Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Útravaló
 
 
2018.06.17 - Évközi 11. vasárnap
 
"Jézus Krisztus személye
maga a kereszténység programja."
Hans Küng
Evangélium - Mk 4, 26-34
Kép
Az Isten országa, amely Jézussal megjelent, nem földi ország. Az hol berekben terjed úgy, hogy a kegyelem segítségével elfogadják az ő tanítását és meghódolnak az Atya akarata előtt. Láthatatlan erők működnek benne, mint ahogy láthatatlan az az erő is, amely a növények életét irányítja. Ha elvetik a magot, kezdődik a növekedés és megvan az aratás ígérete. Jézus műve is kicsinyben kezdődik, de az evangélium áthatja az emberiséget, mint a kovász a tésztát. A történelem végső kibontakozása és az üdvösség Isten erején múlik, nem a mi gyarlóságunkon.
 
Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: "Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás."
Majd folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak."
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Miben tudom segíteni az Isten Országának ellenállhatatlan és folyamatos növekedését a magam életállapotában?
• Hogyan tekintek missziós küldetésemre?
• Megvan-e bennem a türelem, hogy kivárjam az „apró magok” növekedését életemben?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy a betegek megtalálják sajátos hivatásukat, és tudjanak együtt szenvedni a megfeszített Krisztussal.
Gondolatok a mustármagról
Ernst Schumacher közgazdász a 80-as években írt egy könyvet, amelynek címe szállóigévé lett; Small is beautiful, vagyis a kicsi szép. Ez a gondolat Jézus példázatára is érvényes, amelyben Isten országát a mustármaghoz hasonlítja. Small is beautiful - a kicsi szép. Sokszor idézünk ehhez hasonló mondásokat, de valljuk be, hogy nemigen bízunk benne. Jobban imponál az, ami nagy, ami szemre is mutatós, amiből az erő érzete sugárzik.
A mustármag egy apró, kicsiny, alig megfogható magocska. Mégis, Jézus egy ilyen magot mutatott az embereknek, amikor prédikált, és azt mondta: látjátok, ilyen az Isten országa. Kicsi és jelentéktelen. De mi lesz ebből a kis magból, ha a földbe kerül? Ebben a kicsiny magban megvan a növekedéshez, az akadályok legyőzőséhez a tekintélyes fává növéshez szükséges erő. Áthatol a talajon, kövek között, dacol a viharokkal, ellenáll az állatoknak és más életét fenyegető veszélyeknek. Kihajt, növekszik és végül hatalmasra megnő. A mi éghajlatunkon a mustár nem túl nagy, de Jézus hazájában akár három méter magasra is megnő. Olyan nagy, mint egy fa. És mindez benne van ebben a pici magban. Így van az Isten országával is, mondta Jézus. Kicsiben, szinte észrevétlenül kezdődik, de hatalmassá lesz.
Romano Guardini bíboros írja egyik elmélkedésében: „A nagy dolgok csendben történnek.” Vagy Reményik Sándor a Csendes Csodák című versében így ír:
 
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.
 
Erről a csendes csodáról, Isten országáról szól Jézus. Arról, hogy Isten országa nem látványosan jön el, hanem rejtve. Nem tudom, mit szólhattak ehhez a példázathoz azok, akik hallották. Bizonyára nagyon meglepődtek, hiszen ők Isten országát valami hatalmasnak, nagynak képzelték el, olyannak, amelyben a Messiás uralkodik, aki rendet teremt, legyőzi Isten népének ellenségeit, igazságot, jólétet ad a népnek. Jézus hallgatói számára sokkal közelebb állt volna, ha Jézus azt mondja, hogy az Isten országa olyan, mint a Libanon hegyének legmagasabb cédrusfája, ami mindenek fölé magasodik, és olyan erős, hogy a vihar sem tépheti ki. De mit lehet kezdeni egy kicsi mustármaggal?
És mi is így gondoljuk. Mit kezdhet az egyház és mit kezdhetünk mi, keresztények a magunk kicsi hitével, amikor olyan sok és nagy baj van a világban, és a saját életünkben is? Mit kezdhetünk Jézussal, és mindazzal, amit ő az Isten országáról tanított: a szelídséggel, a megbocsátással, a szeretettel? Mindez szép, de megoldja-e a mi gondjainkat?
Jézus azt mondta egyszer: Ha akkora hitetek lenne, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek, hogy ugorj a tengerbe, és megtörténne. Nem a hited mérete, hanem a minősége az, ami meghatározza sikeredet.
Kérjük, hogy adjon nekünk Isten csak egy mustármagnyi kicsiny hitet, hogy Isten országa a megszülessen és növekedni kezdjen bennünk! Ha ez megtörténik, a folytatás sem marad el. Mert azt ígéri Jézus, hogy: Isten országa hatalmas fává nő. De ebben a mondatban van még valami fontos: nem mindenki lesz hős, bár mindenki szeretne az lenni. Ez ajándék, és csak kevesek kiváltsága. De mi van azokkal, akik nem tudnak kiemelkedni?
Az ige nekik is szól. Hiszen azt mondja Jézus: „ha akkora hitetek volna.” – vagyis NEKTEK, együtt. A hit a legtöbbször így működik – csak ritkán hősök által, a legtöbbször viszont egy csapat erejével! Azzal, hogy egyet szeretnénk, és az ellentéteket elsimítva együtt harcolunk azért, amiről tudjuk, hogy jó! Ez a hit valódi ereje.
A hét szentje: Szent Romuald apát
Kép
Ravenában született a 10. század közepe táján, a Honesti hercegi családból. Ifjúsága játékkal, lovaglással, vadászattal telt, Isten dolgaira se ideje, se kedve nem jutott. Már csaknem húsz éves volt amikor apjának egy párbaját kellett végignéznie. Apja győzött, és az ellenfél, egy vidám, életerős rokon meghalt. Az esemény nagyon megrázta Romualdot, negyvennapos böjtre és vezeklésre kolostorba vonult.
Egy laikus testvér biztatására, és hosszú önvizsgálat után bencés szerzetes lett, szíve azonban a remeteség iránt vonzódott. Sikerült is engedélyt kapnia az elvonulásra, társak is csatlakoztak hozzá, akiket nagy türelemmel és megértéssel vezetett be az önmegtagadás és vezeklés rejtelmeibe. Apja is szerzetes lett azonban nem bírta a kemény életet. Gyorsan utazott oda Romuald, hogy meggyőzze apját a kilépés végzetességéről. Eredményesen működött, apja szerzetes maradt, békésen megnyugodva hunyt el, Romuald pedig visszatért a remete élethez. Kedvenc olvasmánya a szentek élete volt.
Többfelé épített kis kolostort a remeteélet magánya céljára. Ennek az időszaknak szerzetesi hibái ellen küzdött , de a saját tökéletlenségei ellen is eredményesen küzdött az erények gyakorlásával. Magyarországon keresztül a pogányok térítésére indult, azonban betegség akadályozta meg útja folytatásában. Az Arnó folyó közelében Casentinoban megkapta egy gróf birtokát és Ca' Maldoli nevű vadászkastélyát. Itt alakította ki a kamalduli remeterendet, Szent Benedek Reguláját alapul véve.
Meghalt 1027. június 19-én, a Val-de-Castroban építet templomocskából és cellából álló telepecskéjén, nagy-nagy alázatosságban. Damjáni Szent Péter szerint 120 éves korában hunyt el, mások szerint 75 éves volt. Teteme Fabrianoban nyugszik. Halála után már 5 évvel szentté avatták.
Példája: Az erények segítenek a mindég szentebb életre.
 
2018.06.10 - Évközi 10. vasárnap
 
"Isten ügye, hogy a kegyelmét adományoza;
s a te dolgod, hogy elfogadd és megőrizd."
Jeruzsálemi Szent Cirill
Evangélium - Mk 3,20-35
Kép
Az Isten Fia a megtestesülésben magára vette emberi természetünket és életünk egész terhét. Tanítása közben az emberek úgy igénybe vették, hogy olykor evésre sem maradt ideje, sem neki, sem tanítványainak. A törvénymagyarázók bírálatának is ki volt téve. Rokonai viszont úgy látták, hogy aki így viselkedik, az lehetetlenné teszi magát, tehát le kell inteni. Jézus ezt a helyzetet használja fel, hogy vigasztaló kinyilatkoztatást tegyen: Aki megteszi az Atya akaratát, az az ő rokonsága. Ábrahám ivadékai helyett a Krisztusra épült hitbeli közösség hordozza az üdvrendet.
 
