz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé.” Mivel a keresztény hagyományban Szűz Mária születését is megünneplik, így annak az ünnepnek a neve Kisboldogasszony lett, míg a Boldogságos Szűz mennybevétele a Nagyboldogasszony ünnepe elnevezést kapta.
Az Árpád-korban Szűz Mária lett a magyarok legfőbb oltalma; a koronázótemplomok, főpapi székesegyházak, számtalan monostor, búcsújáróhely és templom az ő pártfogása alatt álltak. Árpád fehéregyházi sírja fölé is Nagyboldogasszony tiszteletére emeltek templomot; Mária oltalma alatt állott a székesfehérvári bazilika, királyaink koronázó- és temetkezőhelye, továbbá az esztergomi bazilika, a kalocsai érseki, váci, győri püspöki székesegyház – Szent István király alapításai.
„Hisszük, hogy Mária – szent fiához, Jézus Krisztushoz hasonlóan – legyőzte a halált, és az égi dicsőségben van; teljes valójában, testestül-lelkestül. A mennybe felvett Mária nincs messze tőlünk, a menny ugyanis nem a világegyetem egy bizonyos helyére utal, hanem valami sokkal nagyobbra, amit emberi fogalmakkal nehezen tudunk meghatározni. Az ég, a menny szóval arra utalunk, hogy a közénk eljött Isten nem hagy bennünket sorsunkra sem a halálban, sem a halál után, hanem az örökkévalóságot ajándékozza nekünk. Isten sohasem múlik el, mindnyájan szeretete erejében létezünk. Isten szeretete győzi le a halált és ajándékozza számunkra az örökkévalóságot. Ez a szeretet fogalmazódik meg a menny szóban. Isten befogadja örökkévalóságába mindazt, ami most életünkben szenvedés, szeretet, remény, öröm, szomorúság. Istenben az egész ember megtisztul, és így elnyeri az örökkévalóságot. A mennybe felvett Máriában az emberi teremtmény Isten világa szerinti teljes megvalósulását szemléljük” – mondta Mária mennybevételéről XVI. Benedek pápa 2010-ben, a Castel Gandolfó-i Villanovai Szent Tamás-templomban bemutatott Nagyboldogasszony-napi ünnepi szentmisén.
Magyar Kurír
A hét szentje: Boldog XI. Ince pápa
Kép
Ince pápa nagylelkűsége, tisztasága, lelkiismeretessége, egyszerűsége négyszáz év távlatából is ragyog. A török elleni küzdelemben sok érdeme volt, mind Bécs, mind Buda felszabadításában. Ezeket a győzelmeket a Szűzanyának köszönte meg.
Az itáliai Comóban született 1611. május 19-én. Családi nevén Odescalchi Benedeknek hívták. Először a katonai pályát választotta, de az Egyház szolgálatában kötelezte el magát, 31 éves korában már bíboros. Ferrarai legátusként a szegények atyjaként emlegették. 1650-től novarai püspök. 1676-ban választották pápává. Kitűnt nagylelkűségével, jámborságával, tisztaságával, lelkiismeretességével, egyszerűségével. Hazánk egyik legnagyobb jótevője, a török iga alól való felszabadítás mozgatója és lelke. Élete fő céljának a keresztény Európa, de főként Magyarország megmentését tekintette. Míg erre hatalmas összegeket költött, maga a legszegényebben élt. Buda visszafoglalásának napját, (1686.) szeptember 2-át az egész katolikus világra kiterjedően Szent István magyar király ünnepévé rendelte. Szentéletű főpap volt, aki erélyesen küzdött az egyháziak világiassága ellen, kereste a protestánsokkal való kibékülés lehetőségét, rendszeresítette a hitterjesztést a pogányok között. A magyar hála és kegyelet megemlékezéseként szobra ott áll a budai várban.
 
2018.07.29 - Évközi 17. vasárnap
 
"Jézus élete nem színjáték,
hanem örömhír."
