Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Útravaló
 
 
2018.12.09 - Advent 2. vasárnapja
 
"Ha Krisztus ezerszer is megszületett volna Betlehemben,
de tebennek nem születik meg, akkor el vagy veszve."
Angelus Silesius
Evangélium - Lk 3, 1-6
Kép
Lukács Keresztelő János fellépésében a történelem fordulópontját látja, mert János már bejelenti a Megváltó érkezését Ez lesz egyúttal az idők teljessége. A történelem úgy alakult, hogy a Megváltó véghezvihesse benne művét. János az Isten szavát közvetíti, amikor Izajás szövegével buzdítja az embereket bűnbánatra. A hegyeket le kell hordani, a völgyeket föl kell tölteni. A bűnbánat teszi alkalmassá az embert arra, hogy megszabaduljon bűnös vágyaitól és készséges lélekkel kitáruljon Isten akarata előtt.
 
Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: "A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét."
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Milyen a viszonyulásom, ha Isten a pusztába hív, hogy csak Vele legyek?
• Mennyiben hiszem el, hogy megadja az eszközöket, hogy újra rátaláljak az útjára?
• Mi halmozza a "hegységeimet", amelyek előtt erőtlenül állok?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy a jólétben élők segítsenek a világ éhezőin és szegényein.
...hordják el mind a hatalmas hegyeket
A Titánia titánia c. magyar filmben, mely a romániai falurombolásról szól, a hegyek elhordása és a völgyek feltöltése meglehetősen ironikusan, és nem a bibliai értelemben van ábrázolva. A Bibliával ellentétben ma, a hegyek elhordása és a völgyek feltöltése a természet elleni merényletnek számít. Azonban ezt a képet a prófétai irodalom, az útkészítés allegóriájaként idézte, és a hegyek és a völgyek alatt, inkább az emberek és népek előtt tornyosuló akadályokat értett, mint természeti akadályokat, illetve a népek közötti kapcsolatot akadályozó tényezőket értelmezték szakadékokként.
Az útkészítés képe, és az út, legtöbb esetben szimbolikusan az ember erkölcsi viselkedésének leírására szolgált az Ószövetségi Szentírásban. A Jézus mondása: "Mert szoros a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak rajta." egyszerre beszél az ember útkereséséről, és az emberi gyengeségekből adódó tévedésekről. Amikor Petrarca felsóhajt: "Ó hosszú az út és rövid az élet" akkor csak a történelmet és az ember életét hasonlítja össze, és kiderül egy ember élete, nagyon keveset tud átfogni a történelemből. Goethe pedig keserűen jegyzi meg: "Miért kerestem az utat oly mohón, ha társaimnak nem mutathatom?" De az ő keserűségében, az is benne van, hogy sok esetben elfelejtjük a felismert igazságainkat másokkal megosztani.
A modern írók közük Fr. Kafka azt vette észre, az emberek félelmükben el sem kezdik keresni az igazsághoz vezető utat. Talán ez a legnagyobb tragédia: "Ha tehát elindultál az úton, folytasd, minden körülmények között, csak nyerhetsz, nem fenyeget veszedelem, hogy a végén lezuhansz talán, ha azonban az első lépések után visszafordulsz, s a lépcsőn lefutsz, mindjárt a kezdet kezdetén lezuhansz, nem csak talán, hanem egészen biztosan." A járt utak kényelme és a járatlan utak gyötrelme, kettős vonzó és taszító erővel vonzzák és akadályozzák az embert, hogy elmozduljon valamerre. Pedig akarva akaratlan, mindegyikünknek végig kell menni saját élete útján.
Az Isten útjainak fürkészői Ábrahámtól Krisztusig, Szent Ferenctől a kalkuttai Teréz anyáig más utakon jártak, sok esetben egyedül magányosan. Volt erejük elszakadni a tömegtől, hogy a velük járóknak az isteni törvény és szeretet útját, az önfeláldozás útját mutassák meg. Időközben számos hegyet elhordtak, aprólékos fáradhatatlan szorgalommal, mint a hangyák. Semmilyen akadálytól nem rettentek meg, s végül győztek, mert az Isten számára készítették az utat.
Valaha az emberek a világ szemléletén keresztül rátaláltak arra az útra, mely őket az Istenhez vezeti. Ma óriási hegyként tornyosul elénk a világról való tudásunk, és úgy érezzük, elszakít az Istentől. Pedig ezek a hegyek elmozdíthatók, mert bennünk vannak, ezek a szakadékok feltölthetők, mert mi vájtuk őket, csak bátorság kell, hogy elinduljunk az igazak útján.
Dr Benyik György
A hét szentje: Szent Damazusz pápa
Kép
Szent I. Damazusz pápa Spanyolországban született, 305 körül. Rómában pappá szentelték, majd amikor a világi hatalmak önkényből Libériusz pápát számkivetésbe küldésbe küldték, 366-ban őt választották meg pápává.
A viszálykodások tovább folytak, még gyilkossággal is megvádolták. Több zsinatot hívott össze, ezeken küzdött a hitszakadás és az eretnekek ellen, a vértanúk sírjait rendbehozatta, azokra verses sírfeliratokat írt, ami tiszteletüket segítette.
Nehéz időszak volt ez az Egyház életében, az arianizmust már elitélte a niceai zsinat (325-ben), de a császárok és hatalmasságok nem adták fel megkaparintott előjogaikat. Segítségül maga mellé hívta az ekkor a Chalkisz sivatagban remetéskedő Szent Jeromost pápai titkárnak, megbízva őt a Szentírás pontos latin fordításával.
Meghalt 384. december 11-én. Példája: a történelem tapasztalatai alapján dolgozz a jövőért!
 
2018.12.02 - Advent 1. vasárnapja
 
"Krisztus születése osztja ketté az idő óceánját.
Krisztus sírja az őskor sírja - Krisztus bölcsője az újkor bölcsője."
Lamennais
Evangélium - Lk 21, 25-28. 34-36
Kép
A kozmikus katasztrófák, amelyek Krisztus második eljövetelét és az ítéletet bevezetik, lehetnek valóságok, de úgy is fel lehet fogni őket, mint ószövetségi kifejezéseket, amelyek Krisztus hatalmát szemléltetik. Az evangélium igazi mondanivalója az, hogy az emberek különféleképpen élik meg ezeket a jelenségeket. Akik nem hisznek, azokban félelmet keltenek, mert a megsemmisülés fenyegetését hozzák. A hívők azonban tudni fogják, hogy az igazságos bíró közeledik, aki megjutalmazza övéit hűségükért. Azért kell virrasztani és készen lenni, hogy a Krisztussal való találkozást ilyen bizalommal várhassuk.
 
Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: "Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.
Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt."
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Milyen a viszonyulásom, ha olyasmire kell várakoznom, aminek nem látom rögtön az eredményét: türelmetlenné tesz, vagy ki tudom várni, mi az Úr akarata?
• Mennyiben tudok kilépni a "világi gondokból", hogy az időt imában Jézusnak adjam?
• Hogyan vállalom fel magamat gyengeségeimmel együtt: megállhatok az Emberfia előtt mindazzal, ami bennem van?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy egyházközségünk családjai szeretetben és egyetértésben éljenek.
Böjte Csaba adventi gondolatai
Ülök az egykedvű őszi borongásban, 2008. november 28-án, az egyházi év utolsó napján. Csend van bennem, várakozás. Múlik egy év! Vagy egy egész világ? Nem tudom! Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy tanácstalanul néznek maguk elé értetlenül. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek és az olcsó termékeket reklámozó médiák. És sorolhatnám tovább de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap.
Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé. Megáll és hosszan néz.... Testemben hatalmas félelem remeg... csak le ne borulj sírva előttünk Istenünk. Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom eszemmel hogy túl sok már a hazugság,  a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között. Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt diktatúrából jövünk, naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk. Akkor értettük egymást: most  miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait? Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar, jót magának, minél több jót. Mint a gyermekek veszekszünk ócska baba rongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol.  Nem igaz, hogy ez a világ, csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok?
Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket, mint kotlós a csibéit? Jó szóval bíztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól feltarisznyáztál, mindenünk megvan. A föld csodás termékenysége, szaporít nap mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. És van annyi vas érc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. És jut, könyv, jó film, tiszta bor, és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot. És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból. Testvérem lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe belé álmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön, és árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak válasz az évezredek alatt, lassan biztosan hajtsuk uralmunk alá a földet, ahogyan te kérted Istenünk a teremtés hajnalán még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben tudhatnánk, hogy a rész igazságoknál fontosabb az élet.
Itt állsz Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk. Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim és mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk, ajándékoz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép Karácsonnyal. Istentől áldott adventi, megtérést, szent időt kívánok szeretettel.
Böjte Csaba testvér
A hét szentje: Damaszkuszi Szent János
Kép
János keresztény állami hivatalnokcsaládból született Damaszkuszban 650 körül. Filozófusnak tanult, igen eredményesen egy Kozmász nevű szicíliai szerzetestől, akit a család egy kalifa fogságából szabadított ki és fogadott be. Tanulmányai befejeztével valószínüleg apja hivatalát foglalta el.
726-ban a császár rendelete bálványimádásnak minősítette a szentképek tiszteletét. Ezzel 120 évig tartó képrombolási harc kezdődött. János vitairatokat szerkesztett a képek tiszteletének védelmében. Lemondva világi életéről, vagyonáról, előkelő állásáról, a jeruzsálem melletti Szent Szábbász kolostorban szerzetes, majd pap lett. Prédikációival és írásaival ő lett a keleti egyház utolsó nagy egyházdoktora. Sok könyve elsősörban a képrombolók elleni vitairat volt.
Alázatossága példaszerű volt, erre sok próbatételben adta bizonyságát, de az is mutatja, hogy írásaiban magáról, dicsőségéről semmit sem írt. Haláláról sem tudunk semmit, valószínüleg Jeruzsálemben halt meg 749. december 4-én. A képrombolók 754-ben "kiközösítéssel" itélték el, és csak 787-ben a Niceai egyetemes zsinat ismerte el érdemeit. XIII. Leó pápa szentünk tiszteletét az egész Egyházra kiterjesztette.
Példája: dolgodat szorgalmasan végezd, ne követeljed a magad dicsőségét!
 