Abban az időben Jézus az ő tanítványaival elment haza. Ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy még evésre sem maradt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, odamentek, hogy elvigyék őt. Az a hír járta ugyanis, hogy megzavarodott.
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek, azt mondták: „Belzebub szállta meg”, és: „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”
Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így viszont már kirabolhatja a házát.
Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös, bűn terheli.” (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek.”
Közben anyja és testvérei is odaértek. Megálltak kint, üzentek érte és hívatták. Körülötte tömeg ült. Azt mondták neki: „Anyád és testvéreid keresnek téged odakint.”
Ő így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” Azután végighordozva tekintetét a körülötte ülőkön, ezt mondta: „Íme, ezek az én anyám és az én testvéreim! Mindaz, aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám!”
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Egy
• Kettő
• Három
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy az Egyház tagjai erősek legyenek, és hitünkben soha meg ne inogjanak.
Szent Antal napjára
Mint „Szent Ferenc hűséges fia” és az assisibeli szegény tanítványa, Antal vállalva az Úr és apostolai életkörülményeit, vándorprédikátorként faluról-falura, városról-városra járt és a katolikus tanítást hirdette a szegénységről és a birtoklásról. IX. Gergely pápa csodálattal meghallgatva Antal egyik beszédét, őt ,,a Szentírás szekrényének" nevezte. Mert amikor Antal a tömeghez beszélt, gyakran megesett, hogy a Szentírás szavai jöttek ajkára: hallgatói nem emberi szavakat hallottak, hanem az Írás örök érvényű igéit. A beszédnek ez a módja mély meggyőző erőt kölcsönzött neki. Az emberek, még a tévhitben élők is, csodálták mélységes vallásosságát.
Isten szeretete mely egykor a misszióba vitte és eltöltötte a vértanúság vágyával, most a kereső és tévelygő emberekhez vezette. Ezt vallotta: ,,A prédikálónak le kell szállnia az emberekhez, majd ismét föl kell emelkednie, hogy az elesett embereket magával emelje.'' Ez a szerető vágyakozás Isten után, prédikációs vándorútjai végén mindig visszavitte a magányba és a szemlélődő életbe. Az emberek iránti szeretete azonban hamarosan ismét kiragadta a csendből, ,,mert a jó szónok nem időzhet sokáig a szemlélődő életben, ha másokban is gyümölcsöt akar érlelni''.
Elöljárói megbízatásából Antal először Felső-Itáliában fáradozott az Egyháztól eltávolodottak megnyerésén. Érthető, hogy rendtársai, mihelyt hozzáfogott e tevékenységéhez, azt kérték, képezze ki őket is erre a munkára. Kérésüket egyenesen Szent Ferenc elé terjesztették, s Antal megbízatást kapott a tanításra. ,,Azt akarom – írta Ferenc Antalnak –, hogy a testvéreknek tanítsd a szent teológiát, de úgy, hogy sem benned, sem bennük ki ne aludjék az imádság szelleme, azoknak a szabályoknak megfelelően, amelyeket adunk.'' Megbízatásával Antal megalapította rendjének első tanulmányi házát Bolognában, ahol ő lett a teológia első tanára.
Különösen az 1231-ben Padovában tartott böjti beszédei jelentettek páratlan eseményt. Az emberek már az éjszaka folyamán özönlöttek, úgyhogy nem akadt megfelelő méretű templom, ezért Antal a szabadban prédikált. A beszéd után gyónáshoz tódultak az emberek. Padova városa és környéke szemmel láthatóan megváltozott: halálos ellenségek békültek ki, adósokat engedtek szabadon, uzsorakamatokat és jogtalanul szerzett javakat adtak vissza, rossz nők, tolvajok és más gonosztevők bűnbánatot tartottak. Szavainak hatékonyságáról máig tanúságot tesz az 1231. március 15-én hozott adóstörvény.
Ez az óriási munka azonban teljesen felőrölte egyébként is gyenge egészségét, úgyhogy ugyanabban az évben június 13-án, alig harminchat éves korában meghalt.
A sírjánál történt számos imameghallgatás, gyógyulás és csoda következményeként IX. Gergely pápa alig tíz hónappal halála után szentté avatta. Csodatevő híre a hívő nép tudatában háttérbe szorította az evangélium hirdetőjének és a segítő szeretet apostolának alakját, jóllehet későbbi legendája szívesen foglalkozott ezzel a tevékenységével.
XII. Pius pápa 1946. január 16-án egyháztanítóvá nyilvánította. Ezzel iránymutató tanítóul rendelte számunkra is, akik az evangélium szellemében minden keresztény egységére törekszünk.
Forrás: www.katolikus.hu/szentek - Horváth Mária szerkesztésében
A hét szentje: Szent Romuald apát
Kép
Ravenában született a 10. század közepe táján, a Honesti hercegi családból. Ifjúsága játékkal, lovaglással, vadászattal telt, Isten dolgaira se ideje, se kedve nem jutott. Már csaknem húsz éves volt amikor apjának egy párbaját kellett végignéznie. Apja győzött, és az ellenfél, egy vidám, életerős rokon meghalt. Az esemény nagyon megrázta Romualdot, negyvennapos böjtre és vezeklésre kolostorba vonult.
Egy laikus testvér biztatására, és hosszú önvizsgálat után bencés szerzetes lett, szíve azonban a remeteség iránt vonzódott. Sikerült is engedélyt kapnia az elvonulásra, társak is csatlakoztak hozzá, akiket nagy türelemmel és megértéssel vezetett be az önmegtagadás és vezeklés rejtelmeibe. Apja is szerzetes lett azonban nem bírta a kemény életet. Gyorsan utazott oda Romuald, hogy meggyőzze apját a kilépés végzetességéről. Eredményesen működött, apja szerzetes maradt, békésen megnyugodva hunyt el, Romuald pedig visszatért a remete élethez. Kedvenc olvasmánya a szentek élete volt.
Többfelé épített kis kolostort a remeteélet magánya céljára. Ennek az időszaknak szerzetesi hibái ellen küzdött , de a saját tökéletlenségei ellen is eredményesen küzdött az erények gyakorlásával. Magyarországon keresztül a pogányok térítésére indult, azonban betegség akadályozta meg útja folytatásában. Az Arnó folyó közelében Casentinoban megkapta egy gróf birtokát és Ca' Maldoli nevű vadászkastélyát. Itt alakította ki a kamalduli remeterendet, Szent Benedek Reguláját alapul véve.
Meghalt 1027. június 19-én, a Val-de-Castroban építet templomocskából és cellából álló telepecskéjén, nagy-nagy alázatosságban. Damjáni Szent Péter szerint 120 éves korában hunyt el, mások szerint 75 éves volt. Teteme Fabrianoban nyugszik. Halála után már 5 évvel szentté avatták.
Példája: Az erények segítenek a mindég szentebb életre.
 
2018.06.03 - Úrnapja
 
"Krisztus nem azért jött,
hogy a világot mennyországgá változtassa,
hanem hogy a mennyországot lehozza a földre."
J. H. Newman
Evangélium - Mk 14, 12-16. 22-26
Kép
Az utolsó vacsora részleteinek kijelölésével Jézus jelezte, hogy ismeri a jövőt. A szenvedést is tudatosan vállalja mentáldozatot. A keresztáldozatot elővételezte az utolsó vacsorán a kenyér és a bor jelképe alatt. Áldozati testét és vérét nyújtotta tanítványainak, s ezzel áldozatának is részeseivé tette őket. Az Oltáriszentség rendelésének célja az, hogy a keresztáldozat engesztelő ereje megmaradjon az Egyházban, s hogy mi is utánozzuk Krisztus áldozatos lelkületét.
 
A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték (Jézust): "Mit akarsz, hová menjünk, hogy elkészítsük számodra a húsvéti vacsorát?"
Erre elküldte két tanítványát ezekkel a szavakkal: "Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezi, hogy hol van az a szállás, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elfogyaszthatom? Ő mutat majd nektek egy étkezésre berendezett, tágas, emeleti termet. Ott készítsétek el nekünk." A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta; és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem." Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik, és mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: "Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik. Bizony mondom nektek: nem iszom többé a szőlő terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom az Isten országában."
Ezután zsoltárt énekelve kimentek az Olajfák hegyére.
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Hányszor kérdezem meg Jézustól a mindennapokban: mit kérsz tőlem, hová menjek, mit tegyek?
• Ha számomra teljesen érthetetlen dolgot kér, mennyire vagyok kész feltétel nélkül megtenni?
• Milyenek a találkozásaim Jézussal: felületesek, futólagosak - vagy mély, meghitt kapcsolatra törekszem vele?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy az Egyház mindig egy legyen a kenyértörés közösségében.
Úrnapi gondolatok
Jézus Krisztus testének és vérének az ünnepnapja van, az Úr napja. Az Oltáriszentség ünnepe, amely sajátosan is összefoglalja a katolikus hitigazságokat. Jézus Krisztus nemcsak a Vigasztalót ígéri meg az Egyháznak, nem pusztán a Szentlélek jön el közénk és segíti az Egyház működését, az egyes embert, hogy be tudja teljesíteni saját küldetését a világban, hanem sajátos módon közöttünk maradt az Oltáriszentség színei alatt.
A kenyér és a bor. Két nagyon egyszerű étel és ital, amely mindenki számára valamiképpen a fizikai táplálékot, de egyúttal a lelki táplálékot is jelenti. A hófehér kenyér színe, amely magában foglalja azt a tisztaságot, amelyet Jézus Krisztus személye jelképez, és amelyet az Ő megváltó műve elhozott a világnak. Valamint a bor színe, amely a kereszten kiontott véréti is jelenti.
De ennél jóval többet mond számunkra a szentmise keretében, mikor az átváltoztató szavak hatására, a kenyér és a bor Jézus Krisztus valóságos testévé és valóságos vérévé változik. Ez az átváltozás számunkra hihetetlen, érthetetlen, de mégis hitünk szent titka, ahogyan a szentmisében mondjuk. Ez az, amiért betérve a templomba, rögtön úgy érezzük, mintha valakinek a közelségével találkoznánk.
Egy templomban mindig van valaki, teljesen mindegy, hogy egyedül állunk ott, vagy térdelünk az oltár előtt; mégis szívünkben átérezzük Annak a tekintetét, Aki az Oltáriszentség színei alatt a tabernákulumban – ott az oltáron – velünk szemben, helyet foglal, hogy segítsen rajtunk. Segítsen nekünk döntéseinkben, bánatunkban, örömünkben, mindabban, ami az ember életét átszövi, miközben itt él ezen a világon.
Ez a pillanat kiragadja a hétköznapi embert a napnak a folyásából. ami kint zajlik, a hangoskodás és a világ változása, mind elenyésző ahhoz képest, amikor betérünk a csendbe, a templomba és megtaláljuk azt a lelki csendet, amely csakis az Oltáriszentség szemlélésében valósulhat meg. Ilyen élményt másutt nem találhatunk. Mikor feltekintünk az oltárra kihelyezett Oltáriszentségre, látjuk a hófehér színen megtörő fényt, akkor valamit érzünk abból a tökéletes fényből, amely fény átformálta a világot, az első húsvét éjszakáján. Ez a fény oszlatta szét a sötétséget, és ez az a fény, amely Jézus Krisztus valóságos jelenlétével minden emberi homályon továbbra is áthatolva, mindenki számára, aki Krisztusban felismeri a Megváltót, elhozza a tökéletes életre való meghívás reménységét.
Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem.
A hét szentje: Szent Barnabás apostol
Kép
Szent Barnabásról keveset tudunk, noha az Újszövetségben viszonylag sok szó esik róla.. Az első, amit Barnabásról hallunk, hogy szántóföldjét eladta és annak árát az apostolokhoz vitte az egyházközség szegényeinek szánt adományként.
„Derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel” olvashatjuk az Apostolok Cselekedeteiben, ahogy azt is, hogy „József, a ciprusi származású levita, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia”. Barnabás segítőkészséggel közeledett Pálhoz, az egykori keresztényüldözőhöz, megtérése után támogatta munkája megkezdésében. Barnabás Pállal és Márkkal indult az első missziós útra, Ciprusra, Barnabás hazájába, azután Kisázsiába – de mindig pogánylakta vidékre. Barnabás a pogányok között missziós tevékenységet folytatott, így ők is az Egyház teljes jogú tagjai lettek, hiszen a megváltás az egész világra kiterjed, nem köthető feltételekhez. Pál és Barnabás fölvette az Egyházba a pogányokat, de nem kényszerítették rájuk az ószövetségi törvényeket.
Szent Barnabás apostol ünnepét a bizánci és a szír egyház június 11-én üli. Róma a 11. században fogadta be az ünnepet.
 