Léon Bloy
Evangélium - Jn 6, 1-15
Kép
Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe.
Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön felé, így szólt Fülöphöz: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?" Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert tudta ő, hogy mit fog tenni.
"Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset" - felelte Fülöp.
Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: "Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?"
Jézus meghagyta: "Telepítsétek le az embereket!" Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak.
Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: "Szedjétek össze a maradékot, hogy semmise vesszen kárba." Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek.
Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: "Ez valóban az a próféta, aki a világba jön."
Mikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Mennyiben vagyok vele tisztában, hogy Isten segítsége nélkül semmit sem tudok előteremteni?
• Mekkora hatalmat tulajdonítok neki: csak akkor fogadom el Őt, ha kapok tőle valamit?
• Meddig tartok ki valaki mellett: addig, amíg tetszetősek számomra a cselekedetei, vagy akkor is, ha mások kihátrálnak mögüle?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy az imádság ereje segítse elő és őrizze meg a keresztények egységét.
Jézus visszavonul
Ötezer embert megmozgatni, és ötezer embernek enni adni, nem kis feladat. Főleg az ókorban. Jézus életében ez olyan fontos esemény volt, hogy az evangélisták különböző variációkban legalább hatszor mondják el ezt a történetet. A történet Jézus asztal közösségeiről szól. Jézus tabutörő viselkedést mutat, mint híres és köztiszteletben álló „rabbi” ellentétben a kor szákosával nagyon különböző emberekkel telepszi le étkezésre, egy asztalhoz. Bűnösökkel és vámszedőkkel, mindenféle családokkal, farizeusokkal, a „leprás Simonnal. Sőt amikor egy területet elhagy, gyakorta búcsú bankettet tart azoknak, akikhez közel került. Ezt a történetet tekinthetjük a galileai működés lezárásának is. Jézussal bárki ülhet egy asztalhoz, bűnös, pogány, vagy szegény, vagy megvetett gazdag, de egy fontos dolgot Jézus elvár. Aki vele egy asztalhoz telepedik, más emberként kelljen fel onnan, mint ahogyan leült.
Ez a tömeg, amely Jézus követte, a csodák hírére verődik egybe. Nem kér tőle semmit, csak figyeli. Jézustól ezt a kenyérszaporítási csodát sem kérik, hanem Jézus kezdeményezésére történik meg mindez. Sőt a tanítványok félelem ellenére, történik, akik mint mindig nagyon reálisak és földhöz ragadottak és pontosan kiszámolják „kétszáz dénár árú kenyér” sem lenne elegendő ennyi embernek. Jézus mégis megrendezi ezt a búcsúvacsorát. A tömeg nem is veszi észre azonnal a csodát. Letelepszik, eszik, és jól érzi magát. Elképzelhető, bár a történet nem említi, hogy Jézus beszédet is intézett hozzájuk. De amikor a csoda híre elterjed a tömegben, akkor megváltoznak az emberek. Erőszakkal akarnak királyt csinálni Jézusból. Ekkor Jézus megtöri a közösséget, visszavonul a tömeg elől. Jézus kenyér szaporítása, nem politikai kortes vacsora, nem olcsón vásárolt népszerűség, hanem mint azt a későbbi kenyér beszédből megtudjuk Jézus célja Istennel egyetlen asztalhoz ültetni az embereket. Vagyis helyre állítani Isten és ember között megszakadt kapcsolatot.
Jézus olyan prófétai jelet, gesztust végez, mely az Istenre mutat és az Istenhez akar vezetni. Jánosnál minden csoda jel, és gyakran a szentségi jelként művelt csodákat egy társult beszédben összeköti az egyház szentségeivel. Ennek oka, hogy a lejátszódó esemény és a leírt elbeszélés között évtizedek telnek el, ezért a történetet János megnyitja az egyházzá szerveződött közösség számára is.