2018.11.25 - Krisztus Király
 
"Akinek homlokát a szeretet koronája ékesíti,
méltán tarthatjuk Krisztus tanítványának."
Aranyszájú Szent János
Evangélium - Jn 18, 33b-37
Kép
Jézus elítélését azért kérték a római helytartótól, mert mint Messiás királlyá tette magát, s ez a római jog szerint lázadásnak számított a császár ellen. Ő ezért a pogány helytartó előtt tisztázza messiási mivoltát, ahogy azt a zsidók előtt is megtette. Országa nem ebből a világból való, vagyis nem politikai vagy csak földi közösség. Ő azért jött, hogy tanúságot tegyen az igazságról. Ez az igazság nem elvont szó, hanem Isten végső szándéka erre a világra vonatkozólag. Benne nyilvánvaló lett, hogy az Atya miért teremtette a világot és hogy milyen célt tűzött az ember elé.
 
Abban az időben Pilátus maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: "Te vagy-e a zsidók királya?" Jézus így válaszolt: "Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?"
Pilátus ezt felelte: "Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?" Ekkor Jézus így szólt: "Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való."
Pilátus megkérdezte: "Tehát király vagy?" Jézus így felelt: "Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!"
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Ki uralkodik az én életemen: Jézus a Király, vagy máshol van a súlypont?
• Mennyire veszem komolyan, hogy az igazság, amelyre a mindennapokban építhetek, Istennél van?
• Meghallom-e ezt az igazságot, és van-e bátorságom hallgatni rá - és követni?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy akik a papi és szerzetesi hivatás talentumát megkapták, azt hűségesen kamatoztassák.
Krisztus a mindenség királya
Krisztus Király ünnepével lezárul az egyházi év. Az ünnep Krisztust, az igazi királyt akarja megmutatni nekünk. A zsidók a királytól azt várták, hogy győzze le az ellenséget, nyújtson védelmet és biztonságot a népnek, és biztosítsa a békét. A görögöknek más királyideálja volt. Platón azt hívja királynak, aki rendelkezik az ideák tudományával. Philon számára a bölcs a király. Amikor Lukács a kereszten függő Jézust háromszor is királynak nevezi, ezzel azt akarja érzékeltetni, hogy ő mind a zsidó, mind a görög királyideálnak eleget tesz. Jézus a kereszten a bölcs, aki mindent ismer, az eget és a földet, a jót és a rosszat, a fényt és az árnyékot, az emberi szív mélységeit. Jézus hatalmas tapasztalattal rendelkező ember, aki a valóság minden területét ismeri. Egyben uralkodó is ő. Mindenekelőtt János mutatta be Jézust olyan módon, mint aki a keresztről az egész világ felett uralkodik. Ez paradoxonnak látszik, hiszen mégiscsak tehetetlenül függ a kereszten. De Krisztus a kereszten legyőzte lelkünk igazi ellenségét, a halált és a Gonoszt. A kereszten lehetővé tette az igazi békét, mert kibékítette egymással az ellenségeket, zsidót és görögöt, a szívet és az értelmet, a jót és a rosszat.
Az, hogy Krisztust királyként ünnepeljük, saját királyi mivoltunkra emlékeztet bennünket. Krisztushoz hasonlóan arra születtünk, hogy uralkodjunk ellenségeink, önmagunk felett, ahelyett, hogy idegen zsarnokokat: ösztöneinket, vágyainkat és kívánságainkat vagy más embereket hagynánk uralkodni magunkon. Szabadságra rendeltettünk és arra, hogy bölcsek és tapasztaltak legyünk, ismerjük a valóság minden vetületét, hogy kiismerjük magunkat a saját házunkban a padlástól a pincéig. Így a király önmagunk szimbóluma. A mesék az önmagává válást mindig a királyfiak útjaként és sorsaként ábrázolják. Shlomo rabbi mondta egyszer: az embernek soha nem szabad elfelejtenie, hogy királyfi. Krisztus Király ünnepe ezt az igazságot akarja emlékezetünkbe idézni. Miközben Krisztust királyunkként ünnepeljük, a saját királyi személyünket kell kialakítani önmagunkban. Éreznünk kell, mit jelent függetlennek, igaznak, szabadnak lenni, mert részesedünk Krisztus királyi uralmában. Ha Krisztus uralkodik bennünk, akkor szabadok leszünk, és rátalálunk önmagunkra.
Megérezhetünk valamit az ünnep titkából, ha egyenesen állva elképzeljük: kiállok magamért úgy, ahogy vagyok. Szabad kiállnom magamért. Királyi ember vagyok, Krisztusban állok, vele uralkodom. Egyenesen ülve is megérezhetünk valamit abból, amit Krisztus Király ünnepe szeretne közvetíteni számunkra. Ülés közben mondogathatjuk magunkban a zsoltárnak ezt a versét: „Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad alá teszem zsámolyul!” Az ülés részvétel Krisztus uralmában. Nem mások felett uralkodunk, hanem minden olyan hatalom fölött, mely le akar igázni bennünket. Részünk van Krisztus királyságában, szabadságában, hatalmában. Benne urak vagyunk önmagunk felett.
Forrás: Anselm Grüm OSB – Michael Reepen OSB: Gyógyító egyházi év, Bencés lelkiségi füzetek
 
Imádság Krisztus Királyhoz
Urunk, Jézus Krisztus! Imádunk téged, mint királyt az Oltáriszentségben. Itt a te trónod, a te Fölséged szentélye. Te vagy itt, királyok Királya, a menny és föld mindenható Ura. A sötétség fejedelmei hasztalan szegülnek ellene uralmadnak, te legyőzted a világot, mennyei Atyád Téged rendelt királyul az új Sion fölött, s birodalmad határaivá a földkerekség határait tette. Te vagy az erők Ura, a dicsőség Királya, az erős és hatalmas Király, a rettenetes és szelíd Király, a béke és igazság Királya, az örökkévalóság Királya. Kormánypálcád az igazság vesszeje. A lelki nemesség és hatalom, a bölcsesség és minden mennyei javak bősége kíséri mindenható Fölségedet. Úr Jézus! Légy hát a mi szívünk Királya, uralkodjál rajtunk teljes hatalmaddal és kegyelmeddel.
Isten Báránya! Engedd, hogy színed előtt leboruljunk, s királyi székedhez koronák helyett szívünket tegyük le, s mély imádással mondhassuk: Méltó vagy. Urunk, Istenünk, hogy dicsőítsünk és tiszteljünk. Elrejtett Isten és Üdvözítő! Dicsőség és áldás, hála és imádás neked mindörökkön-örökké. Ámen.
A hét szentje: Alexandriai Szent Katalin
Kép
A keresztény ókor szentje, alakja homályba vész, tisztelete mégis sokfelé fennmaradt. A vértanúk és a szentek életpéldája erősít minket, hogy megmaradjunk a Krisztusi úton.
Egész élete, különösen szenvedéstörténete annyira legendás, hogy belőle a történeti magot kihámozni már lehetetlen. Tisztelete igen elterjedt a nyugati és keleti egyházban egyaránt. Sírja a Sinai hegyen épült Szent Katalin kolostorban van; kerékkel, karddal és könyvvel ábrázolják. Bölcseleti fakultások, diákok, prédikátorok és molnárok védőszentje.
Maxentius (311-313) üldözései alatt Katalin a császárnak szemrehányást tett kegyetlenségei miatt. A császár ötven filozófust rendelt ellene, de ezek nem tudták meggyőzni, sőt, maguk is megtértek, ezért megégették őket. A császár Katalint kerékbetörette, és amikor a kerék összetört, lefejezték.
 
2018.11.18 - Évközi 33. vasárnap
 
"Krisztust szeretni és az egyházat szeretni -
ugyanazt jelenti."
Frére Roger
Evangélium - Mk 13, 24-32
Kép
A liturgikus év végén az Egyház a szentírási részletekkel arra figyelmeztet, hogy a földi idő és a történelem véges. Egyszer majd jön az ítélet, ahol a jó meg kapja a jutalmát, a rossz pedig a büntetését. Jeruzsálem pusztulása, mint a régi szövetség vége, előképe volt a világ végének. De Jézus az időpontra vonatkozólag semmi kinyilatkoztatást nem ad. A hívő ember kötelessége az, hogy virrasszon és mindig készen legyen. Az előjelek sem az időpontot mutatják, hanem csak az ítélet valóságára figyelmeztetnek.
 