2018.05.27 - Szentháromságvasárnap
 
"A hit által Krisztus jelenik meg a világ színén anélkül,
hogy megsértené a jelenségek fátyolát."
Teilhard de Chardin
Evangélium - Mt 28, 16-20
Kép
A keresztség kiszolgáltatásának formája mutatja, hogy az apostoli egyház kezdettől fogva vallotta a Szentháromság titkát, hogy az egyetlen Isten három személy: Atya, Fiú, Szentlélek. A titkot úgy kell felfogni, mint Isten belső életének végtelen gazdagságát. Ő öröktől fogva ismeri magát, kimondja magát örök szavában, s ez a Fiú születése; továbbá szereti végtelen tökéletességét a Fiúban, s ez a kölcsönös szeretet a Szentlélek személye. A Fiú és a Szentlélek elküldésével az Atya ezt a belső szentháromsági életet nyitotta meg számunkra; a benne való részesedés az örök élet.
 
Abban az időben a tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: "Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!"
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Hol lépett be Isten az életembe úgy, hogy az Ő erejében bízva lépjek mások felé?
• Hogyan élek keresztségem kegyelmeivel: tudom-e, hogy felelősséget kaptam vele?
• A Jézus parancsainak megtartása számomra tiltások sorozata, vagy segítség a mindennapok megélésében?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy a Szentháromság kiáradó szeretete vezessen minden embert az Evangélium világosságára.
Dicsőítő és hálaadó imádság a Szentháromság tiszteletére
Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú, Szentlélek!
A mai napon leborulva előtted, dicsőítelek az egész teremtett világért,
És azért a teljes szeretet egységért, melyben hárman egyként éltek.
 
Gondviselő Atyám, mindnyájunk Teremtője!
Hálát adok neked az életemért, és mindenkiért, akiket hozzám vezettél.
Áldott légy jóságodért, hogy gyermeked lehetek, és bizalommal Rád hagyatkozhatom.
Köszönöm, hogy szeretetedből a Földre küldted egyszülött fiadat,
Hogy én megismerhettem és követhetem Őt.
Atyaisten legszentebb leánya, Mária!
Te teljes alázatodban igent mondtál az Atya hívó szavára.
Kérlek, segíts nekem, hogy mindig igent tudjak mondani Istennek.
 
Dicsőítelek Téged életem Királya, megmentő Krisztusom!
Köszönöm, hogy 2000 évvel ezelőtt feláldoztad életedet a világért,
értem, és megváltottál bűneinkből.
Áldott légy Szent Véredért, melyet irgalmasságodban kiontottál értünk.
Dicsőítelek Egyházadért, és megköszönöm, hogy én is benne élhetek.
Boldogság tölt el, hogy itt vagy elrejtve a legszentebb oltáriszentségben.
Hogy leborulhatok színed előtt és imádhatlak Téged.
Köszönöm, hogy Tebenned és általad megismerhettem az Atyát,
És hogy minden felebarátom arcában felismerhetlek Téged.
Áldalak Jézus, hogy nem hagytál árván minket,
Hanem mennybemeneteled után elküldted nekünk Szentlelkedet!
Reménység fényes hajnalcsillaga, Istenszülő, Mária!
Jézus a te anyai karjaidba ajánlott minket a keresztről.
Gyermeki hálával köszöntelek téged.
Köszönöm, hogy fogod a kezem akkor is, ha én elfordulok tőled,
És hogy türelmesen segítesz nekem az imádság, a szeretet útján.
Tudom, hogy a szenvedésekben mellettem állsz, és mindig Jézushoz vezetsz engem.
 
Dicsőítelek Téged, Szentlélek, élő Isten Lelke!
Légy áldva minden kegyelemért, mellyel életemben megajándékoztál.
Jöjj Békesség, Egység, Jóság, Öröm, Igazság, Erősség és Bölcsesség Lelke, jöjj!
Oszlasd el kételyeimet, kishitűségemet, gyávaságomat a sötétség óráiban!
Gyógyítsd be sebeimet, szüntesd meg bátortalanságomat!
Köszönöm, hogy Te mindig türelemre, békére, megértésre és egységre buzdítasz,
Hogy fényességeddel megvilágosítod lelkemben az örök Igazságot.
Hass át engem ezen a napon hittel, reménységgel,
És szereteted izzó tüzével!
Dicsérlek Téged Szentlélek jegyese, Szeplőtelen Szűz Mária!
Kérlek segíts, hogy amint Te, én is a Szentlélek világító lámpása lehessek az emberek között!
 
Mennyei Édes Atyám!
Fogadd el egész életemet, amit most gondviselő kezedbe helyezek.
Szent Fiad fényességével világítsd meg előttem bűneimet,
Hogy szívemből megbánhassam azokat.
Szentlelked erejével újíts meg engem örök szeretetedben,
És teljesítsd be rajtam szent akaratodat.
Ámen
A hét szentje: Szent Bonifác püspök
Kép
Angliában született 673 körül. Eredeti neve Winfried volt. Szent Benedek rendjébe lépett és nagy áldozattal vállalt missziós utakat, 719-ben a germánok megtérítésére indult.
Szerzetestársaival együtt fáradhatatlanul dolgozott a hit terjedéséért. Püspökké szentelése után a mainzi egyházmegyét kormányozta, számos egyházmegyét alapított és újított meg Bajorországban, Türingiában és a frankok földjén. Zsinatokat is tartott, és törvényeket hozott. Amikor a frízeket térítette, a pogányok megölték társaival együtt 754. június 5-én. Testét az általa alapított fuldai monostorban temették el.
 
2018.05.20 - Pünkösdvasárnap
 
"A kereszténység a jövő vallása."
Karl Rahner
Evangélium - Jn 20, 19-23
Kép
Krisztus istenfiúságának egyik legnagyobb megnyilatkozása volt a Szentlélek megígérése. Ő tudta, hogy földi példája és szavai nem elegendők az emberek átalakításához. Ahhoz isteni erőre van szükség, hogy az ember egészen kitáruljon az igazság előtt, hogy az üdvösségért feláldozza földi vágyait és hogy jótetteivel tanúskodjék Isten mellett. A Szentlélek éppen ezt adja meg az Egyháznak. Rányomja a szellemiség bélyegét, s így Krisztus meghatalmazott tanújává teszi.
 
Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: "Békesség nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot."
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Mennyiben hiszem el, hogy Isten szemében végtelenül értékes vagyok, és engem is el akar vezetni a teljes igazságra?
• Hogyan élem meg, ha Isten megajándékoz vigasztalásával - illetve ha azt érzem, hogy vigasztalanná válok?
• Megerősítenek-e engem a közösséghez tartozás kincsei, aminek segítségével lelkileg növekedni tudok?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek ajándékai kiáradjanak az Egyház püspökeire és papjaira.
Szűz Mária – az Egyház anyja
Ferenc pápa rendelkezése nyomán 2018. március 3-án az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció elrendelte a Boldogságos Szűz Máriának, az Egyház Anyjának kötelező emléknapját, melyet a liturgiában pünkösdvasánap utáni hétfőn fogunk ünnepelni.
Hazánkban még latin szertartású hívek is, ahol nagyobb számmal összegyűlnek, és amennyiben a liturgia szabályai engedik, gyakran még a pünkösdvasárnap utáni napon is – azaz „pünkösdhétfőn”, ahogy a polgári naptárakban is találjuk – a Szentlélek eljövetelét helyezték az imádságos figyelem középpontjába. Az idei évtől bevezetett, és éppen erre a napra helyezett liturgikus emléknap némiképp „új helyzetet teremt.
A liturgikus emléknap megválasztása átgondolt döntés eredménye, hiszen az Istenszülő közbenjáró imájának nagyon is köze van a pünkösdi Lélek-áradáshoz: „ott volt a teremben, ahol az apostolok arra készültek, hogy átvegyék a Szentléleknek, az igazság lelkének ezt a küldetését” (II. János Pál). Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk ugyanis a tanítványokról: „Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt” (1,14).
Az angyali üdvözlet és a pünkösdi Lélek-áradás közötti egyik szembetűnő párhuzam: Gábor angyal a Magasságbeli erejéről (Lk 1,35) beszél, Jézus ígérete pedig így szól: „Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a Magasságból való erőt” (Lk 24,49). Az angyali üdvözletkor Máriára száll le a Szentlélek, pünkösdkor az Apostolokra és az ott jelenlévőkre (feltételezhetően Mária nemcsak előzetesen imádkozott a tanítványokkal együtt, hanem a Lélek-áradásnak is részese lehetett). A Szentlélek befogadása tanúságtételt eredményez, hiszen a Szűzanya már a Magnificatban is így szól: „Nagy dolgot tett velem a Hatalmas”, a tanítványok pedig pünkösdkor Máriával együtt Isten „nagy tetteit” hirdetik a Szentlélekben (ApCsel 2, 11).
Mária az Egyház liturgikus cselekményeiben, amikor egyszerű, de a Lélektől áthatott szavaink egyesülnek a mennyei Liturgia istendicséretével, maga is velünk imádkozik, mert tagja a Szentek Közösségének, és mert az üdvösség művében elválaszthatatlan Fiától.
Boldog VI. Pál pápa, aki 1964. november 21-én mondott beszédében nevezi „hivatalosan” Máriát az Egyház Anyjának, nem olyan értelemben szorgalmazta a Mater Ecclesiae titulust, mintha Mária „hús-vér szülőanyja” volna magának az Egyháznak, hanem Máriának a Krisztusban megkereszteltekkel és ezáltal az Egyház tagjaival fennálló lelki anyaságát kívánta hangsúlyozni.
A földi zarándokútját járó Egyház nap mint nap megtapasztalja Mária anyai közelségében, hogy küzdelmeiben nincs egyedül. Anyai kéz vezeti Isten népét az üdvösség útján. Az égen feltűnő nagy jel (vö. Jel 12,1), a megdicsőült Istenanya számunkra nem valami távoli, szép szimbólum, hanem az Egyház reménycsillaga: Isten népe a teljességre, az örök boldogságra hivatott. Róma emeritus püspöke, XVI. Benedek pápa 2005 Nagyboldogasszony ünnepén elhangzott homíliájának gondolatai segítsenek bennünket, hogy felismerjük Máriának, az Egyház Anyjának mennyei, ugyanakkor hozzánk nagyon is közeli gondoskodásának, szerető figyelmének örömteli valóságát: „A mennyben van egy édesanyánk. Az ég nyitva áll, a mennyországnak szíve van”.
Kovács Zoltán/Magyar Kurír
A hét szentje: Lwanga Szent Károly és társai
Kép
Károly 1865-ben született Ugandában. Húszéves korában keresztelkedett meg. Mwanga király szolgálatába került. A király őt és másik 12 apródját elevenen elégettette, mert hitükhöz ragaszkodva, nem engedelmeskedtek a király erkölcstelen kívánságainak.
Károlyt 1886. június 3-án, a többi keresztényt, összesen 21-et, 1886. májusa és 1887. januárja közötti időben végezték ki. Ők az afrikai egyház első vértanúi. 1964-ben avatták őket szentté.
 
2018.05.13 - Urunk megnnybemenetele
 
"Aki megkísérli Krisztust követni,
kell hogy egész lényét átfogóan keresztény legyen."
Frére Roger
Evangélium - Mk 16, 15-20
Kép
A keresztény hit mindig közösségi, egyházi hit. Az egyes ember az Egyháztól kapja a hitet és a közösségben éli meg. Az Egyház egységének belső biztosítéka a Szentlélek, ő gondoskodik arról, hogy egy legyen a hit, a remény és a szeretet. Ő irányítja az Egyház szervezetét, ő adja a kegyelmi indíttatásokat, hogy az Egyház eleven szervezet maradjon: Krisztus titokzatos teste, ahol az egyes tagok elérik a krisztusi nagykorúságot. A mennybe ment Krisztus így gondoskodik arról, hogy evangéliuma történeti tényező legyen.
 
Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak."
Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket.
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Jézus küldésével kihívást ad tanítványainak - engem mire hív a felszólítás az evangélium hirdetésében?
• Akik hisznek, azokat jelek kísérik - az én hitemnek milyen jelei vannak?
• Az Úr velem munkálkodik - mennyiben bátorít ez a tudat, hogy kimozduljak korlátaimból?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy a keresztények életükkel tegyenek tanúságot a Krisztusban való hitükről.
Szent Ágoston imája
Ki az, aki fölmegy? Ugyanaz, aki leszállt.
Azért szálltál le, Uram, hogy meggyógyíts,
azért szálltál fel, hogy fölemelj.
Ha magamtól emelkedem fel, elesem,
de ha te emelsz fel, sértetlen maradok...
Neked, aki feltámadsz, ezt mondom:
Uram, te vagy a reménységem;
neked, aki a mennybe szállsz:
te vagy az én menedékem.
 
Urunk mennybemenetelének ünnepe
Ascensio Domini – a húsvét utáni hetedik vasárnapon ünnepeljük, hogy kereszthalála és feltámadása után negyven nappal mennybe ment Krisztus Urunk. Az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte.
Áldozócsütörtök vagy áldozónap húsvét után a negyvenedik nap; 1918-ig ekkor zárult a húsvéti szentáldozás ideje, ebből ered az ünnepnap egyedülálló, magyar neve: áldozócsütörtök. Jelenleg pünkösd vasárnapján az esti szentmiséig tart a húsvéti idő.
A XII. századtó kezdett elterjedni az ünnephez kapcsolódó körmenet szokása. A középkori és kora újkori Magyarországon szokás volt, hogy az áldozócsütörtöki misén a mennybemenő Krisztust ábrázoló szobrot kötelekkel felhúzták a templom mennyezetéig.
Liturgikus színe: a fehér. Az ünnep témáját az evangélikus liturgikus könyv így foglalja össze: „Isten jobbjára ült: közbenjár egyházáért.” Jézus Krisztus mennybemenetelének leírása az Újszövetségben három helyen szerepel: Márk evangéliuma 16. fejezetében, Lukács evangéliuma 24. fejezetében és az Apostolok Cselekedetei 1. fejezetében.
Szent Ágoston szerint az egész világon elterjedt ünnep. Az Úr utolsó rendelkezéseit, a Vígasztaló megigérését és a menybemenetelt beszéli el a liturgia.
„Feltámadásod, Uram, a mi reménységünk, Mennybemeneteled a mi megdicsőülésünk... Add, hogy veled együtt mi is a mennybe menjünk, és szívünk hozzád emelkedjék. De azt is add meg, hogy fölemelkedve ne váljunk gőgössé, se ne bizakodjunk el erényeink miatt, mintha a mi tulajdonunk volna. Add, hogy a szívünk a magasban legyen, de melletted, mert a szív felemelése, de nem tehozzád, az kevélység, hozzád emelése viszont biztonság. Te, aki fölmentél a mennybe, menedékünk lettél...” (Szent Ágoston)
Magyar Kurír
A hét szentje: Néri Szent Fülöp
Kép
Firenzében született 1515. július 21-én. Szülei előkelőek voltak. Jól tanult, jámborsága nagyon komoly volt. Gyermekkorában az engedelmessége, fiatal korában a tisztasága volt feltűnő. Hátat fordított gazdag örökségének, keményen tanult, közben böjtölt és tanított. Filippo Neri vidám ember volt, szülei és társai "jó Pippó"-nak nevezték. A domonkos atyáknál tanult, náluk szerette meg az evangéliumi szegénységet.
A család kereskedőnek szerette volna nevelni. Nagybátyjához San Germanóba (Nápoly mellé) került, ő azonban nem vonzódott a várható gazdagsághoz. Sokat vívódott, mert nem tudta eldönteni, mi az igazi hivatása.
Sokat imádkozott, majd 18 évesen Rómába ment. Nevelőnek állt be, miközben őmaga szorgalmasan tanult. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, ácsorgókat, csavargókat. Merész elhatározással 25 éves korában nagyon aktívan és hatásosan kezdett Rómában téríteni.
Gyóntatója tanácsára, sőt parancsára 1551-ben pappá szenteltette magát. Papokból és világiakból közösséget gyűjtött maga köré, ez volt első oratóriumuk a Római San Girolamo della Caritá templom mellett. A fiatalok itt hittant, zenét, éneket és imádságot tanultak.
Igen sok önmegtagadást vállalt, sokat imádkozott. Mivel mise közben rendszeresen többórás elragadtatásba esett, engedélyt kapott, hogy magán kápolnában misézzen. Lelki gyermekeit a templom melletti papi házba gyűjtötte össze imára, lelki olvasásra, énekre, zenére. Mindig jókedvű, vidám ember volt, ifjaival rendszeresen játszott. Jelszava volt: megvetni a világot, de közben senkit meg nem vetni, csak önmagunkat és a megvettetést.
Mérhetetlenül alázatos volt. Pápai felszólításra megalapította az oratoriánusok papi társulatát, akik igehirdetéssel, neveléssel foglalkoztak. Mindenkinek őszintén megmondta véleményét, sokakat nevelt. Pápák és szentek lelki atyja volt.
Halálát előre megjövendölte. 1595. május 25-én, áldozócsütörtökön éjszaka megáldotta még fiait, majd hajnali háromkor csendesen lehunyta szemeit. Halála után már két hónappal megkezdődött a szentté avatási eljárása, 1622. május 14-én szentté avatták.
Példája: Vidáman, játékosan, szentül haladj Isten Országa felé!
 