A legtöbb ember, a közismertek pedig mindig, megválogatja, hogy kivel ül le egy asztalhoz. Annak ellenére, hogy a mai közös étkezéseknek, már nem olyan erős a szimbolikus, a rituális értéke, mint az ókorban volt, ma is egy vacsora meghívás egy lépést jelent egy barátság történetében. A legtöbben azért hívnak barátokat, hogy jól érezzék magukat, kötetlen formában legyenek együtt, közösen éljenek át gasztronómiai örömöket. Az hogy a közös étkezésnek szellemi, lelki vonzata is van, egy kicsit háttérbe szorult. Igen sokan azért hívnak embereket közös étkezésre, hogy hivalkodjanak azzal amilyük van, a közös lakmározással az élet örömeit éljék át.
Nagy kérdés, aki leül az asztalomhoz az ugyanolyan lélekkel kel fel, mint ahogyan leült, csak kilókban, vagy szellemiekben is gazdagodik? Az is kérdés, kikkel vagyok bátor egy asztalhoz ülni. Talán megrettent, hogy a vendégeim más szellemi lelki nívón vannak? Talán nem is őket sikerül fel emelni, hanem én süllyedek hozzájuk? Az antik világban az étkezés és a rítus, estenként az imádság vegyült egymással. Azért ültek le, hogy a lelkük is találkozzon és gazdagodjék. Vajon a mi party-jaink, a mi fogadásaink, a mi közös étkezéseink mit szolgálják. A megittasult emberek tudnak-e még az Istennel közös étkezésre gyűlni. A keresztény ünneplés központjában a mise áll, amely egy közös étkezés közben a társasági létet Istennel való újszövetséggé oldotta. Azért, hogy ennek az étkezésnek a szent jellegét meg tudjuk őrizni, egyre inkább távolítani kellett a valós étkezéstől, hogy a szent nehogy „moslékba” kerüljék.  A bencés szerzetes házakban az étkezés ma is rítus, nem csak a test táplálása, hanem lelki töltekezés is. Lehetne ilyen a mi étkezésünk is? Lehet hogy az lenne számunkra az igazi kenyér szaporítás.
Dr. Benyik György
A hét szentje: Aranyszavú Szent Péter
Kép
380 körül Imolában Bologna mellett született. 424-ben Ravenna püspökévé választották. Mély értelmű és eredeti prédikációi miatt kapta az "Aranyszavú" nevet.
Egyike a legjelentősebb keresztény íróknak. Szoros kapcsolat fűzte Nagy Szent Leó pápához és a császári házhoz is. A tévtanító Eutychesszel szemben védelmezte a római pápák elsőségét. Imolában halt meg 450-ben.
 
2018.07.22 - Évközi 16. vasárnap
 
"Aki Krisztus nélkül él, atyai háza ajtaja
előtt áll - otthontalanul, kinn az utcán."
Szent Ambrus
Evangélium - Mk 6, 30-34
Kép
Itt is képet kapunk Jézus nyilvános működéséről és magatartásáról. Az apostolokat külön oktatni akarja, hogy alkalmassá váljanak küldetésükre. Az emberek azonban keresik a testi és lelki enyhületet, azért állandóan körülveszik. A világban van éhség az Isten szava és kegyelme iránt, csak meg kell találni a módot a kielégítésére. Jézus őszinte együttérzéssel van közöttünk, azért nem sajnálja a fáradságot. A szeretet mindig kész az áldozatra, Isten országának hirdetése mindennél fontosabb.
 
Abban az időben az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: "Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük.
Bárkába szálltak tehát és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Mit teszek azért, hogy lelkigyakorlat keretében elmejnek "egy magányos helyre" és csak Istennel legyek?
• Mennyiben jellemez engem az állandó tenni akarás, a "nélkülem úgysem megy" lelkülete?
• A saját megérdemelt pihenőidőmet hogyan használom ki?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy az Egyház napról napra gyarapodjék hitben, reményben és szeretetben.
Szent Brigitta szerzetesnő, Európa társvédőszentje
„Észak misztikusa”, a svédek nemzeti szentje, Skandinávia népszerű szentje hazánkban talán kevésbé ismert. Szent Brigittára emlékezünk liturgikus ünnepén, július 23-án.