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek.
Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld szélétől az ég határáig.
Vegyetek példát a fügefáról: Amikor már zöldellni kezd és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtó előtt.
Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem egyedül az Atya.
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Honnan merítek erőt: Jézusra figyelek, vagy a "nagy figyelmeztetéstől" rémüldözöm?
• Ha az Emberfia most küldené angyalait, hol találna rám, milyen foglalatosság közben?
• Hogyan tudom az életemet úgy Istenre bízni, hogy amit adni akar, minden ajándékka válhasson?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy az ifjúság szorgalmas tanulással és céltudatos önneveléssel készüljön élethivatására.
Gondolatok a világ végéről
Karácsony közeledik, évről évre kiszámítható pontossággal. Tulajdonképpen mindennapjaink kiszámítható eseményekkel telítettek. Az európai ember éppenséggel igényli, hogy napjai és percei menetrend szerint teljenek. Amikor ezt eléri, megöli az unalom. Nem csoda, ha lenyűgözi, vonzza, és izgalomba hozza a kiszámíthatatlan, minden, ami megingatja hitét, mely szerint idő kérdése, hogy a világegyetem utolsó rejtélye is megoldódjon.
Jézus kortársai nem éltek még másodpercekre szabályozott világban, az óra zsarnok uralma alatt. A végnapokra, amikor szép világrendünk pár pillanat alatt összeomlik, azonban már ők is kíváncsiak voltak! Hát még a mai ember! Számítógépeit hadrendbe állítja: számítsák ki azt az órát! Sok utópiának ez a gyökere. Jézustól remélik, hogy ő majd nyomra vezeti őket, ad nekik valamilyen „kódot”, és akkor a jövő nyitott könyv lesz számukra. Jézus azonban csalódást okoz nekik: „azt a napot vagy órát senki sem tudja” – még ő maga sem.
Kitér a kérdések elől? Valójában arra akarja rávezetni őket, hogy ne fecséreljék idejüket, energiájukat feleslegesen azzal, ami nem rájuk tartozik. Ránk sem. Jézus nem Nostradamus, nem foglal versikékbe homályos sejtéseket. Két okból nem érdemes foglalkozni az effajta jóslatokkal. Először is a világ újrarendezése olyan elemi erővel tör ránk, hogy mindenki számára félreérthetetlen lesz: eljött a nagy pillanat. A grandiózus jelek, melyek messze fölülmúlják egy katasztrófafilm kelléktárát, érzékelhetők lesznek minden élőlény számára: nem lesz szükség közvetítőkre, médiára, riporterekre és helyszíni közvetítésekre. A helyszín mindenütt lesz. Bolygónk parányi volta, amit eddig csak néhány űrhajós érzékelt a Földre lepillantva, egyszerre mindenkinek evidens lesz. Evienssé válik a bécsi fiákeresnek, a velencei gondolásnak, a kairói taxisnak és a pekingi mandarinárusnak, de a genfi atomkutatónak és a benaresi fakíroknak is. Olyan evidens, mint az évszakok váltakozása.
E különös hasonlattal Jézus ugyancsak visszafogja a prófétáktól kölcsönzött drámai képek félelmetességét. A hangsúly Jézusnál nem a borzalmakon van, mint az olcsó sikerfilmben, hanem a helyzet elkerülhetetlen felismerésében. Jézus azt mondja: úgy is tudni fogjátok! Mindenki! A világvége – úgy is mondhatnám – demokratikus. Akár a halál. Elkerülhetetlen, és sem a Nobel-díj, sem a korona, sem a milliárdok a bankszámlán nem változtatnak rajta. Halálunk azonban mindig nagyon magányos, mindig valahogy magánügy.
A világvége közügy. A legközösebb közügy. És ezért sem lehet senki előjoga, hogy valamilyen misztikus megérzés birtokában a legcsekélyebb ismerete legyen róla. Azon a napon mindenkinek egyenlők az esélyei. S mivel az a nap holnap is lehet, de 10.000 múlva is, mindig készen kell lennünk. Ez a dinamikus feszültség elviselhetetlennek tűnhet, de megváltoztathatatlan Végülis: miért fecséreljük időnket meddő spekulációra a kiszámíthatatlanról, amikor Jézusnak örök igéi vannak? Olyanok, mely az idő fölé emel nek minket, egyszer és mindenkorra.
Kiss Ulrich SJ
A hét szentje: Nagy Szent Albert püspök
Kép
Nagy tudású főpap volt, aki tudását megosztotta másokkal, és életével pedig Krisztushoz vezette a rábízottakat. Ma van-e elég tanító, aki hitre, tudásra, szép életre, jóra tanítja a felnövekvőket?
Az Anyaszentegyház "Nagy" melléknévvel és mint egyháztanítót "Doctor universalis" címmel említi. 1193-ban született a Duna melletti Lauingenben, a Bolstatt lovagok ősi családjából. Tanulmányait Páduában végezte. Boldog Jordánnak, a domonkos rend második általános főnökének hatására 1223-ban belépett a domonkos rendbe. 1228-tól Kölnben, Hildesheimben, Freiburgban, Regensburgban tanított, majd 1245-ben Párizsban. Itt lett tanítványa Aquinói Szent Tamás, aki követte mesterét Kölnbe is. 1254-ben a német rendtartomány főnökévé választották. Egy ideig II. Sándor pápa udvarában tartózkodott, aki 1260-ban regensburgi püspökké nevezte ki. 1262-ben visszatért Kölnbe, a szerzetébe. 1263-64-ben mint pápai legátus kereszteshadjárat hirdetésén fáradozott. 1270-ben ismét Kölnben tanított, és mint lelkipásztor működött. 1280. november 15-én halt meg. A középkor legnagyobb német tudósa volt. Termékeny volt irodalmi működése. Csodálatosan átfogó, szellemes és eredeti gondolkodó, egyben korának legkimagaslóbb természettudósa volt.
Méltán alkalmazzuk rá a Szentírás szavait: Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban, a Bölcsesség és az Értelem Lelkével töltötte be őt az Úr, a dicsőség ruháját adta reá.
 
2018.11.11 - Évközi 32. vasárnap
 
"A megtérés egy pillanat -
a szentség egy egész élet műve."
Escriva de Balaguer
Evangélium - Mk 12, 38-44
Kép
A két ellentétes kép jól bemutatja Jézus mondanivalóját Ő vallásosságon a szív hódolatát érti. A farizeusok a vallási gyakorlatokban csak önmagukat keresik, nem Istent, és így hiányzik belőlük a vallás lényege. A szegény özvegy jelenete két dologra mutat rá. Az egyik az, hogy Istennek nem az adomány nagysága fontos, hanem a lelkület. A másik pedig az, hogy Isten látja legkisebb tetteinket is, és számon tartja azokat.
 
Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: "Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk."
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.
Erre magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát."
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Mire indít a kiszolgáltatottság látványa: az Atya áldottjaként segítek, vagy azt elemzem, miért jutott oda a segítséget kérő?
• Miben vagyok önző; hol vannak azok a pontok, ahol nem Jézus kérése szerint cselekszem?
• Életemnek melyek azok a területei, ahol különösen rászorulok Isten irgalmára?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy a gazdag országok készségesen segítsék a fejlődésben levő népeket.
Vörösmarty Mihály: A szegény asszony könyve (részlet)
Egy szegény nő, Isten látja,
Nincs a földön egy barátja,
Agg, szegény és gyámolatlan,
Ül magán a csendes lakban.
Gyásza nincsen, gyásza rég volt,
Még midőn jó férje megholt;
De ruhája mégis gyászol:
Szíve fél a tarkaságtól.
Dolga nincs, hogy volna dolga?
Kis ebédhez nem kell szolga.
S az ebédnél nincs vendége,
Csak a múlt idők emléke.
Aki maga néz a tálba,
Azt az étel nem táplálja:
Több annak a gondolatja,
Mint amennyi jó falatja.
Gondol vissza és előre
A sok jó és bal időre.
S félig étel, félig bánat:
Mindkettőbe belefárad.
Az idő jár, s ő csak megvan,
Hol reményben, hol bánatban.
Szűken teng kis vagyonábúl, -
És ha néha sorsa fordúl,
Gazdálkodni még most sem tud,
Ha neki van, másnak is jut:
Jobb időkből rosz szokása,
Hogy a könyeket ne lássa,
Megfelezni kis kamráját,
S maga gyakran szükséget lát.
Most ott ül az asztal mellett,
Imakönyvében keresget.
Könyvét híják Rózsáskertnek,
Melyben szent rózsák teremnek.
Régi, jó, de kopott jószág,
Melyet még csak a barátság
S egypár ernyedt szál tart öszve,
Oly igen meg van viselve.
S ím kopognak, és köhentve
Az öreg jó Sára lép be:
"Isten áldja meg, nagyasszony!
Most ugyan csak legjobb itthon.
Jó, hogy ilyenkor ki nem jár,
Majd elvesztem, oly nagy a sár."
,Hát mi jót hoz, Sára néni?'
"Istenem! bár tudnék hozni.
Egy kéréssel jöttem volna,
Ha miatta meg nem szólna.
Oly nehéz most a szegénynek,
Tán jobb volna, ha nem élnek.
Imádságos könyvet kérnék,
Higye meg, most oly jólesnék.
Mert hiszen ha már az ember
Szépszerint jóllakni sem mer,
Már ha szűken él kenyérrel,
Éljen isten igéjével,
Így legalább árva lelkünk
Az imádság tartja bennünk.
Itt, tudom, van heverőben:
Adjon az isten nevében."
,Jó asszony, felelt az özvegy,
Könyvem nincs több, csak ez az egy,
De ha már úgy megkivánta,
És ettől függ boldogsága,
Vegye egy felét jó névvel,
Én beérem más felével.'
S fele ide, fele oda,
Könyvét kétfelé osztotta.
Most a két jó öregasszony,
Hogy semmi jót ne mulasszon,
Fél könyvből, de nem fél szívvel,
Imádkoznak este, regvel,
S ha van Isten mennyországban,
Nem imádkoznak hiában.
 