2018.05.06 - Húsvét 6. vasárnapja
 
"Ahol Krisztus jelen van, ott jelen van a szeretet;
s ahol szeretet van, ott békesség is van."
J. M. Sailer
Evangélium - Jn 15, 9-17
Kép
Jézus azt a szeretetet adta tovább, amelyet az Atyától hozott, azért annak van boldogító ereje. De csak akkor igazi, ha Isten akaratának megtartásában nyilvánul meg. Krisztus előlegezte a szeretetet, hiszen a hitre és a megigazulásra ő hívott meg. Teremtményét a szolgai sorból felemeli barátai közé és a benne hívőket beavatja Isten gondolataiba. Arról is biztosít, hogy kéréseinket az Atya elé viszi. Az igazi vallásosság indító oka tehát kell, hogy szeretetének viszonzása legyen.
 
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében.
Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.
Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért.
Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Miben kell "gyökereznem", hogy úgy növekedjem a szeretetben, ahogyan Isten kéri tőlem?
• Mivel kell "táplálkoznom", hogy megerősödjem, élő legyek és termővé váljak?
• Kihez fűz olyan igaz és mély barátság, amely nem szakít el Isten szeretetétől, mert ő az alapja?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy az emberiség az evangélium fényében megtalálja a békére vezető utat.
A Diognétoszhoz írt levélből
A keresztényeket nem különbözteti meg a többi embertől sem a táj, sem a nyelv, de az életmód. Nem laknak ugyanis külön városokban nem beszélnek valami szokatlan nyelven, nincs semmi különcködő életmódjuk. Tanításukat nem okoskodásból vagy kíváncsi emberek izgágaságából merítették, és semmi emberi bölcselkedésre sem esküsznek, mint sokan mások.
Ott laknak a görögök és barbárok városaiban, ahogyan kinek-kinek a sorsa megszabta. Öltözködésben táplálkozásban a lakósság szokásaihoz alkalmazkodnak, de más szempontból egy csodálatos és mindenki számára hihetetlenek látszó életmódot folytatnak. Saját szülőhazájukban úgy élnek, mint jövevények; mindenben részt vesznek, mint polgárok; mindent eltűrnek, mint idegenek; minden idegen táj a hazájuk, és minden haza idegen föld nekik. Házasságot kötnek, mint mások; gyermekeik születnek, de nem dobják ki magzataikat. Közös az asztaluk, de az ágyuk nem.
Testben vannak, de nem a test szerint élnek. A földön élnek, de hazájuk az égben van. A fennálló törvényeknek engedelmeskednek, de életmódjuk felülmúlja a törvényeket. Mindenkit szeretnek, őket azonban mindenki üldözi. Nem is ismerik, és mégis elítélik őket, megölik őket, de életre támadnak. Koldusszegények, és mégis sokakat gazdagítanak; mindenben hiányt szenvednek, mégis mindenben bővelkednek. Megszégyenítik őket, és a szégyenben éri őket a dicsőség; rágalmaik visszahullnak amazokra. Megrágalmazzák őket, és épp a rágalmak közt éri őket a dicsőség. Hírnevüket megtépázzák, de fényesen bebizonyul igaz életük. Szidalmazzák őket, de ők áldással felelnek erre. Megvetik őket, de ők tiszteletet adnak mindenkinek. Jót tesznek, és mégis mint gonoszokkal bánnak velük. Ha kínozzák őket, örülnek, és mintha életre támadnának. A zsidók úgy hadakoznak ellenük, mintha pogányok volnának; a pogányok is üldözik őket, de maguk a támadóik sem tudják, hogy miért bántják őket.
Egyszóval: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. A lélek jelen van a test minden tagjában, a keresztények is ott vannak a világ városaiban. A lélek ott lakozik a testben, de mégsem a testből való; a keresztények is itt vannak a világban, de ők sem e világból valók. A láthatatlan lélek a látható testben van: a világban élő keresztények is láthatók, de vallásosságuk láthatatlan. A test haraggal támad a lélek ellen, mert akadályozza élvezeteiben, pedig semmi jogtalanság nem esett rajta; a világ is gyűlöli a keresztényeket, mert ők visszautasítják élvezeteit, holott a világot nem sértették meg.
A lélek szereti az őt gyűlölő testet és tagjait; a keresztények is szeretik üldözőiket. A lélek be van zárva a testbe, de ő tartja össze az egész testet; a keresztények is úgy vannak a világban, mintha börtönben volnának, de mégis ők tartják össze a világot. A halhatatlan lélek mulandó hajlékban lakozik; a keresztények is e mulandó világban zarándokolnak a mennyei örökkévalóságra várva. A lélek jobbá lesz, ha étellel és itallal nem kényeztetik el; a keresztények is folyton gyarapodnak, noha nap nap után üldözik őket. Isten olyan fontos őrhelyre állította őket, ahonnan nem szabad elmenekülniük.
A hét szentje: Nepomuki Szent János
Kép
A folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje. A gyónási titok mártírjaként tartják számon; 1340-ben született Csehországban, Pomuk vagy Nepomuk nevű mezővároskában. Pap lett, majd a prágai udvarban kanonok, IV. Vencel király feleségének gyóntatója.
A legenda szerint egy ízben a király rá akarta venni felesége gyónásának elárulására, mivel azonban semmi módon nem ért célt, a Moldvába ölette (1383). A prágai Szent-Vid-templomban temették el, ahol főleg kultusza kezdetével párhuzamosan a 16–17. sz.-tól kezdtek sírjánál rendkívüli eseményeket észlelni. Pl. 1618-ban a protestánsok elfoglalták a templom felét és el akarták távolítani a holttestet is, a sírásók azonban a legenda szerint egymás után szörnyethaltak.
Ez és ehhez hasonló események alapján a jezsuita ellenreformációs misszionáriusok erre és ehhez hasonló eseményekre hivatkozva ügyük pártfogójának kezdték tekinteni és szentté avatását kérték, mely 1729-ben meg is történt. Döntő bizonyítékként azt hozták fel, hogy tetemének feltárásakor épen került elő a nyelve, és ez elevenpiros színűre változott, amelyet azóta ereklyeként tisztelnek és gyakran ábrázoltak is.
A 18. sz.-ban a barokk korban szentté avatottak közül a legtöbb új templomot az ő tiszteletére szentelték. Igen rövid idő alatt népszerűvé vált. Szobrai az egész ország területén elterjedtek, különösen vízparton, hidakon. Papi ruhában, vállán hermelinpalásttal, fején birétummal, karján feszülettel ábrázolják. – Ünnepének (máj. 16.) előestéjén a múlt században Pest-Budán, a 20. sz. első felében Ercsiben, Dunaharasztin, Baján („Jánoska-eresztés”), Mohácson kisebb-nagyobb vízi körmeneteket rendeztek, amelyekhez majálishoz hasonló mulatság is csatlakozott. A Bánság védőszentjeként is tisztelték.
 
2018.04.29 - Húsvét 5. vasárnapja
 
"Jézus Krisztusban Isten a mi oldalunkon áll."
Romano Guardini
Evangélium - Jn 15, 1-8
Kép
Jézus előre jelzi, hogy megdicsőülése után milyen módon kapcsolja magához a benne hívőket. Ô a szőlőtő, vagyis a kegyelem forrása mindenki számára, aki a keresztség által beoltást nyert testébe. Így a hívőkben az ő élete folytatódik. Ezért az Egyházban megmarad az igazi istentisztelet, nem fognak hiányozni a jócselekedetek, és megmarad a szeretet gyakorlása is. Az Atya éppúgy megdicsőül az Egyház életén keresztül, mint ahogy Krisztus működése által megdicsőült. Az egyes tagok számára azonban megmarad a veszély, hogy száraz vesszőkké válnak, tehát nem bízhatjuk el magunkat.
 