Brigitta 1303-ban született Svédországban. Édesapja földesúr (jarl) és törvényszéki bíró volt, anyja pedig rokonságban állt Svédország királyi családjaival. Hét éves volt, mikor első látomásában részesült. Tizenhárom éves korában férjhez adták Ulf Gudmarssonhoz annak ellenére, hogy kolostori életre vágyott. Maga az Úr Krisztus nyugtatta meg állapotának szent volta felől: „Egy alázatos és jámbor asszony kedvesebb nekem, mint egy gőgös szűz, s egy istenfélő életet élő asszony ugyanúgy szolgálhat engem, mint egy tiszta és alázatos szűz. Ha két lélek a szeretetben eggyé lesz – és Isten dicsőségére gyermekeket hoznak világra és nevelnek föl – a lelki templomban, amelyet szeretetük épített nekem, én ott vagyok harmadikként.” Házasságukból nyolc gyermek született.
„Úgy neveld gyermekeidet, hogy az én gyermekeim is legyenek” – mondta egyik látomásában a Szent Szűz Brigittának.
Férjével kórházakat alapítottak, vagyonukból támogatták a svéd földön megjelenő ciszterci és domonkos kolostorokat. Mindketten beléptek a ferences világi harmadrendbe. Brigitta naponta tizenkét szegényt szolgált ki, járta a környéket, és segített a rászorulókon.
Brigitta gondolatait Krisztus passiója és Mária együttszenvedése uralta, misztikus élete középpontjában az Úr kínszenvedéséről és a Szent Szűz fájdalmáról és öröméről való elmélkedés állt. Misztikus élményeit Revelationes coelestes című könyve nyolc kötetében írta le. Jézus szenvedéseinek leírásakor Brigitta azonosult Máriával. Nem érte be azzal, hogy honfitársait elvezesse Isten Anyjához, hanem maga is mintegy anyja lett Svédországban a kereszténységnek.
Férje halála után, 1346-ban megalapította a Legszentebb Üdvözítő rendjét, mely a kettős kolostor intézményére épülő férfi és női rend. Brigitta kolostori eszménye szembefordulást jelentett az Istentől kapott küldetésének megfelelni nem tudó, akkoriban elvilágiasodott egyházzal. Az apácák jelvénye a fátylukat leszorító pántkorona Krisztus öt sebének jelével. Ugyanezt a jelet a férfi szerzetesek köpenyükön viselik. A szabályzatot az alvastrai ciszterci kolostorban dolgozták ki, majd V. Orbán pápa hagyta jóvá 1370-ben.
1349-ben Brigitta Rómába költözött. Háza a Piazza Farnesén éveken át nyitva állt az északról érkező zarándokok előtt, akiknek lehetőséget teremtett arra is, hogy anyanyelvükön gyónhassanak. Sanyarú körülmények között élt, szegényeivel egy sorban, gyakran koldult is. Katalin (Karin) nevű leánya Brigitta mellett élt az örök városban, anyja halála után pedig azt a kolostori életmódot választotta, amelyet Brigitta megálmodott. Később őt is szentté avatták.
Brigitta keményen vezekelt az egyház, a főpapok és a klérus bűneiért. Élete szorosan kapcsolódott a 14. századi Európa politikai és egyházi eseményeihez. Sajátos karizmája erejével Isten intő üzenetét közvetítette uralkodóknak, romlott életű főpapoknak és a pápáknak. Sokat fáradozott, hogy Európa uralkodóit kibékítse egymással, V. Orbán pápát pedig rábírta, hogy térjen vissza Avignonból Rómába.
1372-ben Brigitta elzarándokolt Jeruzsálembe, a hazafelé vezető úton megbetegedett, és 1373-ban Rómában meghalt. A svédországi Vadstenában helyezték örök nyugalomra, ahol lánya, Katalin vezetése alatt két kolostor létesült: egy a Brigitta által alapított rend női ágának, egy pedig a paptestvéreknek.