1847. április 27. előtt
A hét szentje: Nagy Szent Albert püspök
Kép
Nagy tudású főpap volt, aki tudását megosztotta másokkal, és életével pedig Krisztushoz vezette a rábízottakat. Ma van-e elég tanító, aki hitre, tudásra, szép életre, jóra tanítja a felnövekvőket?
Az Anyaszentegyház "Nagy" melléknévvel és mint egyháztanítót "Doctor universalis" címmel említi. 1193-ban született a Duna melletti Lauingenben, a Bolstatt lovagok ősi családjából. Tanulmányait Páduában végezte. Boldog Jordánnak, a domonkos rend második általános főnökének hatására 1223-ban belépett a domonkos rendbe. 1228-tól Kölnben, Hildesheimben, Freiburgban, Regensburgban tanított, majd 1245-ben Párizsban. Itt lett tanítványa Aquinói Szent Tamás, aki követte mesterét Kölnbe is. 1254-ben a német rendtartomány főnökévé választották. Egy ideig II. Sándor pápa udvarában tartózkodott, aki 1260-ban regensburgi püspökké nevezte ki. 1262-ben visszatért Kölnbe, a szerzetébe. 1263-64-ben mint pápai legátus kereszteshadjárat hirdetésén fáradozott. 1270-ben ismét Kölnben tanított, és mint lelkipásztor működött. 1280. november 15-én halt meg. A középkor legnagyobb német tudósa volt. Termékeny volt irodalmi működése. Csodálatosan átfogó, szellemes és eredeti gondolkodó, egyben korának legkimagaslóbb természettudósa volt.
Méltán alkalmazzuk rá a Szentírás szavait: Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban, a Bölcsesség és az Értelem Lelkével töltötte be őt az Úr, a dicsőség ruháját adta reá.
 
2018.11.04 - Évközi 31. vasárnap
 
"Jézus Krisztus az egyetlen könyv,
amelyet kívülről kellene tudnunk."
Carlo Caretto
Evangélium - Mk 12, 28b-34
Kép
A zsidók mindennapi imája volt az egyetlen Isten megvallása és az iránta való szeretet említése. Jézus ezt nyilvánítja ki főparancsolatnak, de hozzáteszi a felebaráti szeretet kötelezettségét is. A kettőnek összekapcsolása és egymás mellé állítása az ő újítása. Egyiket a másik nélkül nem lehet megvalósítani. Isten iránt való kötelességeink legtöbb esetben az emberekhez való viszonyunkban jelentkeznek. Aki igyekszik a szeretetet megvalósítani, abban benne van a hajlandóság minden más parancs teljesítésére.
 
Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: "Melyik az első a parancsok közül?"
Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat."
Az írástudó erre azt válaszolta: "Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy véres áldozatnál."
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: "Nem jársz messze Isten országától." Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Milyen az Isten-kapcsolatom: első helyen áll az életemben, bármikor hozzá fordulok - vagy csak bajban "lendül föl" az imaéletem?
• Mennyiben élem meg, hogy Isten rajtam keresztül (is) szeretne személyesen jelen lenni a világban?
• Jézus mit mondana a válaszaimra?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy meghalt szeretteink számára felragyogjon az örök világosság fényessége.
Imádság Szent Imre herceghez
Isten kedves szentje, a magyar Egyház virágoskertjének első liliomszála, szűz Szent Imre, áldom a nagy Istent, ki téged annyi malaszttal megszeretett, hogy a gyarló testben tisztán éltél és tisztaságodat eljegyzésedben is szeplőtelenül megőrizted. Hódolva köszöntelek és tisztellek ezért, az egész Anyaszentegyházzal együtt, a szüzek isteni jegyesének, az Úr Jézusnak trónjáról, hogy népünk ifjúsága velem együtt a tiszta életet, amelyben te nekünk oly fényes például szolgálsz, nagyra becsülje, az ártatlanság útjába gördülő akadályokat elszánt, erős akarattal legyőzze, teste-lelke tisztaságát megőrizze, s így nemzetünk életerős, hősies keresztény nemzedékben újjászülessék, fiainak üdvösségére, hivatásának hűséges betöltésére és a te dicsőségedre. Ámen.
Sík Sándor
 
Nagy Szent Leó pápa beszédeiből
Urunk kijelentette: Ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába (Mt 5, 20). De hogyan fogja felülmúlni a mi igazságunk, ha nem arat az irgalom győzelmet az ítélet fölött? (Jak 2, 13). Valóban, mennyire illő, mennyire méltó, hogy az Isten képére és hasonlatosságára alkotott teremtmény utánozza Alkotóját! Isten ugyanis a hívők kegyelmi megújítását és megszentelését összekötötte bűneik megbocsátásával, lemondott a kíméletlen bosszúállásról, és elengedett minden büntetést. Aki bűnös volt, már bűntelenné lett, és mivel már nincs bűne, megkezdte az erényes életet.
A keresztény ember igazsága azáltal is felülmúlhatja az írástudókét és farizeusokét, hogy nem tekinti ugyan semmisnek a törvényt, de elutasítja annak merőben külsőséges értelmezését. Ilyen szellemben tanította az Úr is tanítványait a böjtölésre: Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássék a böjtölésük. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat (Mt 6, 16). Ugyan milyen jutalmat kaptak? Hát az emberek elismerő vélekedését. Erre vágyakoznak, ezért mutatják magukat igazaknak. Nyoma sincsen bennük a lelkiismeretességnek: élvezik hazugsággal szerzett jó hírnevüket. Belső romlottságukat mások előtt képmutatásukkal leplezik, és még örülnek is annak, hogy e hazugságuk révén jó hírnevük van.
Aki viszont szereti Istent, azt teljesen kielégíti az, hogy Isten tetszésére van. Nem is várhat ugyanis nagyobb jutalmat, mint magát a szeretetet. Mert Isten maga a szeretet, ezért minden szeretet tőle van. A jó és tiszta lélek úgy örül annak, hogy eltelhet ővele, hogy rajta kívül már másban nem is akar gyönyörködni. Hiszen teljesen igaz, amit az Úr mond: Ahol a kincsed, ott a szíved is (Mt 6, 21). Márpedig mi más az ember kincse, mint életének és munkájának gyümölcse, eredménye. Mert amit az ember vet, azt is aratja (Gal 6, 7), és kinek milyen a munkája, olyan a bére is. És ki miben leli örömet, annak szívét az ezzel való törődés ejti rabságba. Ámde sokféle gazdagság van, és nagyon különbözők az élvezeti tárgyak is; ezért kinek mi a kincse, az után vágyódik szenvedélyesen. Ha az ember földi dolgok után vágyódik, ha el is éri, akkor sem teszik őt azok boldoggá, hanem szerencsétlenné.
Azoknak viszont, akiknek a mennyeiekre van gondjuk, és nem a földiekre, és nem a mulandókra törekszenek, hanem az örökkévalókra, azoknak abban van elrejtve romolhatatlan gazdagságuk, amiről így ír a próféta: Megkaptuk az Úrtól kincsünket és üdvösségünket: a bölcsességet, a tanítást és a jámborságot. Ezek az igazlelkűség kincsei! (vö. Iz 33, 6). Ezek által és Isten kegyelmének segítségével a földi javak is mennyei javakká alakulnak át, mint amikor például sokan az istenszeretet szolgálatába állítják vagyonukat, amelyhez jogos örökségképpen vagy más módon jutottak. Amikor a szegényeknek osztják szét, amit csak odaadhatnak, olyan gazdagságot gyűjtenek maguknak, amelyet senki sem vehet el tőlük. El nem értéktelenedhet az a pénz, amit alamizsnába fektettek bele! És igazán legyen is ott a szívük, ahol ez a kincsük van, mert az ilyenfajta tőkét igen nagy boldogság kamatoztatni, hogy növekedjék, és nem kell attól félni, hogy netalán veszendőbe megy.
A hét szentje: Szent Imre herceg
Kép
A szüzessége példa, de példa harcra edzettsége is. Magyar ifjúságunk védőszentje, akitől bátorságot, alázatot, Isten iránti szeretetet, imádságos lelkületet tanulhatunk. Kérjük Isten kegyelmét, hogy jó példát mutathassunk a fiatalok számára.
Szent István királynak és Boldog Gizellának fiaként született 1000 és 1007 körül Székesfehérvárott. Hétéves korától Szent Gellért püspök nevelte életszentségre, és oktatta korának tudományára. Fiútestvérei korán meghaltak, és így ő volt a trón várományosa. A királyi udvarban is az imádság, a rejtettség és a teljes lemondás szentje lett. Kegyelmi sugallatra a legkedvesebbet: teljes lelki és testi tisztaságát ajánlotta fel Istennek a veszprémi Szent György kápolnában. Bár atyja kívánságára házasságra lépett, szűzi tisztaságát mégis megőrizte, élete így lett jel és példakép. Nem tudjuk ki volt a felesége, de méltó volt Imréhez, mert a házasságban a legnagyobb erényt többre értékelte mint a gyermekek utáni vágyat. Szent István király fiához, Imréhez intézett Intelmei, arról szólnak, hogy milyen legyen a jó keresztény uralkodó. Imre az is lett volna, ha egy vadászat alkalmával meg nem öli egy vadkan. Veszprém közelében halt meg 1031. szeptember 2-án. Szent László király uralkodása alatt, István király és Gellért püspök kanonizációjának évében, 1038. november 5-én őt is szentté avatták. Tiszta életével ma is útmutatója a jóra törekvő ifjaknak.
Szentként élő szülőktől, szent nevelő vezetésével növekedve, tanulva vált szentté szent Imre, a magyar ifjúság védőszentje.
 
2018.10.28 - Évközi 30. vasárnap
 
"A kegyelem egyúttal mindig kötelesség is."
M. Faulhaber
Evangélium - Mk 10, 46-52
Kép
Nem véletlen, hogy Márk evangéliumában ez az utolsó gyógyítás, és akkor játszódik le, amikor Jézus az utolsó húsvétra Jeruzsálembe megy. Ő meggyógyítja a vak szemét, az pedig hisz benne és Dávid fiának szólítja. A nép vezetői azonban lelkileg vakok maradnak, és nem ismerik fel benne a Messiást A csoda elbeszélése azzal végződik, hogy a meggyógyult vak követi őt az úton. Ez is az apostoli tanítás kicsengése. Akinek megnyílik a szeme a hitre, az követi őt életének alakításában is.
 