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Melyek azok a "vadhajtások" rajtam, amelyek nem építenek, inkább visszahúznak a növekedésben?
• Mi mindent kell lemetszeni rólam, amivel ki vagyok szolgáltatva a saját emberi gyarlóságomnak?
• Mennyiben vagyok tudatában, hogy semmire sem vagyok képes egyedül, csak Jézussal együtt?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy a fiatalok, akiket Isten kiválasztott szolgálatára, felelősségteljesen elfogadják és őrizzék a hivatás kegyelmét.
Maradjatok meg szeretetemben!
Igen érdekes és tanulságosa hitünk alakulásának történetét áttekinteni, az erről szóló beszámolókat meghallgatni. A hívő élet kialakulásának, vagy elmaradásának mindenkinél megvan a története. Egy fiatal erről így számolt be. Amikor úgy nyolcéves gyermek voltam, Jézussal nem volt semmiféle problémám. Számomra jó ember volt, akihez beszélhettem, akitől valamilyen csodás segítséget is várhattam. Amikor azonban egyre világosabban láttam, hogy a csoda elmarad, Jézus lassan terhessé vált számomra. Úgy véltem, azt kéri tőlem, hogy én is olyan ember legyek, mint ő, olyan türelmes és áldozatkész, ezért kerülni kezdtem őt. Ez a történet mindenkinél különböző, azonban a kérdés mindenki számára ismerős. Mit használ az nekem, ha én Jézushoz hűséges maradok, ha az egyházban maradok? Nem teszem szükségtelenül nehézzé életemet? A tanítványok hite alakulásának is megvolt a története. Voltak olyan drámai helyzetben, ami Jézust arra indította, hogy megkérdezze őket: "Csak nem akartok ti is elmenni?" (Jn 6,67). Ez a döntési helyzet egyre kiélezettebbé vált, minél fenyegetőbb lett Jézus helyzete. Mi lesz velük, ha Jézust elfogják, ahogyan ez valóban meg is történt, és istenkáromlóként halálra fogják ítélni? Ilyen körülmények között a tanítványok számára úgy látszott, hogy minden hiábavaló volt. Ilyen helyzetbe állítja be János evangélista az úgynevezett búcsúbeszédet, amelyben Jézus még egyszer megvilágítja küldetését, és azt is láthatóvá teszi, hogy a tanítványoknak majd hogyan kell küldetését tovább folytatni a világban.
Jézus megígéri tanítványainak, hogy a jövőben is velük marad, közelségéből továbbra is bátorítást, biztatást nyerhetnek, csak ezt másképpen fogják megélni, mint eddig. Ez a közelség azonban még bensőségesebb lesz. Azok is, akik a földi Jézust nem láthatták, ilyen bensőséges módon kapcsolódhatnak hozzá. Arra kell törekedniük, hogy őbenne maradjanak. "Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok!" Jézus ezeket a szavakat nem azokhoz intézi, akik hívő életüknek egészen a kezdetén vannak, akik éppen csak Jézushoz kapcsolták életüket. Inkább azoknak szólnak ezek a szavak, akik már jó ideje követték őt. Akiknek tehát már küzdeniük kellett a megszokottsággal, a csalódásokkal, a kedvtelenséggel. Amikor János az evangéliumát írta, már 50-60 év telt el Jézus eltávozásától. A fiatal egyház mindenfelől üldözéseknek volt kitéve, növekedett a vértanúk száma. Egyesekben felmerülhetett a gondolat: Jézus tanítása csak nehézségeket és bosszúságot okoz, életük is veszélybe kerül általa. Miért tartsunk tehát ki továbbra is Jézus szavai mellett? Ezek a keresztények azonban abból is megtapasztaltak valamit, amit Jézus megígért nekik: Minél jobban bíztak Jézus szavaiban, annál inkább eltöltötte őket az ő ereje, így képesnek érezték magukat arra, hogy szembenézzenek azokkal az erőkkel, amelyek a bűn rabságába akarták taszítani őket, vagy amelyek életüket veszélyeztették. Aki Krisztushoz kapcsolja életét, az képes igazi gyümölcsöt teremni!
A hét szentje: Szent Flórián
Kép
Egy régi legenda szerint még gyermekkorában az imádságával megmentett egy házat a tűzvésztől. Felső-Ausztriában, a Duna jobb partján szolgált, Lorch-ban (Laureacumban), mint egy csapat parancsnoka. 304-ben Diocletianus császár parancsára kegyetlen keresztényüldözés tört ki.
Noricum tartomány székhelyén, Laureacumban is a kormányzó ítélőszéke elé állították a keresztényeket. Az elsők közt, önként jelentkezett Flórián. Megpróbált segíteni a hívőkön, de a kormányzó hajthatatlan volt.
Flóriánt malomkővel a nyakában a mai Enns folyóba vetették. Holttestét egy Valéria nevű asszony emelte ki a folyóból, ő temette el nagy tisztelettel. Ereklyéi részben Rómába, részben (III. Lucius pápa adományozásából) Krakkóba kerültek.
Flóriánt a lengyelek és a tűzoltók védőszentjükként tisztelik. Régebben szokás volt a házakra a szent szobrát állítani, amint egy égő házra sajtárból önti a vizet. Példája: Segíts a kiszolgáltatottakon, küzdj az emberi jogokért!
 
2018.04.22 - Húsvét 4. vasárnapja
 
"Mi keresztények
Krisztus pásztorbotjára támaszkodunk."
Faulhaber bíboros
Evangélium - Jn 10, 11-18
Kép
Hogy mit jelent Jézus a számunkra, azt ő hasonlatokkal fejezi ki: ő az igazság, út, élet, kenyér stb. A jó pásztor hasonlattal azt tanítja, hogy ő sajátjának vallja azokat, akik hisznek benne és követik őt. Szereti, védelmezi őket és gondoskodik róluk, a nehézségek között is nyájával marad. ószövetségi nép mellett a pogányok is meghívást kapnak, hogy csatlakozzanak hozzá. A nyáj egységét elsősorban ő biztosítja, hiszen az Atyát képviseli.
 
Abban az időben Jézus így szólt: Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.
Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, - mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor.
Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól."
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Mit szólnék, ha a pásztorom, akiben bízom, egyszer csak másik nyájat keresne magának, ahol jobb bárányokat remél?
• Mivel tudnám segíteni, hogy ne azt érezze, eredménytelen a szolgálata?
• Krízishelyzetben tevékenyen a közösségem mellé állok, vagy a kritizálók, érdektelenek táborát erősítem?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy Ferenc pápa, a püspökök és a papság biztosan vezessék Isten népét az örök haza felé vezető úton.
Elmélkedés
Jó Pásztor! Ki a jó pásztor, ki a béres? Látjátok, testvéreim, a mi Fejünknek irántunk való szeretetét! Már a mennyben van, és íme itt szenved, valahányszor az Egyháza és tagjai itt szenvednek. Itt éhezik Krisztus, itt szomjúhozik, ruhátlan és jövevény, beteg és börtönben sínylődő. Mert bármit szenved itt az Ő teste, Ő maga szenvedi; és a végén, jobb oldalra állítva az Ő testét és balra a többit, akik ma tapossák, azt mondja majd: "Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek a nektek készített országot... Mert éheztem és ennem adtatok"... És mind a többit. A nem értőknek pedig felel: "Amit a legkisebbnek tettetek, Nekem tettétek".
S mikor az Úr sürgette Pétert: "Szeretsz-e engem?" -- mintha mondta volna: Mit adsz nekem, mi jelét adod, hogy szeretsz? Ugyan mit adhatott szegény Péter a Föltámadott Úrnak, a mennybe szállottnak, az Atya jobbján ülőnek?! Jézus pedig mintegy mondá: azt adod jelül, ha szeretsz, hogy legelteted az én juhaimat; hogy az akol ajtaján lépsz be s nem csalárd módra, másunnan osonsz be! Hallottátok imént az evangélium olvasásában: "Aki az Ajtón keresztül lép be, az a pásztor; aki pedig másfelől lopódzik be, az tolvaj és rabló. Az szétszórni akar és széleszteni és ragadozni." Ki lép be az Ajtón át? Aki Krisztus által lép be. És ki az ilyen? Aki Krisztus szenvedését ölti föl, aki megtanulja alázatát annak a Krisztusnak, ki Isten létére emberré lett érettünk.
Nem az hangzik neked: Légy kevesebb annál, ami vagy, -- hanem: Ismerd meg, mi vagy! Ismerd meg, hogy beteg, gyönge ember vagy, hogy bűnös vagy. -- A pásztor aki felfuvalkodik, az másfelől kapaszkodik a karámba, aki pedig megalázkodik, az Ajtón át lép be, fejét meghajtva. Azért erről azt mondja: belép, arról meg, hogy: kapaszkodik. Aki kapaszkodik, látjátok, az fölfelé tör, nem lép be, hanem beesik. Aki pedig mélyre hajol, hogy a kisajtón bejusson, nem esik el, -- ő a pásztor.
Három személyről szól az Úr: a pásztorról, a béresről és a tolvajról. Ha fölismeritek e hármat, megtaláljátok egyszersmind azokat, akiket szeressetek, akiket eltűrjetek, akiket kerüljetek. Szeretni kell a pásztort, tűrni a bérest, óvakodni a tolvajtól. Vannak olyanok az Egyházban, az apostol szavával: akiknek alkalom az igehirdetés, a maguk javát keresik a hívektől, akár pénzben, akár méltóságban vagy emberi dicséretben. Bármiképp csak előnyre vágyva hirdetik az evangéliumot, és nem azoknak üdvét keresik, akikhez szólnak, hanem a maguk javát. De az üdvösséget hallgató, az üdvtelen béres hírnökre figyelvén, annak fog hinni, akit a béres hirdet, s nem abba veti reményét, aki hirdeti, s így a hirdető kárát vallja és akinek meg hirdeti, hasznát.
Szent Ágoston: 157. beszéd
 
Szent Antiohusz imája Úr Jézus Krisztushoz
 
Mindenható Urunk, az Atya Igéje, tökéletes Jézus Krisztus, könyörületed sokasága szerint soha ne hagyj el engem, a Te szolgádat, hanem lakozz bennem mindenkor. Jézus, juhaidnak jó Pásztora, ne engedj át a kígyó támadásának, és ne hagyd, hogy a Sátán kívánságának prédájává legyek, mert az enyészet magvát hordozom magamban. Imádott Uram, Istenem, Szent Királyom, Jézus Krisztus, őrizd álmomat a Te Szent Lelked be nem alkonyodó világosságával, amellyel tanítványaidat is megszentelted. Uram, adj nekem is, a Te méltatlan szolgádnak, üdvözölést nyugvóhelyemen. Világosítsd meg elmémet a Te Szent Evangéliumod ismeretének fényével, lelkemet kereszted szeretetével, szívemet a Te Igéd tisztaságával, szenvedéseid által óvd meg testemet a szenvedélyektől, gondolataimat őrizd a Te alázatoddal, és kelts fel engem kellő időben a Te dicséretedre. Mert áldott vagy a Te kezdet nélkül való Atyáddal és Szentséges Lelkeddel együtt mindörökké. Ámen.
Ortodox ima
A hét szentje: Szent V. Pius pápa
Kép
Ghislieri Mihály volt a neve, és a piemonti Soscoban született 1504. január 17-én. Mint dominikánus szerzetes 17 évig a rend teológia-tanára volt. Közben 3 évig kolostorának priorja is. 1550-ben a pápai inkvizíció általános biztosává, 1559-ben bíborossá, majd nagyinkvizítorrá nevezték ki Rómában.
Ő követte IV. Piust Szent Péter székében. Működését két fő törekvés határozta meg: Az Egyház belső reformját a tridenti egyetemes zsinat szellemében keresztülvinni, és az Egyház érdekeit védeni. A belső megújulás érdekében megkívánta környezetétől és az egész papságtól az egyszerűséget, tiltotta a fényűzést, erélyesen lépett fel az erkölcstelenséggel szemben, letörte az uzsorát és a rablásokat. Kiadta a katekizmust, megreformálta a misekönyvet és a breviáriumot. A missziók ügyét támogatta. Az ő ösztönzésére egyesült Genova és Velence, akik fényes győzelmet arattak Lepantónál a törökök felett.
 
