Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vörös Péter atya bemutatkozása
 
 
Kép
Kedves siófoki Testvérek!
Elérkezett az ősz, véget ért a nyári forgatag, új tanév kezdődik és ezt az alkalmat megragadva szeretnék bemutatkozni, mint új siófoki káplán.
Vörös Péternek hívnak, Kaposváron születtem 1989 nyarán. Balatonbogláron töltöttem gyermekéveimet szüleimmel és öcsémmel együtt, aki most egyetemista éveit tölti Budapesten. Bogláron jártam általános iskolába és itt voltam elsőáldozó és bérmálkozó Szőllősi Ferenc atya szárnyai alatt.
A családomban nem részesültem kimondottan vallásos nevelésben, de a hitemnek az alapjait, azt mégis a családomtól kaptam meg, legfőképpen a nagyapámtól. Ő volt az, aki megtanította az alapimádságokat és próbálkozott a szentmisékre elvinni, több-kevesebb sikerrel. Az általános iskolás hitéletemet úgy jellemezném, hogy hittem Isten létezésében, de nagyon távolinak éreztem őt magamtól, az életemtől. Nagyobb változás akkor következett be az életembe, amikor bekerültem Kaposvárra, a Katolikus Gimnáziumba. Nem tudom pontosan, hogy miért jelentkeztem pont ebbe az iskolába, de abban biztos vagyok, hogy nem az egyházias jellege miatt…
Itt a gimnáziumban aztán teljesen megváltozott az Isten- és Egyházképem. Ezt leginkább annak köszönhetem, hogy nagyszerű tanárokat ismertem meg, egy nagyon jó közösségbe kerültem és olyan atyákkal találkoztam, akik példaként szolgáltak nekem. Hitem formálódásában és istenkapcsolatom elmélyítésében sokat köszönhetek a kaposvári Szent Imre Kollégiumnak, az ott dolgozó nevelőtanároknak, akik tanúságot tettek a hiteles keresztény életükkel. Általuk ismertem meg Istennek az ingyenes szeretetét, amely nem válogat és nem szab feltételeket. A székesegyház karnagya révén pedig ismerkedtem az egyházzenével és a liturgiával, és ezáltal is Istenhez kerültem egyre közelebb.
A gimnáziumi évek alatt egyre inkább erősödött bennem a gondolat, hogy Isten a papi hivatást szánta nekem, de igyekeztem ezt a gondolatot elkergetni és az érettségi után még nem mertem jelentkezni a püspök atyánál, így kerültem a pécsi egyetem természettudományi karára, hogy földrajz-matek szakos tanárnak tanuljak. A Pécsett töltött egy év alatt aztán megerősödtem annyira, hogy igent mondjak az Isten hívására és jelentkeztem Balás Béla püspök atyánál, hogy vegyen fel a kispapjai közé. Püspök atya miután fölvett, úgy döntött, hogy Esztergomban készüljek a papi szolgálatra. Az Esztergomban töltött öt év alatt nagyon sokat tanultam és kaptam a tanároktól és a kispaptársaimtól.
Tavaly júniusban püspök atya diakónussá szentelt Somogyváron és a bárdudvarnoki plébániára küldött gyakorlati évre, ahol másik öt falu lelkipásztori ellátásában segíthettem a plébánosnak. Sokat tanultam ez idő alatt, leginkább olyan dolgokat, amire a szeminárium talán nem is tud megtanítani.
Idén június 25-én pedig a kaposvári székesegyházban Balás Béla áldozópappá szentelt. Papi jelmondatnak a Genezáreti-tó partján történt párbeszédet vettem alapul Jézus és Péter között, így született meg az a vallomás, felkiáltás bennem, amelyre az egész életemet szeretném feltenni: Szeretlek, Uram! (vö. Jn 21,16)
Nagy örömmel jöttem ide Siófokra, hiszen sok jót hallottam már eddig is az itteni közösségről. Kérem a testvéreket, hogy imádkozzanak értem, hogy szolgálatomat az Isten szándéka szerint tudjam ellátni. Köszönöm.
Péter atya