Abban az időben tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: ,Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: "Dávid fia, könyörülj rajtam!"
Jézus megállt és így szólt: "Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak: "Bátorság! Gyere, téged hív!" Az eldobta köntösét, felugrott és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: "Mit akarsz, mit tegyek veled?" A vak ezt felelte: "Mester, hogy lássak."
Jézus erre így szólt hozzá: "Menj, a hited megmentett téged." Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az úton.
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Mikor tapasztaltam, hogy vakként álltam a tömegben, kerestem Jézust, el is indultam felé - de máshová érkeztem?
• Ha tudom, hogy Jézus ott jár a közelemben, miért ülök le mégis "koldulni" ahelyett, hogy hittel és bizalommal felé fordulnék?
• "Mester! Hogy lássak!" - komolyan szeretném-e, hogy ráébredjek, miben nem látok tisztán, miben nem érzékelem a realitást?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy a kutatók és a feltalálók a tudomány vívmányait az emberiség javára használják.
Gondolatok a Jézus-imához
Ferenc pápa az egyik katekézis alkalmával a remény témáját elemezte. Figyelmeztetett: ha üres a lelkünk, az a legnagyobb akadály a remény előtt. A csüggedés kísértése pedig elérheti a keresztényeket is; az ókori szerzetesek is ismerték ezt az ádáz ellenséget. „A »dél ördögének« nevezték, mely derékba töri az elkötelezett életet, épp, mikor a nap magasan ragyog. Ez a kísértés akkor lep meg, amikor a legkevésbé várnánk: a napok szürkévé és unalmassá válnak, úgy tűnik, semmilyen értékért nem érdemes tovább fáradozni. Ezt az állapotot akédiának hívják, amely belülről emészti fel az életet, és üres burokként hagyja hátra.”
Ezt az állapotot nem szabad beletörődve elfogadni – hangsúlyozta a pápa –, hanem meg kell küzdeni vele, hiszen Isten örömre teremtett minket. Ebben a küzdelemben, a kimerültség, csüggedtség idején megszólíthatjuk Krisztust, például a Jézus-imaként ismert rövid imádsággal.
„Amikor pedig erőink kimerülőben vannak, és a szorongás elleni küzdelem különösen nehéz, mindig folyamodhatunk Jézus nevéhez – biztat Ferenc pápa. – Ismételgethetjük azt az egyszerű imát, amelynek nyomait ott találjuk az evangéliumokban, és amely számos keresztény lelkiségi hagyomány sarokkövévé vált: »Uram, Jézus Krisztus, élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!« Szép imádság: »Uram, Jézus Krisztus, élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!« Ez egy reményt adó ima, mert általa ahhoz fordulok, aki ki tudja tárni a kapukat, meg tudja oldani a problémákat, és segít, hogy előretekintsek, megnyitja előttem a remény távlatát.”
A Jézus-ima – „a szív szüntelen imája” – többféle verzióban ismert; célja Isten állandó jelenlétének átélése Szent Fia nevének ismétlésével. A 6. században írt Doszitheosz élete című műben már a később megszokottá váló formája tűnik fel: „Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!”
„A rövid Jézus-ima szerzetesi eredetű, de például az Orosz Ortodox Egyház »világi« hívei körében is közismert és a legtöbbet gyakorolt imádság: »Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam bűnösön!« Ennek a fohásznak minden eleme bibliai eredetű, és gyökerei az Ószövetségbe nyúlnak, legrövidebb analóg formulái pedig már az evangéliumban is megtalálhatók (például a kánaáni asszony vagy Bartimeus fohászában)” – írja az imádságról Orosz Atanáz püspök a Vigiliában.
„Sínai Szent Gergely szerint »a legbiztosabb ima a bensőséges Jézus-ima. Ez felemészti a szenvedélyeket, mint a tűz a száraz töviseket. A léleknek örömet és gyönyört hoz, és nem enged balra vagy jobbra letérni, hanem egyedül az egyenes utat ismeri. Lelkében forrás zúg, amelyet az életadó Szentlélek tölt el«” – idézi Orosz Atanáz. Részletezi az 1809-ben elhunyt Áthosz-hegyi Nikodémosz munkásságát, aki az ötkötetes Filokáliában foglalta össze a keleti lelkiség e hagyományát; Nikodémosz ragaszkodott hozzá, hogy az Újszövetségnek a szüntelen imádságra vonatkozó parancsa nemcsak a szerzetesekre, hanem minden hívőre vonatkozik, hiszen a szív imája segít visszautasítani a rossz gondolatokat; alázatra, bűnbánatra, önismeretre vezet.
Forrás: Magyar Kurír
A hét szentje: Boldog Romzsa Teodor püspök
Kép
Munkács görög katolikus püspökeként szenvedett vértanúságot 1947 november 1-én. Romzsa Teodor 1911. IV. 14-én született Nagybocskón (Velikij Bicskov), Kárpátalja Máramaros vármegye rahói járásának községében.
A huszti reálgimnázium után hat éven át Rómában, a pápai Gergely Egyetemen tanult. 1936-ban pappá szentelték, 1937 júliusában tér haza Kárpátaljára. Hegyi falvak lelkipásztora és az ungvári papi szeminárium professzora. 1944. IX. 24-én püspökké szentelték. Egy hónap múlva a vörös hadsereg megszállta Kárpátalját és a Szovjetunióhoz csatolták.
Megkezdődött a katolikusok üldöztetése: Rágalomhadjárat, templomfoglalás, letartóztatás, kirakatperek, szibériai száműzetés, börtönbüntetés, gyilkos merényletek.
A szovjethatalom a görög katolikus egyházmegyét meg akarja semmisíteni, de Romzsa püspök híveivel hősiesen ellenáll. Szovjetukrajna kommunista vezetője N. Sz. Hruscsov kezdeményezi Romzsa püspök meggyilkolását. 1947. X. 27-én, a brutális merénylet után a súlyosan sérült püspököt a munkácsi kórházba szállítják, ahol november 1-jén a szovjet NKVD ügynökei méreggel megölik. "Szomorúan temettük püspökünket, de ma örömmel látjuk egyházunk feltámadását".
2001. júniusában Romzsa Teodort, Kárpátalja vértanú püspökét II. János Pál pápa boldoggá avatja.
 
2018.10.21 - Évközi 29. vasárnap
 
"Az egész történelem értelmetlen Krisztus nélkül."
Ernest Renan
Evangélium - Mk 10, 35-45
Kép
Isten országának igazi természetét a tanítványok sem fogták fel Jézus nyilvános működése idején. Ahhoz az ő halálát és feltámadását kellett átélniük. Még a két kiváltságos tanítvány is földi országot vár. De megkapják azt a tanítást, amely már az Egyháznak szól. Krisztus kelyhét ki kell ürítenünk és rábízni magunkat az Atya gondviselésére. A vigasztaló tudat az, hogy az ő kelyhét isszuk, az ő szenvedésében részesülünk, ezért így könnyebb a kitartás és biztosabb a remény.
 