2018.04.15 - Húsvét 3. vasárnapja
 
"Jézus Krisztusban a jövő
legutolsó szakasza kezdődött el."
Michael Schmaus
Evangélium - Lk 24, 35-48
Kép
A tanítványok először csak arról értesültek, hogy a sír üres. Ez önmagában még nem győzte meg őket. A hithez természetfeletti jel és belső kegyelem szükséges. Ezt kapták meg az emmauszi tanítványok. Az első jel a jövendölésekből leszűrt tanítás. Istennek megvolt a terve a Messiás szenvedésével, hiszen az szolgáltatott elégtételt a világ bűneiért. A második jelet akkor adta, amikor egy pillanatra megnyitotta szemüket, hogy felismerjék őt a kenyértörésnél. Ez részben megjelenés volt, részben kegyelmi megvilágosítás. A további össze, függéseket már az apostoloknál keresik.
 
Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor.
Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle.
Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak." Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
Majd így folytatta: "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét."
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Milyen lelki állapotot tükröz az apostolok félelme - bennem is ilyen ijedtség van, ha felismerem egy élethelyzetben Krisztust?
• Hogyan kapcsolódik bennem össze a hívő megtérés és az ebből fakadó elkötelezettség?
• "Ti tanúi vagytok" - mennyiben vagyok tudatában, hogy az életszentség nekem is feladatom?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy Isten népe mindig felismerje a földi élet útjain köztünk járó Krisztust.
Gondolatok
Az apostolok rémületükben és örömükben nem is hiszik, amit látnak és hallanak. Mint ha az öröm is útját állná a hitnek. Ezért Jézus szemük láttára eszik néhány falatot, majd beszélni kezd hozzájuk. Emlékezteti őket, hogy mindennek így kellett történnie. A történelem eseményei, a próféták jövendölései szerves részei a megváltás isteni művének. A feltámadt Jézus nem az apostolok érzelmeire, inkább érzékeire akar hatni. Lehetővé teszi, hogy érzékeikkel (tapintás, látás) és értelmükkel is meggyőződjenek a feltámadásról. Ő ugyanaz a Jézus, akit keresztre feszítettek és meghalt. Nem szellem, nem különleges látomásban vagy érzéki csalódásban van részük, szenvedése és halála nem látszólagos. Az étkezéssel jelzi, hogy nem kísértet, megdicsőült embersége valóságos. Az ókori görögöknek, egyiptomiaknak, de még a rómaiaknak is több, sokszínű, túlvilági léttel kapcsolatos mítoszuk alakult ki. A zsidók korai hite szerint pedig a halottak a Seolban, az alvilágban alszanak. Nem szabad őket bolygatni, felkölteni, szellemeiket bűbájos fortéllyal megidézni... Jézus feltámadása viszont gyökeresen új „helyzetet” teremt. A keresztre feszített és föltámadt Üdvözítő egyszer s mindenkorra „átvérzi és átragyogja a történelem szövetét” (Kuklay Antal).
Mindezt pedig a szemtanúk mondták el az utókornak, mint hittapasztalatot. Maga Jézus tette tanúkká apostolait. Kezdve azzal, hogy megmagyarázta nekik az írásokat. Elszállt a félelmük, a Szentlélek által az Írásból reményt, bizalmat, bátorságot kaptak. Tanúivá lettek valami egyszeri és megismételhetetlen, valami egyedülálló és végtelenül fontos eseménynek. Amit ők megtudtak, tudnia kell minden embernek az egész világon. Jézustól is erre kaptak parancsot, de amúgy is képtelenek lettek volna erről hallgatni... Tőlük terjedt el a hír az akkori világban és jutott el hozzánk is. A Szentlélek, a vigasztaló pedig minden kor keresztényével megértette az Írások jelentését, ahogyan a templom színes ablakait is csak az átszűrődő fény segítségével értjük, látjuk, élvezzük és csodáljuk. Ha belépünk az Írások isteni világába, a Lélek világossága felragyogtatja a húsvéti csoda jelentését is. Feltámadásban hinni annyi, mint hinni, hogy: az írások, a történelem és a hit Krisztusa ugyanaz!
Lehetnek szemünknek optikai csalódásai, fülünkkel hallucinálhatunk, filmek ravasz trükkjei becsaphatnak, elcsavarhatja a fejünket a bulvármédia, de a mindenható és szerető Úr Jézus ajándéka abszolút biztos. Gyermekeink vagy a következő nemzedék számára mi is a feltámadás tanúivá válhatunk. Nincs okunk a félelemre. Fölösleges a felmelegedéssel, kihalással, atomháborúval ijesztgetnie vagy az üres síron borongania bárkinek: Megváltónk feltámadt és él!
Sebestyén Péter
A hét szentje: Szent Adalbert püspök
Kép
Előkelő családból származott, és a keresztségben a Woytech nevet kapta. Magdeburgban nevelkedett. 982-ben Ditmár prágai püspök szentelte pappá, és nem sokkal később utóda lett a püspöki székben. Szigorú életmódjáért és hajlíthatatlan jelleméért nem sokáig tűrték.
989-ben Rómába ment, majd 992-ben visszatért Magyarországon keresztül a püspöki székébe. Mivel az ellenségeskedés nem szűnt meg, 994-ben Magyarországra jött, és egy esztendős itt-tartózkodása alatt keresztelte és bérmálta meg Vajkot, első királyunkat: Szent Istvánt. A pápa parancsára 996-ban megpróbált visszatérni Prágába, de mivel ott nem fogadták be, előbb Lengyelországban térített, majd Poroszországba ment, ahol 997 április 23-án vértanúságot szenvedett.
 
2018.04.08 - Húsvét 2. vasárnapja
 
"Krisztus tanítványainak nincs okuk a félelemre."
VI. Pál pápa
Evangélium - Jn 20, 19-31
Kép
A "békesség nektek" köszöntés jelezni akarja, hogy a kereszthalál és a feltámadás meghozta a kiengesztelődést. Pál apostol később azt mondja majd, hogy Jézus az ellenünk szóló vádlevelet felszögezte a fára (Kol 2, 14). Jézus az Egyházra is ráruházta a bűnbocsátó hatalmat. Ezzel megadta a lehetőséget, hogy minden zsákutca után újra kezdhessük életünket. Ezek az adományok a későbbi hívőkre is vonatkoznak, tehát ők sem lesznek rosszabb helyzetben, mint a szemtanúk. Az apostolok és az Egyház tanúskodása őket is meggyőzi az igazságról.
 
Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: "Békesség nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot."
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: "Láttuk az Urat." De ő így szólt: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás így válaszolt: "Én Uram, én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: "Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!"
Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• "Békesség nektek!" - mennyiben vagyok tudatában, hogy a kimondott szavaknak erejük van, akár pozitív, akár negatív értelemben?
• Felismerem-e, hogy nemcsak az apostolokat küldte Jézus, hanem nekem is van ajándéka, amire engem küld?
• Mit kell számomra a feltámadt Úrnak "bizonyítania" ahhoz, hogy hinni tudjak benne?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy az Egyház tagjai erősek legyenek, és hitünkben soha meg ne inogjanak.
Gondolatok Isten irgalmasságáról
„Isten irgalma nem csupán a bűn után jelenik meg. Nem csak gyógyító, megbocsátó, visszafogadó szeretet. Isten felénk irányuló első tette az irgalom. A teremtés nem más, mint a Teremtő szeretetének túlcsordulása. A Szentháromság belső, tüzes serlegéből kicsorduló csepp a világ, mely magába foglalja a serleg tartalmát, mindazt, amit a Személyek egymás között megélnek: az egymásnak teljesen odaadó szeretetüket. Ezért e hármas szerelemből megteremtett világ alaptörvénye is ugyanez: elfogadó, befogadó, önátadó szeretet. Az fogja ezt föl, aki ezt befogadja, s ebből fakadóan maga is szeret. A szeretet nem cselekedet, hanem ez a befogadás: az Isten önközlésének elfogadása és továbbadása. Aki ide eljut, vagy inkább, aki ezt megkapja, az már nem saját tetteit cselekszi, hanem Istenét, akit befogadott a szívében. Miként Jézus is: »Nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött.« Ezért boldogok az irgalmasok, mert amikor irgalmasan szeretnek, csak egyre növekednek ebben az Istentől kapott szeretetben.”
Fülöp testvér
 
„Isten irgalmassága abból indul ki, hogy mindenkit üdvözíteni akar, s nem akarja, hogy az ember elkárhozzon, mert az nagyon szörnyűséges. Az emberi irgalmasság cselekedeteit a megbocsátásban, a szelídségben, a jótettekben szintén annak az együttérzésnek kell meghatároznia, hogy nem akarjuk, hogy az a másik elkárhozzon, s ezért hajlandóak vagyunk még magunkon is átlépni, éppen úgy, ahogy Isten tette.”
Barna Máté OP (domonkos)
 