Brigittát 1391. október 7-én avatták szentté. Ünnepét 1623-ban vették fel a római naptárba, október 7-ére. 1969-ben helyezték át halála napjára, július 23-ára. II. János Pál pápa 1999. október 1-jén Európa társvédőszentjévé nyilvánította Szent Benedekkel, Szent Cirillel és Szent Metóddal, Sienai Szent Katalinnal és Edith Steinnel együtt.
Magyar Kurír
A hét szentje: Szent Brigitta
Kép
Svédországban született 1303-ban. Kislányként adták férjhez. Nyolc gyermeket hozott a világra, akiket nagy gonddal nevelt. Szent Ferenc Harmadik Rendjébe lépett.
Férje halála után még inkább az aszketikus élet felé fordult. Ekkor alapította a róla elnevezett szerzetesrendet. 1349-ben Rómában telepedett le, és mindenki példájául szolgált kiváló erényeivel. 1372-ben penitencia gyanánt szentföldi zarándokutat vállalt. Több művet írt, ezekben az általa megtapasztalt misztikus élményeket beszélte el. Rómában halt meg 1373. július 23-án.
 
2018.07.15 - Évközi 15. vasárnap
 
"A legnagyobb kegyelemhez
a legmélyebb szenvedés kapcsolódik."
Reinhold Schneider
Evangélium - Mk 6, 7-13
Kép
Az apostolok első szétküldésének nevelő célzata volt. Meg kellett tanulniuk, hogy Krisztus hatalommal rendelkezik, és terve megvalósul. De már a végső küldetés lényeges vonásai is felismerhetők. Ne keressenek támaszt földi javakban, pénzben és más eszközökben, hanem bízzák magukat Krisztus erejére. Első feladatuk legyen a szeretet gyakorlása, hiszen csak ezzel kelthetik fel az érdeklődést Isten országa iránt. Ahol nem fogadják be őket, ne vitatkozzanak, hanem menjenek tovább és biztosan találnak jóakaratú embereket.
 
Abban az időben Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküdte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett.
Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük."
Azok elmentek s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Tudok-e üres kézzel, szabadon Isten elé állni, hogy azt tehesse bele, amit Ő akar?
• Hogyan használom Istentől kapott ajándékaimat: nagylelkűen tovább adom, mert tudom, hogy gondoskodik rólam - vagy félelem van bennem a bizonytalanságtól?
• Hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg - megértem-e, hogy ez az én feladatom is, nemcsak szóval, hanem tettekkel?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy Isten igéje termékeny talajba hulljon lelkünkben, és százszoros termést hozzon.
Kezdte küldeni őket kettesével
Ma még jószándékú katolikus körben is gyakorta halljuk a „lelki egyház” kifejezést. Ez arra a keresztényeket összekötő szervezetlen homályos kapcsolatra utal, amely lehetőséget ad minden tanító hivatali tekintélyi kijelentés mellőzésére, feloldja a különböző keresztény felekezetek közötti határokat, és lényegében szervezet nélküli keresztény klubbá degradálja az egyházat. Már a 20. század második felétől egyre gyakrabban vetik fel egyes teológusok azt a kérdést, hogy valójában Jézus alapított-e egyházat? Akart-e egyházat alapítani, amikor az egyház szóval csak kétszer találkozunk az evangéliumokban? (Mt 16,18; 18,17) Ha pedig az egyház az apostolok, vagy netán Pál találmánya lett volna, akkor nem csak a szervezeti felépítés, hanem maga a szervezett közösség elképzelése, vagyis az egyház alapjaiban támadhatóvá válik.