Abban az időben Zebedeus fiai, Jakab és János odamentek Jézushoz, és ezt mondták: "Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk." Ő megkérdezte: "Mit kívántok, mit tegyek nektek?" Ezt felelték: "Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te dicsőségedben."
Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?" Azt felelték: "Meg tudjuk tenni!"
Jézus így folytatta: "A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készült."
Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De közöttetek ez ne így legyen. Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Mire vágyom, ha Jézus most tőlem kérdezné: mit tegyek neked - mit mondanék?
• Amikor valamit kérek, meggondolom-e a lehetséges következményeit, amennyire emberi gyengeségemből telik?
• Mennyiben vagyok tisztában azzal, hogy a kehely kiürítése Jézus személyes kérdésére adott személyes válaszom?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy a kísértés nehéz óráiban is hűségesek maradjunk szent akaratodhoz.
Kapisztrán Szent János – Október 23.
János a dél-itáliai Capestranóban született 1386-ban, tanulmányait kora leghíresebb jogi karán, a perugiai egyetemen végezte. Iskolái befejezése után kiemelkedő tehetsége elismeréséül már nagyon fiatalon a nápolyi királyság főbírája lett, majd Perugiában bíráskodott és a város kormányzója lett. Úgy tűnt, ragyogó világi karrier vár rá, és már családalapításra készült, amikor döntő fordulat következett be életében.
Egy helyi háborúban elfogták, börtönbe vetették és a tömlöc mélyén látomása támadt: Szent Ferencet látta. Ennek hatására teljesen szakított a világgal, felbontotta eljegyzését, és belépett a ferences rendbe. Minden tehetségét és erejét Krisztus ügyének és a ferences rend megújításának szentelte. Ezekben az évtizedekben ugyanis komoly küzdelem folyt azért, hogy a ferences rendnek legalább egy része a Szent Ferenc által adott szigorú regula szellemében éljen.
Nagy szükség volt ekkor hiteles egyházi személyekre, mert az 1378 óta tartó nyugati egyházszakadás idején Európa erkölcsi nehézségekkel küzdött. Kapisztrán Szent János és barátja, Sziénai Szent Bernardin az újra életre hívott vándorprédikátorsággal járultak hozzá a földrész morális újjászületéséhez. János negyven éven át prédikált, városok és fejedelmek hívták meg, bejárta egész Nyugat- és Közép-Európát. Különböző rendkívüli megbízásoknak is eleget tett, melyeket pápáktól és bíborosoktól kapott. Sokat harcolt kora gazdasági életének rákfenéje, az uzsorakamat ellen. A ferences harmadrendben Szeretetszövetséget és több kórházat is alapított.
Magyarországra először 1452-ben jött a rendek meghívására, hogy Isten igéjét hirdesse. Ekkoriban kezdte hangoztatni felismerését, hogy a török veszedelem miatt Magyarország megsegítésén múlik Európa és a kereszténység jövője. Európa több uralkodójának is felhívta erre a figyelmét és szorgalmazta a török elleni összefogást. 1455-ben részt vett a győri országgyűlésen, itt kapta kézhez III. Kallixtusz pápa megbízását, hogy hirdessen Magyarországon török elleni keresztes hadjáratot. Hunyadi Jánossal együtt kidolgozták az összefogás tervét, ami minden erőfeszítésük dacára sajnos nem vált valóra.
1456 februárjában a pápa keresztet küldött neki, hogy kereszteseket gyűjtsön. Tavasszal érkezett a hír, hogy a török Nándorfehérvár ellen indult. Kapisztrán János júliusra hatvanezer fős sereget toborzott és maga is részt vett a harcban, személyes bátorságával mutatva példát a keresztesek előtt. A török felett aratott győzelem hírére a pápa elrendelte Urunk színeváltozása ünnepét augusztus 6-ra, és szokássá tette a déli harangszót.
Három héttel később meghalt Hunyadi János, és október végén az újlaki kolostorban visszaadta lelkét Urának Kapisztrán János is. Testét itt őrizték mindaddig, míg a török hódoltság idején ismeretlen körülmények között nyoma nem veszett. 1690-ben avatták szentté. Ünnepét 1890-ben vették fel a római naptárba, március 28-ra. Mivel ez a nap legtöbbször a nagyböjti időre esik, 1969-ben az ünnepet áthelyezték halála napjára, október 23-ra.
Imádkozzunk hozzá!
Istenünk, ki Szent János hitvallód által híveidnek győzelmet adtál a kereszt ellenségeivel szemben, kérünk, engedd, hogy közbenjárására a lelki ellenség minden cselvetésén győzelmet arassunk, és az igazság koronáját Tőled elnyerhessük! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
A hét szentje: Kapisztrán Szent János
Kép
A közép-olaszországi Capistrano község szülötte (1386), ügyvéd és Perugia kormányzója, 30 éves korában megözvegyülve belép a ferences rendbe. Sziénai Sz Bernardinnak (ki a Jézus név tiszteletének apostola) élethosszig jó barátja.
Kapisztrán is lelkes terjesztője a Szent Név tiszteletének. (Talán ő tanítja meg népünket a szép, csak magyar köszöntésre: Dicsértessék a Jézus Krisztus! [Laudetur Jesus Christus].) Utóbb pápai követ Európa-szerte, így eőször a huszita mozgalom visszatérítése során kerül kapcsolatba Magyarországgal. Őt bízza meg a pápa a török világhódító áradat ellen való keresztes védelmi hadjárat meghirdetésével (1453-tól). Ebben igazi támogatást csak a magyar néptől és a szentéletű Hunyadi János törökverő hőstől kapott. A két Jánost lelkes barátság köti össze, hadi téren Hunyadi műve, lelkileg Kapisztráné a nagy nándorfehérvári (ma belgrádi) diadal (1456. július 21-22.). Emléke a déli harangszó, Angelusz (Úrangyala) és Urunk Színeváltozása ünnepe is (lásd augusztus 6.). II. Mohamed Európa elleni nagy támadása összeomlott, Magyarországról is jó 70 évig távolmaradt még a török. Mindkét hőst a harcterek járványa vitte halálba még azon évben. Kapisztrán Sz János 1456. október 23-án halt meg. Sírja az akkor magyar szerémi Újlakon (Ilok) volt. A magyar honvédségnek hivatalosan is védőszentje 1945-ig.
 
2018.10.14 - Évközi 28. vasárnap
 
"A kereszténység, bár látszólag az égre mutat,
mégis az emberiség földi boldogulásának legjobb útja."
Montesquieu
Evangélium - Mk 10, 17-30
Kép
Az apostoli igehirdetés józanul megőrizte Jézus tanítását. Különbséget tett Isten akaratának teljesítése és az evangéliumi tanácsok követése között. Az Isten és az emberek iránti kötelességeinket, vagyis ,,a törvényt'' kötelezően meg kell tartani, ez az üdvösség feltétele. Lehetnek azonban olyanok, akik többre éreznek hivatást, és Jézus áldozatos életét is követni akarják. Elsősorban nekik szól a felhívás, hogy vállalják a szeretet áldozatos gyakorlását. A teve és a tű foka mint keleti hasonlat viszont rámutat arra, hogy a földi javak mennyire le tudják kötni az ember érdeklődését, s akkor alig marad hely az örök igazságok számára.
 
Abban az időben, amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: "Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"
Jézus megkérdezte: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!"
Ekkor az így válaszolt: "Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva."
Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: "Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!" Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: "Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!" A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: "Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába." Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: "Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk nézett és folytatta: "Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges."
Ekkor Péter megszólalt és ezt mondta neki: "Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged."
Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százasnyit kap, most, ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet - bár üldözések közepette - -, az eljövendő világban pedig örök életet."
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Miben áll az én gazdagságom: mi az a fölös "vagyon", ami akadályoz a Jézussal való találkozásban?
• Mitől kell megválnom, hogy osztatlan szívvel állhassak elé és tanítvány lehessek?
• Hogyan tapasztaltam meg Isten ajándékozó kezét, ha sikerült önzetlenül megválnom valamilyen ragaszkodástól, amely nem szolgálta a növekedésemet?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy az ítélet napján nyugodtan adhassunk számot a földi javak használatáról.
Szent Teréz és a szentségi Jézus
Aki ismeri Nagy Szent Terézt, aki olvassa írásait, annak összes benyomását őróla ebben lehetne összegezni: mindene Jézus! Ezt a drága Nevet írta fel minden munkája élére, Őt emlegeti írása minden lapján, reá hivatkozik, Őt szólítja meg, Őt dicséri, magasztalja, Hozzá imádkozik. Nincs életének semmiféle vonatkozása, eseménye, semmiféle ügye, amelyet Vele összefüggésbe ne hozna. Neki több Jézus, mint a gyermeknek az anyja, mint a szegénynek a pártfogója, több mint a menyasszonynak a vőlegénye, neki a szentségi Jézus - az élete. Ezért az az édes, fájdalomtól túláradó kesergés, amikor a kietlenné lett, az Oltáriszentségtől megfosztott templomokról beszél; panasza az Úrhoz e szörnyű rombolások miatt úgy hangzik ajkáról, mint akit valóban szíven sebeztek. Ő tudta, vallotta és átélte, hogy az Oltáriszentség a legnagyobb jó a világon.
Mi is szeretnénk, ha így beszélhetnénk a szentségi Jézusról, ha számunkra is valóban az elképzelhető legeslegnagyobb jót jelentené a világon. Kérdezzük tehát, hogyan jutott el idáig Szent Teréz? Mert ez a nagy összeforradás a szentségi Jézussal, ez a Vele való, szinte szüntelen együttélés - eredménye egy útnak, amelyet meg kellett tennie, amíg ideért. Más szóval, mi visz a szentségi Jézussal való egyesüléshez? Mi szükséges ahhoz, hogy számunkra is ugyanazt a napot, ugyanazt a legnagyobb jót jelentse a tabernákulum, mint Szent Teréz számára? Három dolog: a hit, a bizalom és a szeretet az Oltáriszentség iránt.
1. A hit. Hinni kell, hogy Jézus köztünk van, hogy valósággal ott rejtezik a tabernákulum mélyén az Ostya színe alatt. Hinni, de nemcsak valahogyan, hanem oly eleven hittel, mint amilyen volt Szent Teréz hite. Csodálkozott, amikor hallotta a megjegyzést: mily jó lett volna élni akkor, amikor Jézus a földön járt! Ő ezután nem vágyakozott. Hiszen itt van Jézus, ugyanaz az Istenember, aki akkor élt. A tanítványok nem lehettek szerencsésebbek, mint mi; s aki a ruhája szegélyét érintette és az érintéstől meggyógyult, alig dicsekedhetnék lelkesebben, mint mi; hiszen mi mindennap érinthetjük, szívünkbe fogadhatjuk; mi boldogabbak lehetünk, mint az apostolok, mert mindennap táplálkozhatunk Vele!
2. A bizalom. Rejtőzzünk el Szent Teréz valamelyik kolostorában, hol itt, hol ott, és lessük meg őt a lélek szemeivel olyankor, amikor egyedül van a cellájában vagy a tabernákulum előtt! Mindig ugyanazt a jelenetet láthatjuk: ahogy bizalmas beszélgetésben van elmerülve Jézusával. Határtalan bizalommal tárgyalja meg vele rendi ügyes-bajos dolgait, személyi ügyeket, anyagi kérdéseket s mindenekfölött a lelkek ügyét. Úgy kér, úgy könyörög, mint aki tudja, érzi, hogy meg is kapja azt, amit kér; oly bizalommal, hogy az Úr nem tud neki ellenállni, és ezt az édes, gyermeki lelket valósággal a tenyerén hordja.
A tabernákulumot hihetetlen közelségbe hozza a mi lelkünkhöz is. Amikor látjuk ezt a soha nem tapasztalt, bizalmas viszonyt, amelyben ők ketten vannak, Jézus és Teréz, az ámuló szemlélőnek az az érzése támad, hogy Jézus kilépett az aranykalitkából, megnövekedett és édes elmerülésben társalog Jegyesével. Mintha látnánk mi is Jézust, és mintha ez egészen természetes volna.
3. A szeretet az, ami biztosítja a két szerető szívnek, az isteni és az emberi szívnek egyesülését. A hit magára vonja a tabernákulum lakójának figyelmét, sőt leköti az érdeklődését; a bizalom megnyeri a Szívét, behálózza azt, hogy szabadulni ne tudjon, mintegy foglyul ejti - a szeretet egyesíti vele. ők egészen egymáséi! Eggyé lettek. Mint a tűzbe dobott fahasáb. Eleinte még különbözik lángja a tűz lángjától, még füstöt is ád, amíg kiizzadja a nedveket; de aztán kiszárítja a tűz, lángba kap, és a két láng - már nem külön-külön, hanem teljesen egybefonódva - együtt lobog az ég felé.
Jézus így beszél Jegyeséhez: Te az enyém vagy, én a tied. Az én ügyeim a te ügyeid, a tieid az enyéimek! - Az ilyen szív már mindent szeretetből tesz, s mindent szerelmeséért. Teste-lelke az övé, akarata nincs, és gondolatvilága tökéletesen megegyezik az Övével. A világ az ilyen lélek számára megszűnik, a Sátánnak sincs semmi hatalma fölötte; énje elveszett, él ugyan, de már nem ö él, hanem Jézus él őbenne. Ketten vannak csak e földön: a két lélek, Istené és az emberé. De e kettő is eggyé lett.
P. Marton Marcell OCD: A Kármel nagy szentje
A hét szentje: Antióchiai Szent Ignác
Kép
Szent Ignác a II. század elején szenvedett vértanúságot. Tudva, hogy Isten nem feledkezik meg róla, megerősíti a küzdelemben, vállalta a püspöki szolgálatot és a vértanúságot.
Valószínűleg Szíriában született az első század közepén. Antiochiában Euodiosz püspök után Szent Péter második utóda volt. Antiochia a római birodalom keleti részének székhelye volt, pogánykeresztényekből alakult itt először hitközség. Volt itt egy zsidókeresztény csoport is. A konfliktusokat csak gyarapította a gnosztikusokkal való küzdelem is.
A Domitianusz császár üldözése ugyan lényegében a lázongó zsidók ellen irányult, azonban a feljelentések miatt sok keresztény került vád alá, mivel nem volt hajlandó hitét megtagadni. Ignácot is feljelentette valaki 110 és 115 között, elfogták és állhatatossága miatt vadállatok elé dobásra ítélték.
Megkötözve szigorú katonai őrizettel Rómába vitték. A hajó a kisázsiai kikötővárosokat érintette, így az ottani keresztények találkozhattak a fogoly Ignáccal. Útközben hét levelet írt a különböző egyházakhoz, ezekben tanított Krisztusról, az Egyház szervezetéről, keresztény életről. Sokat szenvedett a kisérő katonák önkényessége miatt.
Rómában az egyik állami ünnepen az amfiteátrumban a nézők szeme láttára tépték szét a vadállatok. Halálát bátran fogadta. Tertullián mondja: "A mártírok vére keresztények magva". Földi maradványait a keresztények Antiochiába vitték.
Bajban ne ess kétségbe! Az élet nem állhat meg! Reménykedj!
 