„Az irgalom az egyik legradikálisabb cselekedet, melyben Isten nyilatkoztatja ki magát. Így lassan, de ellenállhatatlanul egyre közelebb von magához, és saját irgalmas képmására alakít minket. Ezt a belénk teremtett isteni irgalmasságot felismerve és befogadva tudunk csak önmagunk és embertársaink felé fordulni, s az Ő lelke által továbbadni: újra s újra figyelmesen odahallgatva válunk az irgalmasság cselekvőivé.”
Faragó M. Flóra SSND (szegény iskolanővér)
 
„Az irgalmasság nem részvétben és együttérzésben nyilvánul meg elsősorban, hanem leginkább abban, hogy hogyan viseltetünk a segítségre szorulókkal és a szükséget szenvedőkkel szemben. Példa erre számomra Boldog Kalkuttai Teréz anyának és nővéreinek munkássága. Életem során soha nem éreztem kézzelfoghatóbban az irgalmasság örömét, mint mikor ragyogó tekintetüket láthattam. Ők, akik maguk is tökéletes szegénységben élnek, az irgalmasság által ajándékozzák oda magukat másoknak.”
P. Francis Succar OLM (maronita)
 
„»A Lélek ott fú, ahol akar!« Ennek nyomán azt is lehetne mondani, hogy Isten irgalma ott mutatkozik meg, ahol Ő akarja. Sokszor van úgy, hogy kérjük, és alázatos kérésünk meghallgatásra talál. Máskor talán nem érezzük, »rövid távon« úgy gondoljuk, hogy Isten elhagyott minket. Máskor pedig váratlanul »csap le«, olyan helyzetekben, amikor nem is gondoltunk rá. Megmutatkozhat abban, hogy körülményeink változnak, de megmutatkozhat a Lélek indításában, abban, hogy hirtelenül – magunk számára is váratlanul – kegyelmet, illetve ötleteket kapunk bizonyos problémák megoldásához. De a lényeg: vegyük észre, és alázattal fogadjuk el – sikereink, sikerélményeink végső oka is Isten irgalmában keresendő.
Nemes György SP (piarista)
A hét szentje: Soubirous Szent Bernadett
Kép
Bernadett 1844 január 4-én született Lourdes-ban, szegény munkáscsaládból. Már gyermekkorában sokat kellett dolgoznia. 14 éves volt, amikor 1858 február 11 és július 16 közötti időben tizennyolcszor megjelent neki a Szűzanya. Mária azt mondta neki, hogy nem ebben az életben, hanem a túlvilágon teszi boldoggá.
A jelenések miatt sokat zaklatták még az egyháziak is addig, amíg a jelenéseket hivatalosan el nem ismerték. Jelen volt még, amikor Lourdes-ban megépült az altemplom. Azután 1866 júliusában bevonult a Caritas és Iskolanővérek Nevers-i kolostorába. Meg-nem-értés, betegség és szenvedés volt itt is a sorsa. Fogadalmát is csak akkor tehette le, amikor betegsége életveszélyesre fordult. Mindössze 35 évet élt. 1879 április 16-án halt meg a Nevers-i kolostorban. Holttestét épségben találták meg, amikor 30 év múlva felnyitották a sírját. Így látható teste most is a templom oldalkápolnájában. 1925-ben boldoggá, 1933-ban szentté avatták.
 
2018.04.01 - Húsvétvasárnap
 
"Számomra az élet Krisztus!"
Szent Pál
Evangélium - Jn 20, 1-9
Kép
Az apostolok hite meggyőző jeleken nyugodott. A megjelenésekben meggyőződtek arról, hogy ugyanaz a személy áll előttük, mint akit halála előtt ismertek, ugyanazzal a szeretettel és a megváltás művének a befejezésével. Itt minden szent és meggyőző. Az üres sír felébresztette az apostolok csodálkozását, de a hitet a megjelenés adta. Ennek tartalma az, hogy Jézus a valóságos halálon ment át a valóságos örök életbe, s ezzel megmutatta, hogy mi a földi élet egyetlen célja.
 
A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették?"
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen.
Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.
• Figyelek-e igazán arra, amit a másik mond, vagy csak udvariasan hallgatom?
• Mit teszek azért, hogy mélyebben éljem a hitemet?
• Mi az, ami meghalt, de feltámadásra vár bennem?
Imaszándék
A héten imádkozzunk azért, hogy a Fiúba vetett hit mindenkinek megadja az örök életet.
Krisztus feltámadt
Húsvét tiszta áldozatát a hívek áldva áldják.
Bárány megváltja nyáját,
és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját.
Élet itt a halállal megvitt csodacsatával, a holt Életvezér ma Úr és él!
Mária, szentasszony, mondd, mit láttál utadon?
"Az élő Krisztusnak sírját, s a Fölkeltnek láttam glóriáját.
Angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat.
Feltámadt reményem, Krisztus, Galileába elétek indult."
Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas.
Ó győztes Királyunk, légy irgalmas!
 
Húsvét reggelén – a szent három nap során végigjárt szakaszokat felidézve a szekvenciának – vagyis egy himnusznak, egyfajta zsoltárnak – az éneke ünnepélyesen megszólaltatja a feltámadás meghirdetését; azt mondja: „Reményünk, Krisztus feltámadt, és előttünk megy Galileába.” Ez a nagy bejelentés: Krisztus feltámadt! A világ sok népében, főleg Kelet-Európában, ezekben a húsvéti napokban az emberek nem „jó napot”-tal, nem „jó estét”-tel, hanem a „Krisztus feltámadt!” mondattal, vagyis a nagy húsvéti bejelentéssel köszöntik egymást: „Krisztus feltámadt!” A szent három nap ezekben a meghatott ujjongással kimondott szavakban éri el tetőpontját. Ezek a szavak nemcsak az öröm és remény meghirdetését tartalmazzák, hanem a felelősségre és a küldetésre is figyelmeztetnek. A szent három nap nem szűkül a húsvéti édességekre, a tojásra, az ünneplésre – még ha ezek szépek is, hiszen a család ünnepléséről van szó –, nem szűkül ezekre. Hanem onnan indul az út a küldetéshez, az örömhír hirdetéséhez: Krisztus feltámadt! Ez a hír – melyhez a szent három nap vezet, miközben fel is készít, hogy befogadhassuk – hitünknek és reményünknek a középpontja, a lényeg, a meghirdetés – vagy egy nehéz, de mindent kifejező szóval –, a kérügma, amely folytonosan evangelizálja az Egyházat, az Egyház pedig maga azt a küldetést kapta, hogy evangelizáljon.
Szent Pál a következő mondatban foglalja össze a húsvét eseményét: „Krisztus, a mi húsvéti bárányunk, feláldoztatott” (1Kor 5,7). Bárányként leöletett. Következésképpen – folytatja – „minden régi dolog a múlté; íme, új dolgok születtek belőlük” (2Kor 5,15). Újjászülettek. Ez a magyarázata annak, hogy a kereszténység kezdeti időszakában húsvét napján keresztelték meg az embereket. Egy másik összefoglaló formulával pedig Szent Pál elmagyarázza, hogy Krisztus „halálra adatott bűneink miatt, és feltámasztatott megigazulásunkért” (Róm 4,25). Az egyetlen, aki megigazulttá tesz minket, az egyetlen, aki újjászületést szerez nekünk: Jézus Krisztus. Senki más! És ezért semmit sem kell fizetnünk, mert a megigazulás – az igaz emberré válás – ingyenes. Ilyen nagy Jézus szeretete: ingyen ad életet, hogy szentté tegyen minket, hogy megújítson minket, hogy megbocsásson nekünk! Ez a húsvéti három nap lényege! A szent három napban ennek az alapvető eseménynek az emlékezete hálás ünneplésben fejeződik ki, ugyanakkor megújítja a megkereszteltekben új létállapotuk értelmét, amelyet Pál apostol így fejez ki: „Ha feltámadtatok Krisztussal, azokat a dolgokat keressétek, amelyek odafent vannak, […] ne a földi dolgokkal törődjetek” (Kol 3,1–3). Felfelé nézés, a horizont felé nézés, a látóhatár kitágítása: ez a mi hitünk, ez a mi megigazulásunk, ez a kegyelem állapota! A keresztségben ugyanis feltámadtunk Krisztussal, és meghaltunk a világ dolgainak és logikájának; új teremtményként születtünk újjá: olyan valóság ez, amelynek napról napra konkrét létezéssé kell válnia.
Ferenc pápa
A hét szentje: Szent Szaniszló püspök
Kép
Előkelő családban született 1030 körül Krakkó mellett. Gniezno-ban, majd Franciaországban tanult. Előbb falusi plébános volt, azután 1072-ben Krakkó püspöke lett. Szülei halála után a szegények között elosztotta örökségét: a szegények "atyja" volt.
Szigorú életet élt, és elvárta a papságtól és a főnemesektől is a hitbeli és erkölcsi példamutatást. II. Boleszláv királyt bűnös élete miatt többször figyelmeztette. A király hamis tanút állított a püspök ellen, de Isten csodával mentette ki az alaptalan vádaskodásból. Szaniszló félelem nélkül intette a királyt, végül kiközösítette kicsapongó életmódja miatt. A felbőszült király gyilkos dühében - szentmise közben - maga végzett a püspökkel 1079 április 11-én. A szent vértanú holttestét a krakkói székesegyházban helyezték el.
/up
 
 
 

 


Statisztika

Online: 2
Összes: 380071
Hónap: 5174
Nap: 151