Érdemes tehát az evangélium szövege mögé nézni és megvizsgálni, hogyan tanít és szervez Jézus. Módszerét egyrészt a rabbiktól örökli, aki tanítványokat választ ki magának. Ezekkel együtt él, együtt gazdálkodik és együtt mozog. Másrészt ahhoz, hogy együtt tudjon mozogni olyan keresztény tágabb baráti körre van szüksége, aki időnként befogadják nem csak Jézust, hanem a tanítványait is. Az is észrevehető, hogy ezek a keresztény házak egymással kapcsolatot tartanak, Jézus mondásait, csodáinak hírét, vitáinak végeredményét egymásnak tovább adják. A mai evangéliumi szövegből pedig az is világos, hogy Jézus kipróbálja tanítványait, hogy képesek-e művelni azt, amit Jézus művelt? Ez azt jelenti, hogy Jézus tudatosan törekszik hallgatóságának megszervezésére, ebben a szervezésben szerepe van a 12-nek. Vagyis Jézus közvetlen környezetében az egyház szó említése nélkül is szervezett közösség jön létre, egyrészt a hagyomány őrzésére, másrészt bizonyos karitatív célokra. Iskarióti Júdás kezeli a pénzt, amellyel a szegényeket támogatják. Tehát ami a Pál által létrehozott egyházban szervezeti elemként jelenik meg, az folytatása annak, amit Jézus megkezdett.
Eddig ez a kérdés csupán teoretikus. Azonban ennek konkrét gyakorlati következményei vannak. Nem nevezheti magát igazán Jézus követőjének az, aki nem kísérelte meg valamilyen módon átadni a tanítását. A tanításhoz mindig kapcsolódik valamilyen egyház szervezés is. Nem lehet tehát arról beszélni, hogy elvégeztük a feladatunkat, ha meghallgattuk az Igét és hazamentünk, egyéni keresztény életet élni. Jézus követői abban a meggyőződésben éltek, hogy közösségüknek fontos szerepe van. Hitük, tanításuk, életmódjuk átformálja a társadalmat. Sőt feladatuk az, hogy átformálják a társadalmat. Olyan közösségeket hozzanak létre, amelyben a gonoszság és a bűn hatása kisebb, mint a világban.
Mindez számunkra is feladatot ad. Nem azt az egyszerű sémát, hogy a mai szöveg hallgatói kettesével menjenek és tanítsák másoknak. Hanem azt is, hogy visszahat az üzenet hitelességére, sőt Jézus megítélésére az, hogy nevében milyen közösségeket hozunk létre. Jézus evangéliuma nem csupán egy könyv, hanem egy szervezett közösségi gyakorlat, értékes szolgálat az emberek javára és Isten dicsőségére. Akkor működik az evangélium kovásza, ha a keresztények környezetében kevesebb a bűn, több a lelki gyógyulás. Ha a keresztény tanítás megvalósul és szervezett közösségekben működni kezd. Az atomizált városi társadalomban egyre többen igényelnek egy olyan közösséget, amely védelmet és hitet, ad nekik. A mobil társadalomban elsodródnak egymás mellől azok, akiket a vérségi kapcsolat fűzött össze és megmaradnak egymás mellett azok, akiket összeköt az élet és a halál azonos szemlélete, és az Isten kapcsolat ápolásának intenzív vágya. A lelki közösségek ezért családként, rokonságként működnek a városokban. Az így kialakult „lelki közösség” nem nélkülözi a szervezettséget és a szervezetet sem.
Dr. Benyik György
A hét szentje: Szent Zoerard-András és Benedek
Kép
Lengyel származású magyarországi remeték. András másik neve Zoerard (Szórád). A XI. században Szent István uralkodása alatt jöttek Magyarországra, s a Nyitra melletti Zoborhegyi bencés apátság tagjai lettek.
A monostor apátja engedélyével a Zoborhegy egyik barlangjában remete életet kezdtek, majd a nagyobb magány után vágyódva a Vág folyó melletti Szkalkára mentek, ahol András meghalt. Benedek még három évig remetéskedett itt egyedül, amikor rablók megölték és a Vág vizébe dobták. Nyitrán Szent Emmerán vértanú templomában temették el, András holtteste mellé. Szent László király idején, 1083. július 17-én avatták őket szentté.
/up