2018.10.07 - Évközi 27. vasárnap
 
"A legjobb katekizmus - Jézus Krisztus élete."
Holland katekizmus
Evangélium - Mk 10, 2-16
Kép
Itt képet kapunk arról, hogy Jézus hogyan emelte tökéletességre az ószövetségi törvényt. Rámutat arra, hogy Mózes a válás lehetőségével engedményt tett a szív keménységének. Amíg Krisztus példája és a kegyelem eszközei nem voltak jelen, addig az ember nem törhetett ki az ösztönös kívánságok köréből. Isten eredetileg is felbonthatatlannak akarta a házasságot, s az embert úgy alkotta meg, hogy a férfi és a nő egymásban megtalálja életének kiegészítését. Jézus a gyermekek megáldásával is kifejezi az anyák megbecsülését.
 
Abban az időben a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: "Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?" Próbára akarták ugyanis tenni.
Ő azonban kérdéssel válaszolt: "Mit parancsolt nektek Mózes?" Azt felelték: "Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk."
Jézus folytatta: "A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét."
Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: "Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör."
Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban elutasították őket. Amikor Jézus meglátta ezt, megharagudott, és ezt mondta nekik: "Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda." Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket.
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Milyen az én odaadottságom: tényleg mindent elhagytam a páromért?
• Valóban Istenben társam a feleségem/férjem, vagy úgy érzem, korlátoz a szabadságomban és már kifelé tekintgetek?
• Mennyiben tudatosítom, hogy a gyermekeimet Isten áldásként bízza rám?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy hogy a házastársak mindhalálig hűségben éljenek, és a családok együtt maradjanak.
Imádság a nap kezdetén –  Szent XXIII. János pápa
Mennyei Atyám!
Hálát adok neked az egészséges pihenésért,
amellyel megajándékoztál. Újra ébredt lelkem
legyen egészen a tiéd!
Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint Te:
mindenütt jót akarok cselekedni.
Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok,
mint akit Te küldtél hozzám. Ő a testvért lássa bennem,
az én szavaimból és tetteimből pedig
a krisztusi szeretet sugározzék reá.
Senki se távozzék tőlem anélkül,
hogy legalább egy jó szót ne kapott volna.
Add, hogy magamat elfelejtsem,
és bele tudjam élni magam mások helyzetébe.
Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat,
és ne legyek barátságtalan vagy sértő.
Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek,
és éljen bennem szikrányi humor,
hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban.
Végül add meg, hogy mindenkit legalább parányit
vezessek közelebb Szent Fiadhoz a Szűzanya által.
Ámen.
A hét szentje: Boldog XXIII. János pápa
Kép
Korunk szentje XXIII. János. Hosszú csendes, szolgáló évek után került Szent Péter székébe, és felismerve az idők jeleit elindította az Egyház megújulását. Egyszerűségében és Isten iránti szeretetében szeretnénk követni.
Angelo Giuseppe Roncalli a Bergamo melletti Sotto il Montéban született 1881-ben. Bergamóban és Rómában tanult. 1904-ben szentelték pappá. Az I. világháborúban tábori lelkész. Különböző feladatokat lát el Rómában, leginkább a missziók területén. 1925-ben c. érsekké nevezik ki, és Bulgáriában kezdi diplomáciai szolgálatát, amelyet Törökországban és Görögországban folytat. 1944 decemberétől Franciaországi nuntius. 1953-ban bíboros, és velencei pátriárka lett. 1958-ban váalsztják meg pápává. 1959 jamuár 25-én a Falakon kívüli szent Pál Bazilikában meghirdeti a II. Vatikáni Zsinat összehívását, amelyet 1962 október 11-én nyitott meg a világ püspökeinek résztvételével. 1963 június 3-án halt meg. Ünnepét II. Jáos Pál pápa a zsinat megnyitásának napjára helyezte.
 
2018.09.30 - Évközi 26. vasárnap
 
"A kegyelmet senki nem tudja kiérdemelni."
Otto Karrer
Evangélium - Mk 9, 38-43. 45. 47-48
Kép
Jézus nem elkülönülő vallási csoportot szervez, hanem olyan Egyházat, amely nyitva áll minden ember előtt. Azt is tudja, hogy az igazi hithez nem könnyű eljutni, de azért sok ember keresi az igazságot a kegyelem hatása alatt. Ilyenekre vonatkozik a megállapítás, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. A hívő ember azért is kerülje tudatosan a bűnt, mert azzal rossz példát adna. Természetes az is, hogy Jézus nem a testcsonkítást hirdeti, hanem a szokatlan képekkel elszántságra és komolyságra int. Az üdvösséget nem szabad evilági javakért veszélyeztetni.
 
Abban az időben János (apostol) így szólt Jézushoz: "Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket."
Jézus ezt válaszolta: "Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.
Aki inni ad nektek akár csak egy pohár vizet is az én nevemben - azért, mert Krisztuséi vagytok -, bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül.
De aki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe dobnák.
Ha a kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülnöd. Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik."
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Milyen a viszonyulásom azokhoz, akik nem az én hitem szerint szolgálják az Istent?
• Hogyan kezelem azokat a kritikákat, amelyek látszólag a közösség érdekében hangzanak el, valójában azonban az Egyház hitelességét rombolják?
• Mi az, amivel másokat botránkoztatok, és mit tehetek ellene?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy Egyházad pásztorai a püspökök, a papok és a szerzetesek az egész világon az igazságosság bátor hirdetői legyenek.
A felebarát szeretete
„Ebben az évben, drága Anyám, a jó Isten abban a kegyelemben részesített, hogy megértettem: mi a szeretet. Igaz, hogy azelőtt is értettem, de tökéletlen módon. Nem mélyedtem el Jézus szavaiban: „A második parancsolat HASONLÍT az elsőhöz: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.” Én főként arra törekedtem, hogy szeressem Istent, és őt szeretve megértettem: nem az kell, hogy szeretetem csak  szavakban jusson kifejezésre, mert: „Nem mind, aki mondja: Uram, Uram, megy be a Mennyek országába, hanem azok, akik Isten akaratát cselekszik.” Ezt az akaratot Jézus többször megismertette, azt kell mondanom, hogy Evangéliumának csaknem minden lapján, de az utolsó vacsorán, amikor tudja, hogy tanítványainak a szíve lángolóbb szeretettől ég Iránta, aki csak az imént adta nekik magát Eucharisztiájának mondhatatlan misztériumában, ez az édes Megváltó új parancsot akar adni számukra. Kifejezhetetlen gyengédséggel mondja? „Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást, AMINT ÉN SZERETTELEK BENNETEKET, HOGY TI IS ÚGY SZERESSÉTEK EGYMÁST. Arról fogja mindenki megismerni, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymáshoz.”
Hogyan szerette Jézus tanítványait, és miért szerette őket? Ó, természet adta tulajdonságaik nem vonzották őt, Közte és köztük végtelen távolság volt. Ő volt a tudás, az Örök Bölcsesség, azok pedig szegény bűnösök, tudatlanok, eltelve földi gondolatokkal. Ennek ellenére Jézus barátainak, testvéreinek nevezi őket. Azt akarja, hogy Vele együtt uralkodjanak Atyja birodalmában, s hogy kitárhassa előttük ezt a birodalmat, meg akar halni egy keresztfán, mert Ő mondta: „Senkinek sincsen nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja azokért, akiket szeret.”
Kedves Anyám, Jézus ezen szavain elmélkedve átértettem, hogy milyen tökéletlen volt nővéreim iránti szeretetem, láttam, hogy nem úgy szerettem őket, mint ahogy a Jó Isten szereti. Ó, most értem, hogy a tökéletes szeretet mások hibáinak elviselésében áll, abban, hogy egy cseppet sem csodálkozunk gyöngéiken, hogy épülünk a legcsekélyebb erényen, amelyet a szemünk láttára gyakorolnak, főleg pedig azt értettem meg, hogy a szeretet nem maradhat a szív mélyén elzárva. „Gyertyát sem azért gyújtanak – mondta Jézus –, hogy véka alá tegyék, hanem a gyertyatartóra, hogy világítson MINDAZOKNAK, akik a házban vannak.” Úgy gondolom, hogy ez a gyertya a szeretetet jelképezi, melynek világítania, boldogítania kell, nemcsak azok számára, akik nekem a legdrágábbak, hanem MINDENKINEK, aki csak a házban van, kivétel nélkül.
Ó, Uram! Tudom, hogy nem parancsolsz semmi olyat, ami lehetetlen, te jobban ismered gyengeségemet, tökéletlenségemet, mint én magam, te jól tudod, hogy én soha nem tudnám úgy szeretni a nővéreimet, ahogyan te szereted őket, ha csak te magad, ó én Jézusom, nem szeretnéd őket tovább énbennem. Oh, mennyire szeretem ezt a parancsot, hiszen bizonyítékát nyújtja annak, hogy a Te akaratod: bennem szeretni mindazokat, akiket szeretnem rendelsz!...
Igen, érzem, hogy mikor szerető szívű vagyok, egyedül Jézus cselekszik bennem, minél inkább egy vagyok Vele, annál jobban szeretem minden nővéremet.”
Kis Szent Teréz Önéletrajzából
A hét szentje: Szent Jeromos
Kép
Jeromos a Biblia fordító. Neki köszönhetjük a mai fordítások alapját képező vulgáta fordítást. Szeretnénk napról napra kezünkbe venni a Szentírást. Szeretnénk napról napra tanulni Istentől, megerősödni Isten üzenete által.
SZENT JEROMOS 349 tájékán született Dalmáciában, Stridon helységben. Vallásos szülői alapnevelést kapott, nagy világi műveltsége volt: latin, görög. Rómában a katakombákban elmélkedett, majd érett korában megkeresztelkedett, maga Liberiusz pápa keresztelte meg.
A mai Németország területén, Trier környékén ismerkedett meg a remete élettel, majd a keleti remeteséggel barátkozott. 374-ben Antiochiában súlyos beteg lett, utána két évig igen szigorú remete életet élt, és görögöt, hébert, valamint arámot tanult. 382-ben Rómába ment, már mint pap Damazusz pápa titkára lett. Latin nyelvű Szentírás-fordítást kellett készítenie, ezenkívül széleskörű és hatásos lelkipásztori munkát végzett. Női szerzetesi közösséget is igyekezett keleti mintára szervezni, emiatt irigyei támadtak, áskálódások, vádaskodások céltáblája volt.
Egyiptomba, Izraelbe, végül Betlehembe ment, itt kolostort épített. A Születés Barlangja közvetlen szomszédságában élt, tovább tanulta a hébert, éjszakánként egy rabbi 1-1 aranyért tanította. Szentírás fordítást készített, fordítását Vulgata néven ma is használja az Egyház. Sokat olvasott (Szent Ágoston szerint: minden megírt könyvet elolvasott!)
Kemény küzdelmet folytatott a tévtanitókkal: szerzetesi életről, papi szüzességről, Szűz Mária méltóságáról, a szentek, és az ereklyék tiszteletéről, a krisztusi kegyelem szükségességéről. A pelagiánusok gyújtogatása elől futva menekült. Jó emberei egymásután meghaltak körülötte. Mindezek ellenére töretlen szellemi erővel dolgozott, boldog halált élt 420. szeptember 30-án.
A Maria Maggiore templomban nyugszik, Rómában. A négy egyházatya egyike.
 
2018.09.23 - Évközi 25. vasárnap
 
"Csodálatos, hogy a kereszténység,
mely túlvilági boldogságra ítél bennünket,
még evilági életünkben is boldogít."
Montesquieu
Evangélium - Mk 9, 30-37
Kép
A tanítványok viselkedése is mutatja, hogy Jézusnak mennyire nem volt könnyű az igazi messiási eszményt elfogadtatni. Az emberben igen erős a hatalomvágy: első akar lenni mások feláldozásával is. Jézus előkészíti tanítványait arra, hogy az igazi nagyság a szolgáló szeretet. Szenvedése idején fogja megmutatni, hogy mennyire hűségesen teljesíti az Atya akaratát, s ezért kapja meg majd a megdicsőülést. A tanítványnak őt kell utánoznia.
 
Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: "Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad." Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztatok az úton?" Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
Leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: "Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája."
Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: "Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem."
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Hol találom meg az egyedül számomra adatott helyet Isten népében?
• Mit kezdek az Isten által nekem ajándékozott lehetőségekkel?
• Milyen lelkülettel, hogyan bánok a rám bízottakkal - akár gyerekről, akár másról van szó?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy családjaink szeretettel fogadják el a gyermekeket, és keresztény bölcsességgel neveljék őket.
Szent Mihály segítségéért
Könyörülő Istenünk, küldd el hozzánk hatalmas angyalodat, Szent Mihályt, hogy a mennyei seregek élén szent neved dicsőségéért és a mi lelki szabadságunkért küzdve, a sötétség fejedelmét visszaverje, a lázadó angyalokat elűzze, befolyásuktól mindnyájunkat szabaddá tegyen, s világgá kiáltsa: «Ki olyan, mint az Isten?»
Mert nincs szentség olyan, mint a Te szentséged, nincs hatalom olyan, mint a Te hatalmad, nincs jóság olyan, mint a Te jóságod, és nincs bölcsesség olyan, mint a Te bölcsességed, Urunk és Királyunk, emberek és angyalok Teremtője, aki Fiad vérével megváltást szereztél nekünk a sátán és a gonosz lelkek hatalmából.
Küldd el Szent Mihály arkangyalt és szent angyalaid tündöklő sokaságát oltalmunkra és megvilágosodásunkra, a bűn hálóinak szétszakítására, a csüggedés kísértésének leküzdésére, az istenkáromlás gyalázatának eloszlatására, a gyűlölet és gőg megfékezésére.
Szabadító Istenünk, tisztaság és békesség forrása, adj nekünk győzelmet Jézus föltámadása által, Lelked hatalma által, angyalaid közreműködése által! Oltalmazz meg a gonosztól, hogy a szent angyalok dicsőséges seregével egyesülve áldhassunk és magasztalhassunk mindörökkön örökké. Amen.
SZENT GÁBRIEL arkangyal, a megtestesülés titkát hordozó szent angyal, Isten hűséges követe! Nyisd fel fülünket Urunk irgalmas Szívének halk figyelmeztetésére és hívására! Esedezve kérünk, maradj mindig közelünkben, hogy helyesen értelmezzük, kövessük és engedelmesen fogadjuk Isten szavát! Segíts megtennünk mindazt, amit Isten tőlünk kíván! Segíts éber készenlétre, hogy ébren találjon az Úr, ha eljön! Amen.
SZENT RÁFÁEL arkangyal, Isten oltalmának követe, esedezve kérünk, érintsd meg szívünket égő szereteteddel! Segíts megmaradnunk a szeretet útján! Taníts, vezess, figyelmeztess arra, ami kedves Urunk és Istenünk előtt! Segíts felismernünk Isten szent akaratát és fedd fel előttünk Isten szent szeretetének boldogító örömét! Amen.
A hét szentje: Szent Kozma és Damján vértanúk
Kép
Szent Kozma arab orvos volt a hagyomány szerint. Diokletiánusz alatt Damján nevű társával, ikertestvérével együtt szenvedett vértanúságot. Liziás prefektus elsőnek az "apostol ingyen-orvosokat" vetette kínvallatásra, ám eredménytelenül. Állhatatosságuk miatt megkötözve a tengerbe vettette őket, azonban a köteleik feloldódtak, és sértetlenül jöttek ki a partra.
Ezután máglyára állíttatta őket, azonban a lángnyelvek kikerülték a két vértanút. Oszlophoz kötözték ezután a két embert de a nyilzápor sem tett kárt bennük. Megpróbáltatásaiknak a lefejezésük vetett véget 303-ban.
A hagyomány szerint a szíriai Cirruszban (Kürhosz) volt a sírjuk, tiszteletükre itt bazilikát is emeltek. Konstantinápolyban is épült templomuk, ugyanis I. Jusztinián császár a testvérpár közbenjárására halálos betegségéből kigyógyult. Tiszteletük a 6. században eljutott Rómába. Ekkor IV. Félix pápa (más forrás szerint Szimmachusz pápa) a Fórumon templomot építtetett nekik szentelve. Ezekután az egész Egyházban elterjedt tiszteletük. Nevük bekerült a szentmise kánonjába is. Az orvosok, patikusok és orvosegyetemek védőszentjei.
/up